"Végig vágtak egy rövid sorozatot az erzsébeti hévmegállónak az oldalába" – így élte meg Feri bácsi, mikor az ország fegyverropogástól volt hangos

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 14. 13:35

Egy idős férfi osztotta meg történetét a Borssal, aki könnyes szemmel mesélte el milyen volt, mikor hazánkban is fegyverropogást lehetett hallani. Kokics Ferenc átélte 1956 borzalmait, amelynek során rá is lőttek a fővárosban. Feri bácsi úgy reméli a tapasztalataiból a fiatalok is tanulhatnak, ezért nekik is üzent, miközben a Nemzeti petíció kitöltésének fontosságáról beszélt.

Bors

A szerző cikkei

A háború borzalmairól és az ahhoz közeli eseményekről és időszakokról mesélt a Borsnak a 86 éves Kokics Ferenc, aki átélte az 1956-os forradalmat és látta, milyen mikor az emberek a házaikból nem mernek az utcára menni, mert bármelyik pillanatban eltalálhatja őket egy lövedék. Ferenc részeletesen beszámolt arról is milyen nehézségekkel kellett megküzdenie azokban a napokban, mikor tankokkal voltak tele a főváros utcái. Emiatt Feri bácsi azoknak a fiataloknak is üzent, akik nem veszik elég komolyan azt, hogy a háború szele a fejünk felett lebeg és jelenleg ez az áprilisi választások egyik legnagyobb tétje, tehát az, hogy Magyarország soha többet ne kerülhessen háborús helyzetbe.

Feri bácsi 1945-ben Ercsiben született, majd a középiskolai éveit Mezőtúron töltötte. Számára ezért is voltak rendkívül nehezek az 1956-os évek, mivel az iskolája a szülőhelyétől 160 kilométerre volt. Mikor Mezőtúrra is elértek a forradalom hírei, akkor az idős férfi azonnal cselekedett. Ő vezette a lánctalpas traktort, majd indult el több osztálytársával a fővárosba.

Amikor úgy éreztük és azért volt valamennyi információnk is, akkor útnak indultunk. Különböző érdekeltségeken keresztül például volt egy osztálytársam, aki rádiót tudott szerezni, és akkor már tudtuk fogni a Szabad Európát, így tudtuk, hogy hol tartanak az események. Mire csendesnek tartottuk november 3-án az időt, és miután volt két budapesti, meg egy Dunaújvárosi osztálytársnőm elindultunk Mezőtúrról

– meséli Ferenc, aki egy vöröskeresztes teherautóval tette meg élete egyik legnehezebb útját.

Miután elindultak Mezőtúrról szinte azonnal szembe jött velük a szomorú valóság, ugyanis a négyes útról tankok terelték le őket. Emiatt kénytelenek voltak Jászberény felé kerülni, majd Gödöllő felől érték el Budapestet, azonban akkor már a városban nem lehetett közlekedni.

Miután az egyik osztálytársamat, Lacit kiraktuk Rákospalotán, a két lány tovább jött velem, de nem tudtunk továbbmenni a Nyugati pályaudvarnál. Volt ott minden, tankok, fölborogatott villamosok

– emlékezett vissza 1956. november 3-ra Feri bácsi, aki ezután gyalog indult haza Ercsibe. Viszont a nehézségek itt sem értek véget, mivel nem tudott átmenni a Duna jobb partjára, mert a hidak járhatatlanok voltak. Ezért Pesterzsébet felé vette az irányt.

Rám volt már esteledve, és erzsébeti hévmegállóba meggyújtottam egy gyufát, hogy megnézzem a karórámat. Erre a felvillanó fényre, ami csak egy gyufa lángja volt, végig vágtak egy rövid sorozatot az erzsébeti hévmegállónak az oldalába. Na én ott úgy beszorultam, nem mertem még egyszer gyufát gyújtani

– osztotta meg történetét.

Ezután Ferenc meghallott egy teherautót, amihez odalépett. Ekkor kiderült, hogy a sofőr és utasai magyarok, akik Kalocsára mennek, így Majosházáig el tudták vinni az akkor 16 éves fiatalt. Miután kiszállt az autóból az első házhoz bekopogott, ahol ételt és italt adtak neki, majd onnan másnap reggel a házban lakó férfi a Kis-Dunán a csónakjával a szigetcsépi kompig elvitte.

Nem kellett megvárni a hajnalt. Mert olyan fényben volt a főváros, miután a csepeli olaj ÁFOR-telepet fölgyújtották, hogy egész Budapest fényben úszott

– tette hozzá és azt is elmondta, mikor odaért a szigetcsépi komphoz, akkor a kompra nem tudott felszállni, mert folyamatosan lőtték a Dunát. Viszont ennek ellenére Feri bácsi mégis átjutott Ercsibe egy, a közelben lévő ladikkal evezett át a Dunán.

