Nagy álmokat sző a 17 éves Dávid, akit a halál torkából hoztak vissza

PUBLIKÁLÁS: 2025. július 25. 07:02

2023. május 9-e egy teljesen átlagos napnak indult a salgótarjáni család számára. A 14 éves Dávid iskolába ment, azonban a tornaórán történt valami, a kamasz fiú összeesett, miután leállt a szíve. Életéért több mint fél órán át küzdöttek. A fiú csodával határos módon életben maradt, de az orvosok nem jósoltak neki sok jót. Ehhez képest Dávid pár hónappal később saját lábán hagyta el a kórházat, most pedig arról álmodik, hogy egy nap orvos lesz belőle.

Mikor megkérdeztük Dávid édesanyját, Szabinát, hogy pontosan mikor van Dávid születésnapja, az anya érdekes választ adott: az eredeti az november 28-án, a másik viszont május 9-én. "Most például május 9-én volt kettő éves"– felelte kérdésünkre az édesanya, aki mindvégig hitt abban, hogy a szívleállás és az agykárosodás ellenére fia teljes értékű életet fog élni. A ma már 17 éves fiúnak az orvosok azt jósolták, hogy csak ágyhoz kötötten, állandó segítségre szorulva fogja tudni élni az életét, a kamasz azonban nem adta fel. Újra kell tanulnia írni, olvasni, de tele van tervekkel, mindene a tanulás, egy nap pedig orvos szeretne lenni, hogy másokon segíthessen.

Dávid, az iskolaudvaron összeesett fiú, Salgótarján, agykárosodás, szívleállás — Dávid minden vágya, hogy újra iskolába járhasson és barátokat szerezhessen
Fotó: Beküldött

Mint ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, 2023. május 9-én az akkor 7. osztályos tanuló az egyik tornaórán mindenféle előzmény nélkül összeesett, a szíve leállt, az agya pedig oxigénhiányos állapotba került. Dávid életéért több mint fél órán át küzdöttek, majd mentőhelikopterrel Salgótarjánból Budapestre szállítottak, az édesanya elmesélése alapján mindössze 6 perc alatt. Dávid elhatározása talán már ekkor kezdetét vette, a fiú ugyanis eltökélte, hogy orvos szeretne lenni. Korábban rendőr szeretett volna lenni, vagy focista, Dávid most azonban arról álmodik, hogy a középiskola után elvégzi az egyetemet, hogy orvos válhasson belőle és ő is segíteni tudjon másokon. Szeretné visszaadni mindazt, amit ő kapott az elmúlt két év során. A hatalmas küzdésvágyának, édesanyjának és a profi egészségügyi dolgozóknak hála Dávid ma már újra él és virul, pedig a szörnyű eset után nem sok jót jósoltak neki orvosai.

Teljesen váratlanul omlott össze a szervezete

Dávid mindig is nagyon szerette a sportot, focizott, kosarazott, fitt, egészséges kamaszként élte a mindennapjait. Éppen ezért mindenkit megdöbbentett, amikor azon a bizonyos májusi napon Dávid az egyik tornaóra során egyszer csak összeesett. Édesanyja megérezte, hogy valami történt. Pont a kezébe vette a telefont, amikor megcsörrent.

Azt éreztem, hogy nekem most meg kell néznem a telefonomat és abban a pillanatban kiírta, hogy keres az osztályfőnök. Abban a pillanatban tudtam, hogy valami baj van. Amikor elmondta, hogy mi történt Dáviddal, én teljesen sokkos állapotba kerültem. Olyan volt, mintha a testemen kívül lennék, mint amikor álmodsz és kívülről látod magad. A mai napig nem tudom felfogni

– mesélte a BORS-nak Dávid édesanyja, Szabina.

Több hónapos kórházi lét követte ezt az időszakot. Dávidot először a Heim Pál Gyermekkórházba szállították, ahol altatásban volt, de később ápolták a Bethesda Gyermekkórházban is, majd onnan végül Miskolcra szállították. Az orvosok azt mondták Szabinának, hogy ne reméljen sokat, fia már soha nem lesz olyan, mint azelőtt, örülhetnek, ha a kezét meg tudja majd emelni. Szabina azonban mindvégig hitt abban, hogy Dávid felépül. Végül neki lett igaza.

Dávid nem adta fel a harcot

Aznap, hogy ezeket elmondták az orvosok, Dávid elkezdett nevetni a vicceken. A heteken át tartó aggasztó állapot után ez volt az első testi reakció, amit Dávid mutatott.

Még nem látott, nem tudott beszélni, mozogni, vagy önállóan enni, de a jó kedélye és az életbe vetett hite győzedelmeskedett, amikor nevetni kezdett.

Ezután Szabina újabb erőre kapott és az orvosokkal együtt elkezdtek kísérletezni, minél több mindent megmutatni Dávidnak a világból és tesztelni, mire hogy reagál. Egyszer, amikor édesanyja a fia kezét masszírozta, fia egyszer csak megszólalt:

– "Fáj"– ez volt Dávid első szava. Szabina elmesélte, hogy hatalmas öröm volt újra hallani a hangját, illetve ahogy elkezdett beszélni, úgy tértek vissza az egyéb életfunkciói is: a látása, a szaglása, a tapintása...

Az minden vágya, hogy újra barátkozhasson

Édesanyja elmesélése alapján Dávid mindig is szeretett iskolába járni, jó jegyeket vitt haza, tanulmányi versenyekre járt. Most mindennél jobban vágyik arra, hogy újra közösségbe kerülhessen, tanulhasson, barátokat szerezzen magának, rá is rátaláljon az első szerelem, vagy részt vehessen a ballagáson, egyszóval át szeretné élni, amit bármely 17 éves kamasz átélhet.

Hiányzik neki az iskola és a barátok, sok mindent be akar pótolni. Régen nekem is sok vágyam volt, most már csak az, hogy Dávid boldog legyen és iskolába járhasson. És én minden meg fogok tenni azért, hogy az lehessen. Ő nem így született, tudja pontosan, hogy régen mennyi mindenre képes volt és szeretné visszakapni ezt az életet, de már az is isteni csoda, hogy így felépült.

Dávid most egy speciális iskolába készül Miskolcra, ahol szeptembertől fog tanulni. A speciális gyógypedagógiai intézmény direkt olyan tanulóknak lett létrehozva, akik szívleállásból, oxigénhiányos állapotból vagy más maradandó neurológiai sérülésből épülnek fel. Bár az iskola bentlakásos, de édesanyja szeretne vele tartani. Szabina elmesélése alapján Dávid szégyenlős fiú, fél, hogy egy kiszolgáltatottabb állapotban egyedül marad, most még nincsenek barátai sem és a város is ismeretlen számára. A család most albérletet, illetve munkát keres, de bármekkora anyagi segítségnek is nagyon hálásak lennének, Szabina ugyanis fia állapota miatt csak részmunkaidőben tud eladóként dolgozni, anyagilag pedig nagyon nehéz megoldani a költözést, illetve Dávid állandó kezeléseit.