Harrison Ford segítség nélkül is levadássza a félkarú gyilkost

Adott egy tisztességes ember, akinek tragédia sújtja az életét: megölik a feleségét, őt vádolják, és menekülnie kell a törvény elől, amely nem ad esélyt az igazságra. Ez a sablon sok film alapja lehetne, de minden koncepciónak megvan a maga meghatározó darabja – a bűnügyi akcióthrillerek világában ez kétségkívül a Szökevény, Harrison Ford főszereplésével. Több mint három évtizeddel a bemutató után vajon ugyanúgy működik a film, mint 1993-ban? Egy mai fiatal néző számára is ugyanolyan izgalmas? Az Origo retrokritikája ezekre a kérdésekre is választ ad.

Harrison Ford és A szökevény: egy váratlan főszerep diadala 

Harrison Fordot is váratlanul érte - kezdjük mindjárt ezzel. A Szökevény film esetében a forgatókönyv után az első legnagyobb kérdése az volt Hollywoodnak, vajon ki játssza a főszerepet. És ekkor a már ötvenet taposó Harrison Fordra esett a választás, ugyanis ő volt Hollywood első számú vagány jófiúja, aki szinte csak pozitív szerepekben tűnt fel, igazi hős alkat. Ezzel azonban rizikót is vállaltak az alkotók, hiszen mégis egy ötvenes színészről beszélünk, akit eddig szőrős vukikkal és korbáccsal hadonászva láttak a nézők. Persze ekkorra már sorakoztak izgalmasabb Harrison Ford filmek (A kis szemtanú, Ártatlanságra ítélve), de Ford Han Solo és Indiana Jones volt a nézők szemében. A szökevény szereposztás végül elkészült, a meglepő főszereplő választás viszont nem sikerült rosszul. A film sztorija gyakorlatilag a cikk első mondatában benne van: egy orvos vérbe fagyva találja otthon a nejét, és a lakásban egy karprotézises ismertlen megtámadja Ford figuráját, dr. Richard Kimble-t. A tettes elmenekül, ám a rendőrség meggyőződése, hogy a férfi ölte meg a nejét, akit ezért ki akarnak végezni. Főhősünknek szerencsére sikerül megszöknie, és miközben keresi a tettest, addig Gerard rendőrbíró ered a nyomába, hogy elkapja a szökött rabot. 

Időpróba alatt A Szökevény: mi működik még, és mi nem? 

32 év után is hatásos a Szökevény, izgalmasak az üldözési jelenetek, rendkívül jól vannak koreografálva. Az eltelt több mint 3 évtized egy-két dolog miatt viszont megkoptatta a film hatásfokát. Tény, hogy annyi hasonló tucat film készült, hogy egy 30 évesnél fiatalabb néző nem igazán talál benne semmi újat. A másik gond Ford figurája, aki jól megoldja színészileg és fizikailag a feladatot, de ő már annyira jófiú és jó ember ebben a filmben (gondoljunk csak a kórházas részre) hogy kissé életszerűtlenné teszi a figurát. Nem mindig pörög megfelelő fordulatszámon az adrenalin. További gond, hogy a film nagy fordulata csak mérsékelten nagy, a félkarú gyilkos pedig a premier idején is picit megmosolyogtató, hát még miután a néha Leslie Nielsen megcsinálta a Sziki-szökevény című paródiát. A csatornás nagyjelenet persze a modern popkultúra egyik mérföldköve lett, és akad számos ilyen akciószcéna a filmben. Tommy Lee Jones modernkori Javier-felügyelőként üldözi Ford figuráját, de ha őszinték akarunk lenni, az alakítása nem egy Oscar-kaliberű játék, pedig a legjobb férfi mellékszereplő díját hazavitte. A filmet nem kevesebb, mint hét aranyszoborra jelölték, mai szemmel nézve ez inkább megdöbbentő, mint jogos.  

Szökevény-időutazás: működne ma is ez a sztori? 

Most akkor működik a Szökevény vagy sem? – jogosan tesszük fel a kérdést. A válasz egyértelműen igen, de tény, a mai mozis és streaming-kínálatban annyira máshol van már a csavarok és az akciók iránti ingerküszöbünk, hogy sokat kopott ez a klasszikus. Kevés olyan eset van, amikor egy film egy remake-ért kiállt, de érdemes lenne megnézni, hogy most, mondjuk 2025-ben hogyan dolgozzák át ezt a történetet. A klasszikust ettől persze tiszteljük és szeretjük, és mindenkinek érdemes megnézni legalább egyszer a szökevény Harrison Fordot.