Beültem én abba a ladikba, eljutottam a harmadik kőhányásig, ahol elrúgtam magam, de kormányozni meg evezni nem volt egyszerű dolog. A lényeg, hogy végül ki tudtam kötni Ercsiben, ahol az első rokont azonnal felkerestem

– folytatta a történetét.

Ercsiben mikor a szülei házához ért akkor tudta meg, hogy a bátyja Tibor nincs otthon. Ő a tatai páncélosoknál szolgált. Kis idő múlva a bátyja is haza ért, aki egy biciklivel tette meg a Tata-Ercsi távot, mert más közlekedési eszközre nem volt lehetősége.

Kokics Ferenc arról is beszámolt lapunknak, hogy 56 után sorra fenyegették az akkori hatalom emberei, sőt még a középiskolából is ki akarták rúgni, amiért érintett volt a forradalom eseményeimben. Azonban ez sem tántorította el attól, hogy a mai napig az ellen harcoljon, hogy az országunk békésen élje a mindennapjait.

"A Gyurcsány korszak egy kutyanehéz idő volt"

Feri bácsi nemcsak 1956 borzalmait élte át, hanem, akkor már családos emberként a Gyurcsány -korszak megszorításait is megtapasztalta. Ő pontosan tudja milyen nehéz volt a Bokros-csomag idején megélni, mikor elvették a 13. havi nyugdíjat és szinte lehetetlenné vált a mindennapokat anyagilag átvészelni a rengeteg megszorítás miatt.

Ettől tart most is, ha a Tisza kerülne kormányra áprilisban akkor hasonló vagy még rosszabb időszak következne.

Az számunkra hozna egy olyan változást a kormányzásban, amely mindenképpen tönkretenné ezt az országot. Ez a Magyar Péter és bandája mit művel, azt ugye naponta látjuk. És miután látjuk naponta, ezért nem állnánk mellé semmi szín alatt. Egyszerűen elfogadhatatlan az, amit szakértői emberei neki sugdosnak

– mondta és hozzátette, hogy szerinte a Tisza párt semmit nem tudna felmutatni, ha történetesen pozícióba kerülnének. Ennyi építkezés, ennyi ráfordítás, ennyi közös költség, ennyi családtámogatás, ennyi nyugdíj, értékmegőrzés, azért sehol nem lenne.

Feri bácsi félti az unokái és a családja életét, nem akarja, hogy egy háborús országban éljenek Fotó: Bors

Ezért is tartja rendkívül fontosnak, hogy minél többen kitöltsék a Nemzeti Petíciót, amelyben három kérdésre tudnak válaszolni az emberek.

A három kérdésben mindegyik arról szól, hogy nem, nem és nem, mert nem fogjuk támogatni nyilván Ukrajnát, nem fogunk pénzelni olyan társaságot, akik képtelenek feladni a százezreket jelentő halottak világát, ami mögött nem kis fokú korrupció áll. Nem fogják lehúzni az aranyvécén a mi forintjainkat.

– szögezte le az a nyugdíjas férfi.

Feri bácsi a fiataloknak is üzent

Az idős férfi arra hívta fel azon fiatalok figyelmét, akik még nem döntötték el, áprilisban kire fognak szavazni, hogy komoly gondolják meg a döntésüket, mert a tavaszi választásokon dőlhet el Magyarország sorsa és ebbe bele tartozik az ő jövőjük is. Ha az ország belesodródik a háborúba, akkor a mostani fiatalok további élete is megpecsételődik.

Az én életemben is nagy szerepe volt annak, hogy komolyan meggondoltam a dolgokat. Ezért fontos, hogy az ifjúság is tegyen így, tessék komolyan meggondolni, hogy kire szavaznak. Ne akarják, hogy kötelezővé tegyék a sorkatonaságot! Ne akarják, hogy börtönnel fenyegessék őket, ahogy engem 56 után!

– üzente a fiataloknak, majd emlékeztetett Ruszin-Szendi Romulusz szavaira, aki azt mondta, hogy a kötelező sorkatonaság csak idegilenes lett felfüggesztve és ha a szükség úgy tartja, akkor mindenkit berántanak.

Ferenc szerint azonban nincs ilyen szükség és addig nem is lesz, amíg Orbán Viktor és kormánya vezeti ezt az országot és amíg olyan emberek veszik őt körül akik megbízhatóan, biztosan szolgálják a magyar emberek érdekeit.