Gigászok a térképen – Három világhírű csatorna, amely örökre megváltoztatta a világot
Ókori álmok, mérnöki bravúrok és egy úszva átkelt kalandor. Ez is belefér a három világhírű csatorna történetébe: a Szuezi-, a Korinthoszi- és a Panama-csatorna nemcsak földrészeket köt össze, hanem korszakokat is.
Három világhírű csatorna, millió lehetőség
A három világhírű csatorna – a Szuezi, a Korinthoszi és a Panama – nem csupán mesterséges vízi utak. Ezek a gigászi mérnöki projektek évszázadokon átívelő álmokat valósítottak meg, és olyan mértékben formálták a világkereskedelmet, hogy nélküle ma máshogy nézne ki a globális gazdaság.
Alábbi cikkünkben bemutatjuk azt a három mesterséges vízi útvonalat, azt a három világhírű csatornát, amelyek forradalmasították a kereskedelmet, a szállítást.
A Szuezi-csatorna
Az egyiptomi sivatag mélyén húzódó Szuezi-csatorna már több mint 150 éve köti össze a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel. 1869-es megnyitásakor igazi forradalmat hozott: Európa és Ázsia hajózási útvonalai közt közel 8000 kilométerrel rövidült le az út.
A vízszintek egyenlősége miatt zsiliprendszer nélkül működő csatorna azonban már a XVIII. században is izgatta a hadvezérek és mérnökök fantáziáját – köztük Napóleonét is. A nagy hódító mérnökei azonban hibásan mérték fel a vízszinteket, így a projekt meghiúsult. Aztán jött Ferdinand de Lesseps, aki 10 év alatt valóra váltotta, amit addig lehetetlennek hittek.
Kevesen tudják, de a New York-i Szabadság-szobor eredeti terveit a Szuezi-csatorna bejáratához szánták. Az egyiptomi kormány azonban visszautasította az ötletet, így a fáklyás nőalak végül Amerikában vált jelképpé.
2021-ben aztán szó szerint megállt a világ. Az Ever Given nevű óriás konténerhajó keresztbe fordult a Szuezi-csatornában, és hat napon át blokkolta a forgalmat. A világkereskedelem napi vesztesége 9,6 milliárd dollár volt.
A Korinthoszi-csatorna
A három világhírű csatorna közül talán a Korinthoszi- az, amelyik a legdrámaibb látványt nyújtja. Meredek, 90 méter magas sziklafalai között a hajók mintha egy keskeny szurdokon siklanának át a Peloponnészoszi-félszigeten, összekötve a Korinthoszi-öblöt az Égei-tengerrel.
A csatorna megásása az ókor óta foglalkoztatta az emberek képzeletét. Az ókori Rómában Néró császár maga kezdte meg a munkálatokat – szó szerint, egy arany ásóval a kezében. A gigászi projekt azonban halála után félbeszakadt, és csak több mint 1800 évvel később, 1893-ban vált valósággá.
A csatorna újkori megépítésében két magyar, Türr István és Gerster Béla is kulcsszerepet játszott. Előbbi a Panama-csatorna projektjén is dolgozott, de végül Görögországban írt mérnöki történelmet.
A Korinthoszi-csatorna ma már inkább turisztikai látványosság. A legvakmerőbbek itt vetik mélybe magukat Európa egyik legextrémebb bungee jumping helyszínén.
A Panama-csatorna
A Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő 82 kilométeres vízi út nemcsak technikai csoda, hanem egy komoly történelmi hullámvasút is. Már a spanyol hódítók is fantáziáltak rajta, de az első komoly próbálkozás a francia Ferdinand de Lesseps nevéhez fűződik – a Szuezi-csatorna sikere után azonban itt kudarcot vallott.
A Panama-csatorna elkészültéhez kapcsolódik a panamázás kifejezés is, amely a csatorna építése körüli politikai és pénzügyi botrányokból ered, különösen a XIX. század végi francia kudarc idejéből. Az építés során hatalmas összegeket sikkasztottak el, és korrupciós hálózatok fonódtak a projekt köré, melyek még a francia kormány magas köreit is elérték.
A „panamázás" azóta is a politikai korrupció, a közpénzek hűtlen kezelésének szinonimája lett. Maga a szó túlélte a botrányt, és a köznyelvben is meggyökeresedett – jól mutatva, hogy a Panama-csatorna nemcsak mérnöki, hanem politikai legendává is vált.
A trópusi betegségek végül annyi áldozatot követeltek (27.500 munkás hunyt el), hogy a franciáktól végül az amerikaiak vették át a projektet.
Az 1914-es megnyitás után – és azóta is – a világ egyik legforgalmasabb hajóútja lett. Az átkelés díjszabását a hajók tömege alapján számolják. Richard Halliburton amerikai kalandor 1928-ban úgy döntött, hogy átússza a csatornát. A hajók tömege alapján számolt díj miatt ő csak 36 centet fizetett – ez máig rekord.
A legnagyobb konténerszállítók azonban akár egymillió dollárt is leszurkolnak az átkelésért. És minden centért megéri – hiszen ez az útvonal napokat, sőt heteket takarít meg.
Miért számítanak ezek a különös építmények ma is?
A három gigászi csatorna szerepe az elmúlt évtizedek során sem csökkent – sőt. A Szuezi- és Panama-csatorna a globális ellátási láncban ma is kiemelt jelentőségű. A Korinthoszi ugyan inkább regionális jelentőségű, de történelmi és turisztikai értéke felbecsülhetetlen.
Érdekesség, hogy szinte valamennyi projekt mögött ott állt a francia mérnöki tudás – és a magyar ész és kéz sem hiányzott.
A világ változik, de ezek a mesterséges vízi csodák ma is ott húzódnak kontinensek és óceánok között – csendben, de hatalmas befolyással.
