Kapu Tibor már az űrben: szakértőnk elárulta, hogyan hat a súlytalanság a szervezetére

Történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, amikor a tegnapi napon Kapu Tibor magyar kutató-űrhajós egy nemzetközi misszió tagjaként megkezdte útját a világűrbe. Bár az asztronauta fizikailag és mentálisan is alapos kiképzést kapott, az űrutazás még a legfelkészültebb testet is próbára teszi: már néhány nap súlytalanság is megindítja az izmok és a csontok leépülését, mivel a gravitáció hiányában nincs szükség annyi fizikai erőfeszítésre. Emellett számos más radikális fizikai változás is történik az emberi testtel, amiről részletesebben Dr. Pap-Svébis András belgyógyász beszélt a Bors online életmód magazinnak.

Kapu Tibor évek óta készül a világűrbe, most pedig elérkezett az idő, hogy saját bőrén tapasztalja meg a mikrogravitáció emberi testre gyakorolt hatásait. De mégis hogyan készíthető fel egy asztronauta szervezete az űrutazásra?

Az asztronautáknak először egy úgynevezett egészségügyi alkalmassági vizsgálaton kell átesniük, ahol feltérképezik a szervezetük általános állapotát különböző laborvizsgálatokkal, képalkotó vizsgálatokkal, szakspecifikus vizsgálatokkal, illetve genetikai vizsgálatokkal. Ezután megkezdődhet a felkészítésük mind fizikai, mind pszichés vonatkozásban is. A különböző kardiovaszkuláris és erőnléti edzésprogramok, valamint a mentális állóképesség javítása is nagyban segíti az asztronauta alkalmazkodását az új, megváltozott környezethez. 

Milyen élettani változások történnek az emberi testben odafent?

Az agyban megnövekedhet a koponyaűri nyomás, ami benyomhatja a szem hátsó részét, deformálhatja az ideghártyát, ez pedig látásélesség romlást okozhat. A rendszerint szédüléssel, hányással járó, úgynevezett kinetosis (utazási betegség) jelensége az űrben is felléphet, hasonlóan a földi utazásokhoz. Az űrutazás során a súlytalanság és a mozgás érzékelésének eltérései miatt az egyensúlyérzékelő rendszer zavarba jöhet, ami ezen tünetek okozója lehet. Az egyensúlyérzékelést centrifugával, valamint víz alatti tréning gyakorlatokkal lehet edzeni. A mikrogravitáció a szív- és érrendszerre is hatással van: az emberi szervezetben a testnedv eloszlása a gravitáció csökkenésével megváltozik, mely a felső végtagokban, az arcon puffadtságot okozhat, a szív munkája javul, kevésbé erőteljesen kell dolgoznia, csökkenhet a vérmennyiség, ami kiszáradáshoz vezethet. 

Az űrhajós személyzet fogékonyabb lehet különböző fertőzésekre, illetve a napfény hiányában a D-vitamin-szintjük is csökkenhet, valamint a védőoltások megléte is nagy jelentőséggel bírhat. Az űrbéli napkitörések, kozmikus sugárzások növelhetik egyes daganatos betegségek előfordulását is. 

Hogyan változik meg az izomtónus, izomtömeg két hét űrbeli tartózkodás alatt? Hogyan hat a csontokra ez az időszak? 

Mint ismeretes, Kapu Tibor tervezetten mintegy 2 hetet tölt majd az űrben. Már ez az időtartam elég ahhoz, hogy a csontritkulás folyamata opcionálisan elkezdődjön, főként a gerinc és a medencecsontok területén. A test egészén, főként a korábban gravitációnak kitett alsó testfélen izomvesztés következhet be, csökkenhet az izomerő és az állóképesség. 

Az alvás-ébrenlét ciklus mennyire borul fel ilyenkor, és ez milyen hatással lehet a szervezetre rövid távon? 

A cirkadián ritmus is jelentősen megváltozik a világűrben: a nemzetközi űrállomás 90 percenként kerüli meg a földet, így az űrhajósok körülbelül 16 napfelkeltét és naplementét élnek át naponta!  Ebből kifolyólag a melatonin termelése lecsökken, ami alvászavarhoz vezethet. Az alvászavar következtében csökken a koncentráció-készség, stressztűrő-képesség, hangulatingadozások léphetnek fel, a stresszhormon szintje emelkedhet, romlik a memória, illetve a reakcióidő. Mindehhez hozzájárul a nemzetközi űrállomás zajos környezete, a kis hálófülkék, az asztronauták zsúfolt napirendje is. Az alvásproblémákat szigorú napirenddel, alvás előtti kékfény-szegény környezettel, és melatonin pótlással lehet mérsékelni. 

Hogyan működik az emésztés az űrben, milyen változások következhetnek be az emésztőrendszerben? 

Bár a perisztaltika, az ételek lebontása, felszívódása nem változik, a mikrogravitáció az emésztésre is hatással van: a testnedvek eloszlása az emésztő traktusban is megváltozik, ami hasi puffadást, refluxos panaszokat okozhat, lelassulhat a bélmozgás. Összességében, a mikrobiom megváltozása emésztési panaszokat okozhat. 

Visszatérést követően milyen regenerációs folyamatokkal kell számolniuk az asztronautáknak? Mennyi ideig tart a „visszaállás”, illetve milyen hosszú távú hatásai lehetnek a testre az űrben töltött időnek? 

A visszaérkezés után közvetlenül szoros megfigyelés alatt tartják az űrhajósokat, rögtön orvosi karantén alá kerülnek, majd újfent edzésprogramok, fizioterápia, laborkontrollok, szakvizsgálatok sokasága vár rájuk. A Földre való visszaérkezésüket követően újra alkalmazkodniuk kell a gravitációhoz, amely folyamat akár hetekig-hónapokig is eltarthat, azonban megfelelő edzésprogrammal idővel visszanyerhető az izomerő, az egyensúlyozás képessége újra tanulható. Egyes esetekben azonban az asztronautáknak akár hosszú távú, maradandó károsodásokkal is számolniuk kell. Például látáskárosodással, markáns csontritkulással, fokozott rákkockázattal, pszichés tényezőkkel, poszttraumás hatásokkal.