Benyovszky Móric nyomában Madagaszkáron – A vagány kalandor, aki meg sem állt Afrikáig

Kevés magyar kalandor keltett akkora visszhangot a XVIII. században, mint Benyovszky Móric. A világutazó gróf egyszerre volt katona, lázadó, felfedező és önjelölt uralkodó, aki végül nemcsak Közép-Európa, de Madagaszkár történelmébe is beírta a nevét. Bár életútja tele volt túlzásokkal és legendákkal, emléke ma is él az afrikai szigetországban.

Benyovszky Móric, a világpolgár gróf

Benyovszky Móric 1746-ban született Verbón (a mai Szlovákia területén), egy magyar–szlovák–lengyel gyökerű nemesi családban. Már fiatalon hadba állt: előbb az osztrák hadsereg tisztje lett, majd vallási és politikai konfliktusok miatt Lengyelországban csatlakozott a Bar-konföderációhoz, amely a cári befolyás ellen küzdött. A sors azonban hamar fogságba juttatta: az oroszok Szibériába, majd a távoli Kamcsatkára száműzték.

Azonban ott sem maradt sokáig: lázadást szervezett, hajót szerzett, és hetven társával elindult, hogy áthajózzon a veszélyes tengereken. Útjai során eljutott Japánba, Makaóba, végül Franciaországba is, ahol bejáratos lett a legmagasabb körökbe is. Sakkozott Benjamin Franklinnal, az Egyesült Államok alapító atyjával, amerikai tisztségeket vállalt, sőt az amerikai függetlenségi háborúhoz is igyekezett csatlakozni. Ám igazi nagy vállalkozása Madagaszkárhoz kötötte a nevét.

Madagaszkár: a sziget, amely egész birodalmat ígért

A XVIII. században Madagaszkár kulcsfontosságú állomás volt a gyarmatosító nagyhatalmak számára. Benyovszky Franciaország megbízásából 1773-ban érkezett a szigetre, amelynek északkeleti partján lévő Antongil-öböl mellett telepítette le 250 emberét. A helyiek eleinte ellenségesen fogadták a betolakodókat, de Benyovszky katonai ügyessége és diplomáciai érzéke révén hamarosan megerősítette pozícióját.

1774-ben megalapította a sziget első „fővárosát”, a XV. Lajos francia király tiszteletére elnevezett Louisbourg erődített telepét a mai Maroantsetra helyén, kórházat és kikötőt építtetett, sőt még egy karanténállomást is létesített a közeli Nosy Mangabe szigeten, amely ma a Masoala Nemzeti Park része. Bár a telepesek körében súlyos járványok pusztítottak, a gróf kitartott: 1776-ban a malgas törzsek egy része Ampansakebévé, vagyis császárrá kiáltotta ki.

Ez a cím persze inkább volt szimbolikus, mint tényleges, de Benyovszky ügyesen építette köré a saját mítoszát. Franciaországban azonban nem nézték jó szemmel túlzott ambícióit: a sziget gyarmati kormányzói féltékenyen tekintettek rá, és hamarosan ellene fordultak, ezért elhagyta Madagaszkárt és 7 évre visszatért Európába és Amerikába.

Benyovszky emlékei Madagaszkáron

Benyovszky utolsó éveiben újra visszatért Madagaszkárra, de 1786-ban, egy összecsapás során a francia katonák golyója végzett vele. Rövid, alig negyven évig tartó életútja mégis legendássá vált – nemcsak Európában, hanem az Indiai-óceán partjain is.

Madagaszkáron ma is több hely őrzi emlékét. Antananarivoban, a fővárosban utcát neveztek el róla, a tengerparton egy szobra is áll, Maroantsetrában – amelynek helyén egykor Louisbourg állt –  emléktábla idézi fel alakját. A városka, amely ma több mint negyvenezer lakosú kikötő és az UNESCO Világörökségi helyszín, a Masoala Nemzeti Park kapuja, egykor az ő „birodalmának” központja volt. Benyovszkyt az általa emelt erőd mellett helyezték örök nyugovóra, de sírját azóta elnyelte az esőerdő.

A helyi történetírásban ugyan sok ellentmondás kíséri személyét, de a malgas nép ma is számon tartja mint különleges, idegen uralkodót, aki valamiféle tisztelettel közelített hozzájuk – szokatlan módon a gyarmatosítók világában.

A környék ma kedvelt turisztikai célpont: innen indulnak a kirándulások Nosy Mangabe szigetére, ahol ősi esőerdők, ritka kaméleonok és aye-aye makik várják a látogatót. A város színes piacai, a rizsföldekkel övezett falvak és a tengerpart egzotikus látványa szintén azt idézik, milyen világba csöppent Benyovszky több mint kétszáz esztendeje.

Legendából turisztikai vonzerő

Benyovszky alakja ma már a kultúrtörténet része: operák, regények és filmek örökítették meg, több ország – a magyarok, szlovákok és lengyelek egyaránt – saját hősüknek tekinti. Madagaszkáron pedig egyfajta egzotikus kapcsolatot jelent Európával: egy grófot, aki egyszerre volt hódító és idegen, de aki mégis nyomot hagyott a szigeten.

Aki Madagaszkárra utazik, ma is rábukkanhat Benyovszky örökségére. A helyiek szívesen mesélnek a „fehér királyról”, akinek története összefonódik a sziget küzdelmes múltjával. És miközben a látogató a Masoala Nemzeti Park érintetlen dzsungeleit vagy az Indiai-óceán kék vizét fürkészi, óhatatlanul eszébe jut, hogy egyszer egy magyar kalandor is ugyanezeket a tájakat nézte – saját birodalmát keresve.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: