15 éve a műtőasztalon kapott új életet Ádám, a Bohócdoktor

Február tizennegyedike a legtöbb ember naptárában a romantika piros betűs ünnepe. Ádám, a Bohócdoktor számára azonban ez a dátum egy sorsfordító tüdőműtét emlékét őrzi. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor mások gyertyafényes vacsorára készültek, ő az orvosi lámpák hideg fényében az életéért küzdött. Ez volt a második tüdőműtétje, egy olyan beavatkozás, amely után minden egyes lélegzetvétel ajándékká vált.

 – emlékszik vissza Kovács István Ádám, akit a kórházak folyosóin csak Ádi bohócként ismernek. Azóta számára ez a nap a valódi születésnap. Egy nap, amely emlékezteti őt arra, milyen törékeny az élet, és milyen fontos minden perc, amit mások segítésével tölthet.

A sors különös fintora: aki ad, az most hiányt szenved

Ádi bohóc élete az önzetlenségről szól. Az Egy Tábla Szeretet mozgalom keretében fáradhatatlanul járja az országot Nyíregyházától Szombathelyig, hogy csokoládéval és jókedvvel enyhítse a kórházban fekvő gyermekek fájdalmait. Ironikus és szívszorító, hogy az az ember, aki a legtöbbet teszi a kicsik boldogságáért, maga is súlyos betegséggel és méltatlan körülményekkel küzd.

Évekkel ezelőtt távolították el a fél tüdejét. Ádám pedig azóta fél tüdővel éli mindennapjait, ami alapjaiban határozza meg munkabírását és lehetőségeit.

A szemét tetejéről az asztalra: a túlélés drámája

A tavalyi év vége tragikus fordulatot hozott. A decemberi kórházlátogatások során Ádám szervezete megadta magát egy agresszív vírusnak. Karácsony másnapján mentő szállította kórházba, és mire felépült, a munkahelyén már mást vettek fel a helyére. A betegség nemcsak az erejét, hanem a megélhetését is elvette.

Jelenleg egy 24 órás portaszolgálati munkából próbál fennmaradni, ahol az órabére alig 1200 forint. A havi 150 ezer forintos jövedelem éppen csak a rezsire és a számlákra elég – ételre már nem marad. Ádám őszinte vallomása megrázó: volt, hogy a kuka tetejére kitett kenyeret és vajat kellett elvennie, hogy azon a napon ne maradjon éhen. 

 – mondja alázattal, bár a büszkeségét félre kellett tennie a puszta túlélésért.

Ne hagyjuk elaludni a Bohócdoktor mosolyát!

Ádám nem könyöradományt kér, hanem lehetőséget. Olyan munkát keres, amelyet fizikai állapota mellett is el tud látni – legyen az portaszolgálat vagy könnyebb fizikai munka –, hogy becsülettel fenntarthassa magát. Amíg az ereje engedi, nem akarja feladni a beteg gyerekek szolgálatát sem, hiszen a segítés az, ami lelkileg életben tartja. Most azonban nekünk kell segítenünk rajta. Egy kávé vagy egy üdítő ára is hatalmas segítség lehet egy olyan embernek, aki az életét tette fel mások vigasztalására, miközben ő maga a szakadék szélén áll. Mutassuk meg Ádámnak, hogy a Valentin-nap, a második születésnapja, valóban a szeretetről szól – arról a szeretetről, amit ő oly önzetlenül osztogatott az elmúlt tizenöt évben.