32 éves a Hubble űrtávcső: Íme a leglélegzetelállítóbb képei

A Hubble Űrteleszkópot 1990-ben bocsátották Föld körüli pályára, és azóta a valaha látott leglátványosabb csillagászati csodákat tárta fel. Számos ikonikus képet készített forrongó csillagködökről, távoli galaxisokról, illetve bolygók körüli gázgyűrűkről a közeli infravörös, látható fény és ultraibolya tartományban.

Ahogy a felvételeket nézegettük a NASA online katalógusában, valóban elállt a lélegzetünk, pedig a Hubble lassan már a múlté. 2021. december 25-én ugyanis fellőtték James Webb nevű utódját, a valaha volt legfejlettebb űrteleszkópot. Bár a Hubble is működésben marad, az új űrtávcső át fogja venni a helyét, mint a NASA legfontosabb asztrofizikai projektje.

A James Webb az infravörös tartományban készít képeket, illetve a narancssárga és piros látható fényben, valamint minden eddiginél távolabbra lát; képes lesz megfigyelni például az első galaxisok kialakulását. Izgatottan várjuk az első felvételeit (eddig csak tesztképeket készített), de addig is mutatjuk a Hubble születésnapi fényképét, valamint néhány nekünk tetszőt a legikonikusabb fotói közül.

Öt galaxis gravitációs tánca

Az április 19-én megosztott születésnapi felvételen öt szorosan egymás mellé csoportosult galaxis gravitációs tánca látszik az univerzum egy elszigetelt foltjában. A Hickson Compact Group 40-nek (HCG 40) nevezett csillagtömeg három spirál alakú galaxist, egy elliptikusat és egy lencse alakút foglal magába. Körülbelül 1 milliárd éven belül összeütköznek, és egyesülve egy óriási elliptikus galaxist alkotnak.

32. születésnapjára a Hubble életük egy nagyon különleges pillanatában örökítette meg ezeket a galaxisokat: amint összeesve folytatják táncukat, de még mielőtt egyesülnének. A tudósok több mint 100 ilyen kompakt galaxiscsoportot katalogizáltak, de a HCG 40 az egyik legsűrűbben tömörült az összes közül.

A teremtés oszlopai

Tenger alatti korallok? Elvarázsolt kastélyok? Űrkígyók? Ezek a hátborzongató, sötét, oszlopszerű valamik valójában gázból és porból álló felhők. A Teremtés oszlopainak nevezik őket, mivel csillagok születnek a belsejükben. A három oszlop a Sas-köd része, amely egy csillagképző régió a 6500 fényévnyire található Kígyók csillagképben.

Az első képet 1995. április 1-jén Jeff Hester és Paul Scowen – az Arizona State University csillagászai készítették, de 2015 januárjában a NASA bejelentette, hogy a Hubble űrtávcső egy a korábbinál szebb és részletgazdagabb felvételt készített róla. Egy 2006-ban megjelent tanulmány azt feltételezi, hogy 6000 évvel ezelőtt egy szupernóvarobbanás megsemmisítette az oszlopokat, de mivel egy mintegy 7000 fényév távolságra lévő eseményről van szó, a jelenséget csak 1000 év múlva fogjuk észlelni.

Pillangó-köd

Ez az égi jelenség úgy néz ki, mint egy törékeny pillangó. De messze van a pillangókra jellemző légies könnyedségtől. A finom lepkeszárnyakra emlékeztető valamik valójában több mint 36 000 Fahrenheit-fokra forrósodott gázkatlanok. A gáz óránként több mint 600 000 mérföldes sebességgel száguld az űrben – elég gyorsan ahhoz, hogy 24 perc alatt eljuthasson a Földről a Holdra! Ennek a "dühkitörésnek" a középpontjában egy haldokló csillag áll, amely egykor körülbelül ötszöröse volt a Nap tömegének. Kilövellte magából a gázok burkát, és most ultraibolya sugárzást bocsát ki, amitől a kiömlött anyag világít.

Lófej-köd

Az ikonikus Lófej-köd több mint egy évszázaddal ezelőtti felfedezése óta a csillagászati könyvek kedvelt illusztrációja, mára amatőr csillagászok is szívesen fotózzák. Úgy néz ki, mint egy kísértet, amely valamifajta csillagközi habszivacsból emelkedik ki. Az infravörös fényben átlátszónak és éterinek ható köd a Tejútrendszer csillagai és a távoli galaxisok háttere előtt látszik a felvételen.

A Lófej-köd egy sokkal nagyobb komplexum része az Orion csillagképben, amelyben más híres objektumok is találhatók, mint például a Nagy Orion-köd (M42), a Láng-köd és a Barnard-ív. A körülbelül 1500 fényévnyire található komplexum az egyik legközelebbi és legkönnyebben fényképezhető olyan terület, ahol csillagok képződnek. Ezt a felvételt a Hubble útra indításának 23. évfordulója alkalmából tették közzé.

Misztikus hegy

Ez a sziklás fantasy-hegycsúcs, amelyet vékony felhők borítanak be, akár a Végtelen történet című 1984-es gyerekfilm díszlete is lehetne. A Hubble képe azonban drámaibb: egy három fényév magas gáz- és poroszlop tetejének kaotikus tevékenységét örökíti meg a közeli csillagok ragyogó fényében. Az oszlop belül sincs nyugalomban, mivel a benne eltemetett újszülött csillagok gázsugarakat lövellnek ki, amelyek a tornyosuló csúcsokról áradnak szét. Ez a viharos, kozmikus csúcs a Carina-köd nevű csillagóvodában található, 7500 fényévnyire tőlünk. Ez a kép ünnepelte a Hubble Föld körüli pályára bocsátásának 20. évfordulóját.

Rák-köd

A Rák-köd egy csillag szupernóva-robbanásának táguló maradványa. Japán és kínai csillagászoknak már az i.sz. 1054-ben tudomásuk volt erről az eseményről, ahogy valószínűleg az amerikai őslakosoknak is. Az izzó emlékmű a csillag felrobbanása óta folyamatosan tágul, és jelenleg körülbelül 11 fényév széles. Ez a Hubble-mozaik az egyik legnagyobb kép, amelyet szupernóva-maradványról valaha is készített az űrteleszkóp, illetve a valaha készült legnagyobb felbontású kép a teljes, 6500 fényévnyire található Rák-ködről.

A kompozitot 24 egyedi felvételből állították össze, amelyeket a 1999 októberében, 2000 januárjában és 2000 decemberében készített a Hubble kamerája. A köd nevét Lord Rosse ír csillagász 1844-es rajzáról kapta, aki egy a Hubble-nál sokkal egyszerűbb teleszkópot használt.