A fájdalom ára: nemcsak az egyén, az ország is megfizet

Külön-külön is az „ép testben ép lélek” ellen dolgozik az ülő életmód, a rossz testtartás, a túlsúly, a stressz, az alvászavar és a kevés minőségi mozgás, nemhogy így együttvéve. Globális a probléma, ami alól Magyarország sem képez kivételt, sőt. Czeglédi Tamás, a MozgásKlinika társalapítója, stratégiai vezetője a Világgazdaságnak kifejtette: 1000 fős országos felmérésük szerint a magyarok 95,6 százaléka szenved mozgásszervi panaszoktól, többségük krónikus formában.

A válaszadók 92,5 százaléka napi vagy heti rendszerességgel tapasztal tüneteket, 46,3 százalék minden mozgás után fájdalmat, míg a legsúlyosabban érintettek – a minta 40,6 százaléka – mindennap és minden mozgás után panaszos. Bár az érintettek több mint fele (55,6 százaléka) rendszeresen jár orvoshoz, mozgásterápián csupán 15 százalék vesz részt, a legsúlyosabbaknál is csak 13 százalék. Ez mutatja, hogy a kezelés alapvetően orvosközpontú, míg a rehabilitáció és a prevenció háttérbe szorul.

Fáj a derék, a nyak, a térd

A leggyakoribb panaszokat tekintve a fájdalom toplistáját a derék vezeti (609 említés), megelőzve a nyakat (447), a térdet (434), a vállat (415) és a hátat (368). A válaszadók 77 százaléka alacsony egészség-, 88 százaléka alacsony fittségérzetet jelölt meg. Jelzésértékű, hogy a problémák minden korosztályban jelen vannak, de a legsúlyosabbak főként közép- és időskorban fordulnak elő. A terápiás részvétel településtípus szerint eltér: falvakban 11,7, kisvárosokban 14,3, nagyvárosokban 20,7 százalék. Beszédes az is, hogy a terápiát igénybe vevők átlagéletkora 54,9 év, míg a nem terápiásoké 33,3 év.

Czeglédi Tamás rávilágított: mindez egyszeri kellemetlenség, hanem tartós teher, amely alapjaiban befolyásolja az életminőséget és a munkaképességet. Mára az Eurostat, a Strada és a WHO adatai is alátámasztják: hosszabb ideig élünk, de egyre több időt töltünk fájdalomban, korlátozott mozgásképességgel, a mindennapi aktivitástól elzárva. A szakember szerint ez nem pusztán egyéni tragédia. A krónikus mozgásszervi betegségek a munkaerőpiacon is érzékelhetően jelentkeznek. A kieső munkaórák, a korai nyugdíjazás, a passzív életformára kényszerülők aránya mind közvetlenül érinti a nemzetgazdaság teljesítményét.

Új szemléletre van szükség

Czeglédi Tamás szerint a mozgásterápia, a fizioterápia vagy a gyógytorna sokak szemében még mindig másodlagos, afféle „luxus” kiegészítő. Pedig a nemzetközi példák mást mutatnak: Nyugat-Európában a páciensek gyakran már az első derékfájásnál gyógytornászhoz fordulnak. A MozgásKlinika társalapítója úgy véli, ez gyorsabb, olcsóbb és hosszabb távon sokkal hatékonyabb.

A megelőzés és a terápiás hozzáférés javítása egyszerre lenne egyéni és közösségi érdek. Az egészség ugyanis nem luxus – sem pácienseknek, sem befektetőknek, sem a nemzetgazdaságnak. Ha Magyarországon sikerülne széles körben bevezetni a fizioterápiás első kontakt modellt, amelyben a páciens közvetlenül gyógytornászhoz fordulhat, a krónikus esetek száma jelentősen csökkenne, miközben az orvosi ellátórendszer tehermentesítése is megtörténne.