Élete egyik legfájóbb időszakát éli Keresztes Ildikó, hiszen nemrég búcsúzni kényszerült attól, aki egész létezésének egyik legfontosabb támasza volt: szeretett édesanyjától. Mély sebet ejtett rajta a gyász, mégis az emlékek adnak neki erőt, hogy ne adja fel, hanem továbbvigye mindazt, amit tőle kapott. Keresztes Ildikó tudja, hogy a színpad az ő otthona, és ott, a dalok szárnyán találhat vissza önmagához.
„Mindenki ódákat zeng az édesanyjáról, és ez így is van rendjén, de én valahogy sosem tudtam elképzelni, hogy egyszer elmegy. Persze, mindig is tisztában voltam azzal, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de azt már nem láttam, hogyan megyek tovább nélküle. Először azt gondoltam, hogy nem tudom folytatni a zenei pályát, mert túl nagy volt a fájdalom bennem. Eljutottam arra a pontra, hogy azt mondtam: ha nem is örökre, de egy időre abbahagyom az egészet. De ha valaki nem akarná, hogy így legyen, az biztosan az édesanyám. Ő ad nekem erőt” – kezdte a hot! magazinnak az énekesnő.
„Hihetetlen, mennyire erős volt, pedig egy alig ötvenkilós asszonyról beszélünk. Mindig pozitív volt, és tényleg ő volt a világ legjobb édesanyja! Ő pontosan tudta, hogyan kell jól nevelni: sosem tiltott nekem semmit, nem mondta meg, merre kell mennem, hogyan éljem az életem, hanem inkább példát mutatott.”
Keresztes Ildikó fiatalon, azaz kamaszkorában is ebben a szellemben nevelkedett. Keresztes Ildikó édesanyja hitt abban, hogy a szeretet és a türelem sokkal erősebb eszköz, mint a szigor.
„Biztos, hogy sokszor halálra izgulta magát értem, de sosem mutatta. Ilyen szempontból sokkal erősebb volt nálam. Nekem nehéz elrejtenem, ha valami bánt, de neki sikerült. Tudta, mikor kell szigorúnak lenni, mikor kell következetesnek mutatkozni, és mikor kell engedni.”
Én rettentően makacs, akaratos, Oroszlán jegyű, egyke kislány voltam, nem volt egyszerű dolga velem. Ma már sokszor mondom: édesanyám sokkal jobb gyereket érdemelt volna.
„Persze, akik ismernek bennünket, mindig megnyugtatnak, hogy higgyem el, nagyon jó gyermeke voltam az édesanyámnak, hiszen egy anya pontosan tudja, hogy a kamaszkor, a dac, a sértődések mind benne vannak a csomagban. Most mégis azt érzem, hogy bárcsak szigorúbb és következetesebb lett volna velem” – sóhajtott fel.
Ildi úgy érzi, édesanyjától kapta a legfontosabb útravalót: tőle tanulta meg, mit jelent a becsület, a hit és a kitartás. Ezek az értékek ma is erőt adnak neki, és minden döntésében ott élnek tovább.
„Rengeteget köszönhetek neki. Ha valamin vitáztunk az életben, az az ő túlzott jósága volt. Én ehhez képest már edzettebb és tüskésebb vagyok, de ő abnormálisan jó ember volt! Sokszor mondtam is neki, hogyan létezhet az, hogy a saját életében a 428. helyre teszi magát. Nála minden a szolgálásról szólt. Ha meglátott egy szegényt az utcán, egy kutyát, gyereket, macskát vagy idegent, mindig segített, még akkor is, amikor már engem sem ismert fel.”
A Máté Péter-díjas énekesnő számára az édesanyja nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy valóra váltsa az álmait. Keresztes Ildikó szülei közül ő volt az, aki mindig is hitt benne, és megteremtette számára a lehetőséget, hogy a színpadon teljesedjen ki.
Nem az én döntésem volt, hogy eljöjjünk Erdélyből. Ötéves koromban váltak el a szüleim, később édesanyám újra férjhez ment, és 17 éves koromban jöttünk el. Nekem kötelességem volt követni anyukámat, mint egyedüli, kiskorú gyereknek
– emlékezett vissza Keresztes Ildikó.
„Nehéz volt az első négy év, de ő tudta, hogy itt, Magyarországon lesz esélyem beteljesíteni azt, amire születtem. Ott, abban a világban ez lehetetlen lett volna. Nagyon sok mindent elvesztettem azzal, hogy eljöttünk: barátokat, rokonokat, sportot, hiszen jó sportoló voltam. Tele voltam kisebbrendűségi komplexusokkal, nőként ráadásul még nehezebb is volt érvényesülni, de valahogy mindig önazonos maradtam. Bármiben számíthattam édesanyámra, az ő támogatása nélkül biztos nem lennék ott, ahol ma vagyok.”
Az énekes-színésznő pályafutása immár négy évtizedet ölel fel, tele felejthetetlen dalokkal és meghatározó pillanatokkal. Keresztes Ildikó élete és munkássága ezt a gazdag utat tükrözi, amelynek megkoronázásaként október 17-én nagyszabású koncertet ad a MOM Kulturális Központban, amelynek az Emlékek háza címet választotta. Az est igazi összegzése lesz mindannak, amit eddig alkotott, és szívhez szóló tisztelgés mindazok előtt, akik végigkísérték az útján.
Negyven év már igazán szép szám, de néha magam sem tudom, hova repült el ez az idő! Az első húsz lassan, küzdelmekkel és nehézségekkel telt, az utóbbi húsz viszont olyan gyorsan suhant el, hogy szinte ijesztő.
„A koncertembe szeretnék belecsempészni olyan dolgokat is, amiket eddig talán nem láthatott a közönség, hiszen az életem a színház és az éneklés között zajlott, és sokáig nem is tudták rólam, hogy mindkettőben otthon vagyok” – árulta el.
„Izgulok, mert ez a saját koncertem, amit a menedzseremmel és a zenésztársaimmal közösen viszünk színpadra, és óriási a felelősség. Az Emlékek háza címet azért kapta az est, mert egy új dal is erre a névre talált, és úgy éreztem, ez fejezi ki leginkább mindazt, amit hordozok. A MOM Kulturális Központ méltó helyszín: bensőséges és ünnepélyes. Másfél órába persze nem fér bele minden, de a fontos mérföldkövek, a színházhoz és a zenéhez vezető utam állomásai mind ott lesznek, és bemutatom az új dalt és a videóklipet is, így a koncert a múlt és a jelen találkozása lesz.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.