Amerikai tábornok limuzinja rejtette a rejtélyes magyar levelet

Limuzin, aminek története maga a történelem. A néhai amerikai elnök, Dwight Eisenhower a II. világháború idején használta a Rolls Royce-t. Pont ezért sok gyűjtő akarta magáénak, ám 50 éven keresztül úgy tűnt, a kocsi a háború utáni történelmi forgatagban eltűnt és megsemmisült. Az értékes limuzin számos, korabeli fotón szerepelt illusztris gazdájával, innen lehetett tudni, hogy fénykorában csillogó, éjfekete színt viselt, ajtajain és motorházának oldalán olajzöld kiegészítéssel. 1937-ben gyártották; alvázát Angliában, a kasztnit Franciaországban. 

Limuzint kapott ajándékba

Eisenhower az expedíciós haderők parancsnokaként vett részt a normandiai partraszállás előkészítésében, ekkor, 1944-ben használta a Rollst, melynek hátsó ülésén bőrrel bevont whiskey és üvegpohár tartó konzol is volt. Az autót Talbot motor hajtotta és a típusból az angol királyi ház is vásárolt több példányt. Eisenhowerét 1940-es években esküvői autónak használták, később Amszterdamban taxiztak vele, majd kis kitérővel került az amerikai hadsereg legendájához, aki ekkor hadseregtábornok volt. A háború után az autó Angliába került. Eisenhower visszatért az USA-ba, majd 1953-ban elnökké választották, az autót azonban Európában hagyta.

70 éven át alig lehetett tudni róla, mígnem 2014-ben, egy brit autórestaurátor rá nem akadt egy walesi roncstelepen, szinte darabokban, szétrohadva. Mostani tulajdonosa, Pat Jeater az elmúlt 11 évet a kocsi felújításának szentelte. Az autót darabjaira szedte és ekkor bukkant rá a sofőr ülése alatt egy 1942-es olasz újságra, a La Stampa egy példányára, illetve egy 1939-ben kelt levélre. Címzettje a Bécsben élő orvos, a magyar Karczag Dezső volt, akit arra kért a levél írója, hogy intézze el, hogy a Rolls beléphessen Svájcba. A levél írója Hitler ellenfele volt, a Monte Carlóban élő William Zimdin, aki a náci vezető halállistájának élén szerepelt. 

Az autó azonban végül nem Genfbe, hanem Dubrovnikba került, egy szálloda kertjébe, ahol Zimdin a nácik inváziójától tartva, egy garázsba falaztatta. Zimdin 1940-ben Karczaggal együtt az USA-ba távozott. Végül 1944-ben levélben utasította kertészét, hogy szabadítsa ki a kocsit és ajándékozza a Franciaországba készülő Eisenhowernek. Eisenhower után a franciák hőse, Marie-Pierre Koenig tábornok használta, a jármű többször járt Párizsban és Berlinben is. Ezek után még megfordult a Genfi Autószalon kiállításán, majd nyoma veszett, egészen addig, amíg Pat meg nem találta. Megbízhatóságát jól jellemzi, hogy a háború alatt több tízezer kilométert tett meg úgy, hogy szervizelésre nem tartott igényt.