„Már a fiam sírjához sem tudok kimenni” – Drámai vallomást tett a 17 éve meggyilkolt Marian Cozma édesapja

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 08. 03:00

17 éve, hogy megölték Marian Cozmat a veszprémi éjszakában. Marian Cozma tragédiája, amely megrengette az országot, azóta sem hagyja nyugodni a kedélyeket, a gyászoló édesapa, Petre Cozma pedig most könnyek között vallott arról, hogyan tette tönkre családja életét a fia elvesztése.

Huszonegy másodperc. Ennyi idő kellett ahhoz 2009. február 8-án hajnalban, hogy egy értelmetlen és brutális támadás során örökre megálljon egy fiatal, ereje teljében lévő óriás szíve. Marian Cozma, az MKB Veszprém és a román válogatott klasszis beállósa nem csupán egy sportoló volt: ő volt a "Madár", akit egy egész város, egy egész ország a szívébe zárt. Ma, tizenhét évvel a tragikus események után a sebek nemhogy beforrtak volna, de az idő múlásával csak még fájdalmasabbá váltak.

Marian Cozma beállós becenevén a Madár — Marian Cozma beállós beceneve Madár (Păsărilă) volt. Nem véletlenül. A 8-as számmal játszó beálló kitűnő testi adottságai a kézilabda elitjébe repítették Fotó: Illyés Tibor/MTI

Marian Cozma szülei belebetegedtek fiuk halálába

A veszprémi Patrióta Lokál előtt történt késelés óta a Cozma család élete nem más, mint lassú leépülés. Petre Cozma, az édesapa, aki egykor maga is büszke sportember volt, mára árnyéka önmagának. A fájdalom nemcsak a lelkét, hanem a testét is felemésztette.

Igen, közeledik az évforduló. A halotti megemlékezést nyolcadikán tartjuk meg a gyermekemnek. Nagyon sok év eltelt, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a fiamra

– nyilatkozta elcsukló hangon a 70 éves édesapa.

Petre Cozma állapota az elmúlt hónapokban kritikusra fordult. A cukorbetegség, amely a fia halála utáni stressz hatására hatalmasodott el rajta, végzetes csapást mért a szervezetére.

Hosszú ideje cukorbeteg vagyok, és sajnos annyira romlott az állapotom, hogy öt hónapja le kellett vágják a lábam. Augusztusban volt a műtét, combtól vágták le a bal lábamat

– vallotta be a férfi, akinek a hangjában már nem düh, csak végtelen fáradtság érződött.

Petre Cozma, a gyászoló apa már nem tud kimenni a fia sírjához
Fotó: Pesthy Márton / PM Veszprém Megyei Napló

A sír, amely tisztább, mint a házak

A legszívszorítóbb az az idei megemlékezésben, hogy az apa fizikai állapota miatt már képtelen ellátogatni gyermeke nyughelyére. Míg korábban minden évben ott volt a sírnál, most csak a szobája falai közül, lélekben tud csatlakozni a családhoz.

A feleségem és a lányok kimennek. Én most nem tudok, mert levágták a lábam. De a család mindig gondozza a sírt. A fiam sírja tisztább, mint sok embernek a háza

- mesélte megtörten. A tragédia óta eltelt tizenhét évben a szülők egészsége romokban hever. Az édesapa elárulta, hogy a gyász nem múlt el, csak fizikai betegséggé alakult.

Amióta a fiunk meghalt, nekem is és a feleségemnek is volt infarktusa. Csak úgy jönnek a betegségek.

Magyarország nem felejt

A magyar szurkolók szeretete töretlen. Marian Cozma emléke Veszprémben szent és sérthetetlen. A csarnok előtt álló szobra előtt ma is mécsesek százai égnek. Petre Cozma, annak ellenére, hogy fia egy magyar városban vesztette életét, soha nem érzett gyűlöletet a magyarok iránt. Sőt, hálával beszélt rólunk:

Tudom, hogy Magyarországon is mindig megemlékeznek. Minden tiszteletem a magyaroké, le a kalappal a magyarok előtt. Ő egy szimbólum volt, és az is marad. Önök szerették őt, és önök még most is bizonyítják, hogy a fiamat szerették Magyarországon

- mondta elcsukló hangon az édesapa.

A 210 centis óriás, akit mindenki szeretett

Marian Cozma 2006-ban érkezett Veszprémbe, és pillanatok alatt a közönség kedvence lett. KEK-et nyert a csapattal, bajnoki címek és kupagyőzelmek fűződnek a nevéhez. A halála előtti napokban mondta le a román válogatottságot, hogy minden erejével a klubjára koncentrálhasson. Akkor még nem tudta, hogy már csak napjai vannak hátra.

A 2009. február 8-i éjszaka nemcsak a sportvilágot, hanem az egész magyar társadalmat megváltoztatta. A bűncselekmény brutalitása és az azt követő összefogás rávilágított arra, hogy a sport emberi életeket köt össze határokon átívelve. Petre Cozma ma már csak egy dolgot kíván a magyaroknak, akik tizenhét éve vele együtt sírnak: egészséget. Mert ő már tudja, hogy a pénz és a hírnév semmit nem ér, ha az ember elveszíti a legfontosabbat; a gyermekét és az erejét.

Mindig szeretni fogom Magyarországot, Veszprémet pedig különösen

- búcsúzott a megtört édesapa.

A tizenhetedik évfordulón álljunk meg egy percre, és emlékezzünk a fiúra, aki túl korán ment el, és az apára, aki azóta is minden percben érte imádkozik. Marian Cozma emléke örökké élni fog, amíg lesz egy kézilabda, amely a hálóba vágódik, és amíg lesz egy szurkoló, aki elmond egy imát Madárért.