Felkavarta az állóvizet a világbajnok horgász, Döme Gábor, aki egy javaslattal állt elő, amely új alsó- és felső mérethatárokat jelöl ki a harcsák esetében.
Szerinte a csúcsragadozó minimálisan elvihető mérete 80 centiméter, míg a legnagyobb 150 centiméter legyen.
– A harcsa mind a mai napig az egyetlen olyan nemeshalunk, amelynek Magyarországon, a természetes vizeken nincs meghatározva a felső határa, és ha úgy tetszik, a törzsállomány nem élvez védelmet – fogalmazott Döme Gábor, aki szerint egyre többen vélekednek úgy, hogy a kapitális harcsáknak a vizeinkben kell maradniuk nem pedig a konyhaasztalon végezniük.
Ezek a vizeink nemzeti kincsei, amelyeket ha bárki megfogott, büszke lehet rá, de úgy gondoljuk, nincs joga arra, hogy levágja, és végül elfogyassza.

Nagyon fontos, hogy nem a halfogyasztás ellen vagyok, hiszen én magam is szeretem a halat, de meg kell tartanunk az önmérsékletet, és lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy az alsó korosztály felerősödjön, kellő méretet elérjen, és legalább egyszer reprodukálja magát, le tudjon ívni, továbbá a kapitális korosztályt is védetté tudjuk tenni.
Döme Gábor a javaslatát elküldte a Magyar Országos Horgász Szövetséghez.
A harcsahorgászat legendája, Koós Ferenc szerint a 150 centis felső határt feljebb kellene tornázni, ugyanis szerinte ez túl kevés.

– Mi elértük a 2000-es évek elején, hogy a 20 kiló feletti harcsákat kötelezően vissza kellett engedni. Úgy gondolom, ezt kellene ismét belőni. Ha valaki étkezési céllal horgászik erre a ragadozóra, akkor a legtökéletesebbek ezek a 18-20 kiló közötti példányok.
Ezek körülbelül 160-170 centisek, vagyis én ott szabnám meg a felső határt
– fogalmazott lapunknak Koós Ferenc, aki hozzátette: őt nem kérdezte meg Döme Gábor, amikor elkészítette javaslatát.
Petróczi István véleményét kikérte Döme Gábor, és ő maximálisan támogatja a világbajnok ötletét, ugyanakkor megjegyezte, bár védeni kell ezt a csúcsragadozót, de a harcsahorgászokra senki nem gondol.

– Lassan nincs olyan víz, ahol be lehet csónakkal vinni a szereléket, élő halat lehet használni. Élő vizeinken egy-két rész kivételével a hajóközlekedés miatt tilos behúzni.
A tavak, folyók kezdenek elharcsásodni, ennek oka pedig az, hogy túlszabályozzák a horgászatot.
Úgy gondolom, ezzel is foglalkozni kellene, nemcsak a méretkorlátozással – nyilatkozta a Borsnak Petróczi István.
Lukácsi Béla úgy látja, Döme Gábor javaslata nagyon megosztja a horgásztársadalmat, és ez szerinte probléma.

– Részben egyetértek Gáborral. Abban igaza van, hogy védeni kellene, ahogy a többi nemeshalunkat. Azzal is egyetértek, hogy egy kapitális harcsa sem végez pusztítást a vizeink halállományában. Sokkal kevesebbet eszik, mint amennyit gondolunk. Ettől függetlenül, ahogy minden állatnak, úgy a harcsának is véges az élete, vagyis előbb-utóbb elpusztulnak.
Én azt javaslom, hogy legyen egy felső határ, amit ha átlépünk, akkor újra meg lehessen tartani. Egy példával élve: mondjuk 150 és 230 centi között ne lehessen elvinni, utána pedig ismét.
Ahova járok tóra, ott is elpusztult egy 80 kilós harcsa öregségben. Ráadásul ezek a matuzsálemek a fárasztást is nehezen viselik, nem biztos, hogy túlélik a visszaengedést – mondta a Borsnak Lukácsi Béla.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.