Ha már Olaszországban jársz, érdemes egy napot szánni a Rómától csupán 30 kilométerre fekvő Tivoli ékkövére, a varázslatos Villa d'Este-re, amely pazar, teraszos domboldali olasz reneszánsz kertjéről, lenyűgöző szökőkútjairól és freskókkal díszített villájáról híres.
A ma már múzeumként működő, az UNESCO világörökségi listán szereplő villa és kert olyan földi paradicsom, amelyből kevés van a világon. A teraszos, buja növényzettel és a lenyűgöző, faragott szökőkutakkal tarkított kertben, illetve az izgalmas történeteket mesélő freskók között sétálva egy utazást tehetünk a reneszánsz csodálatos korába.
A kívül szerény, belül díszes palota
A villát Ippolito II d'Este bíboros (1509–1572), a hírhedt Lucrezia Borgia unokája rendelte meg. Az Este család 1393 óta volt Ferrara ura, tagjai a művészetek mecénásai és reneszánsz humanista tudósok voltak.
A kert és a kívül szerény, belül pazar villa építése 1550-től több szakaszban folytatódott. A közelben lévő, ókori Hadrianus villa romjaiból sok márványt és szobrot építettek be. A hatalmas építkezés házak, középületek és utak lebontását követelte. Ezért 1568-ban a helyi lakosok tizenkét különböző pert indítottak a bíboros ellen, de ez sem tartotta vissza a tervétől. Óriási mennyiségű földet ástak ki és új teraszok építésére használták fel.
A közeli Aniene folyót elvezették a medencékből, csatornákból, szökőkutakból, vízesésekből és vízijátékokból álló komplex rendszer vízellátására.
Csatornákat ástak, és több száz méternyi, föld alatti csövet fektettek le, hogy a vizet az ovális szökőkút alatti mesterséges hegyről, a kert többi részébe szállítsák. A reneszánsz esztétikai elveit követve a kertet gondosan szabályos egységekre osztották, amelyek mindegyike 30 méter átmérőjű. A villa építése és díszítése párhuzamosan zajlott egészen Ippolito haláláig, ám még akkor sem lett teljesen kész.
Liszt Ferenceet is megihlette
A munkálatokat későbbi rokonai vagy folytatták, vagy teljesen elhanyagolták a villát és a kertet. A birtok 1850 és 1896 között Gustav von Hohenlohe bíboros tulajdona volt, aki helyreállította a romos villát és a és benőtt kerteket. A romantikus helyszín újra vonzotta a művészeket; Liszt Ferenc több zongoraművet is írt a látogatásai hatására.
1922-ben az olasz állam kezdett nagyszabású felújításokba, majd a második világháború alatt bombatalálat is érte a területet. Ma már viszont kívül-belül teljes pompájában ragyog.
Nézd meg a lenyűgöző, óriási szökőkutakat, szobrokat és freskókat Massimo Nalli részletekbe menő videóján!
