Itt az igazság! Ezért vált ki a Neoton Famíliából Bardóczi Gyula

Nagy utat járt be ahhoz, hogy ott tartson most, ahol. Bardóczi Gyula eközben váltott zenekarokat, játszott stadionokban és klubokban, de a dobos magánélete is zajlott: két unokája van, Bende és Bori, mindketten tanulnak zenélni.

hot!: A IX. kerületben nőttetek fel. Nagy változást jelentett Zuglóba költözni, ahol most is élsz?

Bardóczi Gyula: Közben éltem a Rákóczi úton is az első feleségemmel. Utána költöztem Zuglóba, ahol már ötvenöt éve lakom. Eleinte egy társasházi lakásban laktunk Marikával – akivel tavaly ünnepeltük az 50. házassági évfordulónkat –, amikor a fiunk iskolás lett, akkor építkeztünk. Azóta itt élünk ebben a házban.

hot!: Hogy éltetek hajdan a Ferencvárosban?

Bardóczi Gyula: Egy szoba-konyhás, földszinti lakásunk volt a mai Balázs Béla utcában. 

 Proligyerekek voltunk mind, később sokan kerültek nehéz helyzetbe közülünk.

Bardóczi Gyula Neoton Família körében töltött időről is mesélt

hot!: A szülők többnyire zongorázni, hegedülni taníttatják a gyereküket. Te miért választottad a dobot?

Bardóczi Gyula: Már egészen kicsi koromban doboltam, mindenen, amin lehetett: bőröndökön, székeken. Jó sok idő eltelt, mire apukám a Rákóczi úti hangszerkereskedésben megvette az első dobomat. 

 Németh Dezsővel való megismerkedésem eredménye lett az első zenekarunk, a The Boys.

hot!: Hol tanultál dobolni?

Bardóczi Gyula: Jártam ugyan zeneiskolába – osztálytársam volt Babos Gyula, az ismert dzsesszmuzsikus és Miklóska Lajos is, aki a Sakk-Matt és a Beatrice basszusgitárosa volt –, de nem nagyon volt kitől beatdobolást tanulni. 

 Egymást is figyeltük; évekkel később Laux József elmondta, hogy nézte, hogyan játszom – elárultam neki, hogy én meg őt lestem.

hot!: Népszerű volt a The Boys együttes?

Bardóczi Gyula: Nekem addig nem nagyon volt sikerem a lányoknál: kövérkés, pattanásos fiú voltam. 

 Voltak ra­jon­góink, aztán Németh Dezsőt hat hónapra elvitték katonának. Azt mondtuk neki, hogy megvárjuk. Leszerelt, és közölte, hogy ő már a Geminiben játszik.

Bardóczi Gyula unokái is dobolnak

hot!: Ő vitt az együttesbe?

Bardóczi Gyula: Igen. Rugdostuk a rongylabdát a Balázs Béla utcában, és egyszer csak megjelent Várszegi Gábor, Németh Dezső és Pet­ne­há­zy Gábor. A szívem majd kiugrott a helyéből. Lehet, hogy engem is hívnak? Várszegi Gábor megkérdezte, eljönnék-e a Geminibe. Ezzel kezdetét vette egy 15-16 évig tartó korszak.

hot!: A Gemini már országos hírű együttes volt. Még jobban ragadtak rátok a lányok? Így ismerted meg a második feleségedet, Marikát?

Bardóczi Gyula: Viccesen azt is mondhatnám, hogy kardlapozni kellett köztük. 

 Marika ügyvéd vagy orvos szeretett volna lenni, de mivel az édesapja epedarugó-készítő kisiparos volt, nem vették fel az egyetemre. Bűvész lett. 1970-ben ismertük meg egymást, öt évig udvaroltam, 1975-ben házasodtunk össze, 1977-ben született meg a fiunk, Gábor.

hot!: A fiad szintén dobos. A te példád hatott rá?

Bardóczi Gyula: A dob tanítása sokáig nem volt megoldott. Jártam Kovács Gyu­lá­hoz, később hozzám küldtek tanulni diákokat. Eljött az omegás Mihály Tomi a fiával, azt kérte, hallgassam meg a gyereket, látok-e benne tehetséget – ha igen, tanítsam. Gábor egyszer csak megszólalt: 

 Életem egyik legboldogabb pillanata volt! Gábor később játszott a Pa-Dö-Dőben, a Warpigsben, a Turbóban, dobolt Szekeres Adrien zenekarában, és két évet játszott külföldön. A két unokámat, a hetedikes Bendét és a hatodikos Borit is megérintette a zene: a fiú dobolni tanul, a kislány zongorázik. Örülök neki: aki szereti a zenét, annak a lelke is más.

Bardóczi Gyula Geminiben töltött évei egy puccsal zárultak

hot!: Miért lett vége a geminis időknek?

Bardóczi Gyula: Puccs készült Várszegi Gábor ellen, végül az újonnan jöttek kitették a saját zenekarából. 

hot!: Őket is elhagytad. Miért?

Bardóczi Gyula: Várszegi Gábor mellett megszoktam, hogy januárban már tudtuk, hol fogunk játszani decemberben. A Kerek Perecben nagy sikerei voltak a dobszólóimnak, de kaotikusan ment a koncertek szervezése, és Erdős Péter, amikor a Neoton Famíliával volt egy közös koncertünk, felfigyelt rám és úgy gondolta, ebből a fajta zenéből elég egy együttes. Áthívott a Neoton Famíliába; lemezeket, és évi 50-60 fellépést ígért. Természetes, hogy elfogadtam.

hot!: Ez sem volt rövid korszak, ennek is vége lett egyszer.

Bardóczi Gyula: Elsők lettünk Japánban a Yamaha Dalfesztiválon – megjegyzem, a feleségem előbb járt ott bűvészként a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalattal, mint mi... Kaptunk díjakat, megjelentek a lemezek. De mindig olyan érzésem volt, hogy egy zenekar olyan, mint egy focicsapat: az számít, hogy ki rúgja a gólt – hogy a gólpasszt ki adja, azt nem írják ki az eredményjelzőre.

hot!: Jelenleg az Old Boysszal lépsz fel, emellett tagja vagy a Legendás Dobosok Klubjának. Mit jelent neked ez a társaság?

Bardóczi Gyula: Az Old Boys negyvenöt éves történet, és azért szeretek velük játszani, mert ez egy klubzenekar. Évekig játszottunk a legendás Eötvös Klubban. Én a klubokat jobban szeretem, mint a stadionokat – meghittebb a légkör. 

 Mindig másnál jövünk össze, megy a sztorizás, ebben Kőszegi Imre viszi a prímet. Most, június 26-án Csurgay Attila lesz a házigazda. De húsz év alatt voltak már nálunk is négyszer, Pálmai Zolinál is háromszor. A létszám kötött, tízen vagyunk; hiába akarnak zongoristák meg gitárosok is csatlakozni, nem lehet. Ez egy őszinte baráti klub, ahová csak dobosok tartozhatnak.