„Nagyon nagy színésszel játszhattam” - Rudolf Péter megrendítő szavakkal búcsúzott Kálloy Molnár Pétertől

Rudolf Péter megrendült arccal, merengve mondott beszédet Kálloy Molnár Péter temetésén a Fiumei úti sírkertben.

A szertartás, amelyen a Bors munkatársa is részt vett, december 19-én, 12 órakor kezdődött a Budapest VIII. kerületében található temetőben. Ahogy arról beszámoltunk, már a kezdés előtt rengeteg gyászoló érkezett, hogy végső búcsút vegyen a december 1-jén elhunyt színésztől, aki mindössze 55 évet kapott a sorstól.

Rudolf Péter búcsúzott Kálloy Molnár Pétertől

Rudolf Péter beszédje elején egyik közös előadását elevenítette fel Kálloy Molnár Péterrel, ami után hazament, és a következőket mondta a feleségének, Nagy-Kálózy Eszternek:

„Egy nagyon nagy színésszel játszhattam együtt.”

Rudolf Péter ezután a  következőket üzente az égi társulatban játszó kollégájának.

„Petikém, nagyon vágytál ilyen mondatokra, de ha mondták, nem hitted el. Pedig sokszor mondtam, és még többször mondhattam volna, és mondhatták volna még több százan, ezren ebben a szakmában. Te egy unikális fickó voltál. Másképp összerakva, mint mi általában művészemberek. A szomorú bohóc, a világ legszomorúbb, legkiszolgáltatottabb és legszerethetőbb figurája”

- így kezdte beszédét Rudolf Péter, amit 10 perc után Ady Endre: Szeretném, hogyha szeretnének című versével zárt.

„Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.”

Rudolf Péter beszéde után Gáspár András színész búcsúzott kollégájától. Hangja többször is elcsuklott, alig tudta visszatartani a sírást. 

Hajdu Steve kiemelte, soha senkit nem hallott úgy verset szavalni, mint Kálloy Molnárt, akit örökre a szívébe zárt.