Legemlékezetesebb karácsonyáról és szilvesztereiről mesélt Dévényi Tibor

Mindig van nálam egy elektromos gyertya. Ha van olyan barátom, akinek nem tudok elmenni a temetésére, akkor meggyújtom ezt a gyertyát. Helyben gyászolok mindenkit, aki közel állt hozzám, és elment a túlvilágra. Sajnos gyakoriak a temetések… A nyolcvanhoz közel engem érzékenyen érint. Márait szeretném idézni: nem vagyok féltékeny senkire, csak egyre, a fiatalságra. A mi szakmánkban a kor, a fiatalság nagyon fontos, és azzal nem lehet mit csinálni, nem jön vissza.

Egyszer a Három kívánsággal voltunk Izraelben, Betlehemben. Amikor megmutatták, hogy itt született a Jézuska, akkor mondtam magamban, hogy na, ezt a részt külön kiemeljük! Úgy konferáltam fel, hogy kedves gyerekek, ide fog születni néhány perc múlva a Jézuska, és innen indul a Három kívánság. Az, hogy Betlehemből köszöntöttem a nézőket, az emlékezetes marad.

A legfontosabb ajándék a szeretet. Kállai Feri bácsi mindig mondogatta, hogy Tibikém, ne öregedj meg... Nem értettem, miért mondja, de ma már értem. Ha elérünk egy kort, akkor már csak annak örülünk, ha mindenki körülöttünk egészséges.

Nincs újévi fogadalmam, az életet rábízom a sorsra. Nem vagyok megfogadós típus. Én a sorsra bízom magam: most, hogy bicegek, bottal járok, nagyon szomorúvá tesz. De már megszoktam, túl kell élni... Idén sem lesz fogadalmam.

A sport is érdekel, focimeccseket nézek. Kedvenc csapatomról nem beszélnék, egy műsorvezető ezt jobb, ha nem árulja el. A jó focit szeretem. Maradona, Sócrates, Kevin Keegan... sok futballista világsztárral hozott össze a sors. Amikor Nápolyban forgatunk, a gyártásvezető ment kifizetni a szállodai számlát, de közölték vele, hogy Maradona úr már kifizette... kevés ilyen riporter van, akinek Diego állta a szállását! A brazil válogatott Sócrates is nagyon kedves volt, ő amúgy ortopéd sebész volt, 35-ös lábbal... Nem élt nagylábon, ezt nem mondhatják róla!