Mit használjunk cukor helyett?

Ne együnk cukrot! – hm, ez nem is olyan egyszerű…

A cukorbetegség sikeres kezelésének egyik pillére az egészségtudatos, kiegyensúlyozott étrend. Az első alapelv, amit minden cukorbeteg megtanul, hogy kerülnie kell a cukros élelmiszereket, hozzáadott cukrot. De miért is?

Mert a cukor „üres” energiaforrás, és gyorsan emeli a vércukorszintet, ezért nem javasoljuk fogyasztását károsodott szénhidrát-anyagcsere esetén. Bár egyszerűnek tűnik a „képlet”, de tapasztalatom szerint ezernyi kérdés fogalmazódik meg az érintettekben… Cukorbetegként nem ehetek semmilyen édességet? Jobb, ha aszalt gyümölcsöt eszem csoki helyett? Használjak inkább mézet vagy bio nádcukrot az édesítéshez?

A cukormentes nápolyiból bármennyit ehetek? Tényleg károsak az édesítőszerek?

A cikkben megismerkedünk egy kicsit közelebbről a cukrokkal, körüljárjuk a mostanában népszerű cukorhelyettesítőket, azok felhasználását és szerepét a szénhidrátmennyiség számolását megkövetelő étrendekben.

A gyümölcscukor tényleg jobb a cukorbetegeknek?

A növényekben természetes módon fellelhető szőlőcukor (glükóz) és gyümölcscukor (fruktóz) a „legegyszerűbb” cukrok, egy molekulából álló monoszacharidok. Tömény formájában a sejtjeink fő energiaforrását jelentő szőlőcukor csak a kórosan leesett vércukorszint „ellenszereként” jelenik meg a cukorbetegek életében, hiszen azonnali, lökésszerű vércukorszint-emelkedést vált ki. A sejtfalon belülre inzulin jelenlétében tud bejutni – ez az összetett folyamat károsodik cukorbetegség esetén. A fruktóz a szőlőcukortól eltérő módon, a májban hasznosul, inzulinhatás nélkül. Ennek a ténynek az ismeretében évtizedekig mint „cukorbeteg cukor” szerepelt a köztudatban, az érintettek számára készülő, diabetikus megjelöléssel ellátott édességek nagy részében volt fruktóz, és az otthoni sütéshez, befőzéshez is ezt javasolták. Pedig a fruktóz a máj cukorkészletének – glikogénraktárának – feltöltése után trigliceriddé, azaz vérzsírrá alakul, így kedvezőtlen az érrendszerre, és túlzott fogyasztása jelentősen hozzájárulhat az elhízáshoz. Így a fruktóznak a korábbi, „diabetikus cukor” megkülönböztetése már túlhaladott. A köztudatba ez lassan megy át, még ma is kapható fruktózzal, vagy magas fruktóztartalmú növényi kivonattal édesített „cukormentes” fagylalt, sütemény, light gyümölcsjoghurt. Legyünk vele tisztában, hogy igen magas fruktóztartalmú, ezért kerülendő a cukorbeteg étrendben a méz, a juharszirup, az almacukor, a fügecukor, vagy épp a kókuszvirágcukor is. Az élelmiszeripar leggyakrabban glükóz-fruktóz szirup, invertcukor szirup formájában adja az egyszerű cukrokat élelmiszereinkhez – ha ez szerepel a kiválasztott termék összetevői között, gondosan ellenőrizzük a tápértékjelölésben a cukortartalmat!

Természetes cukorforrások: gyümölcsök és zöldségek

A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a szőlőben van szőlőcukor, és nemcsak a gyümölcsökben van fruktóz. A gyümölcsök és zöldségek nagy részében találunk mindkettőből változó arányban – éppen ezért számoljuk be ezek szénhidráttartalmát a napi megengedett mennyiségbe. Amellett, hogy cukorforrásnak tekinthetők, a gyümölcsök és cukrot tartalmazó zöldségek a kiegyensúlyozott étrend fontos szereplői. Élelmi rost, vitamin- és ásványianyag-források, minél kevésbé feldolgozott formában javasoljuk fogyasztásukat. Ennek a javaslatnak a hátterét könnyű szemléltetni: az egészben, egy kisétkezés részeként elfogyasztott alma kiváló választás, míg a folyékony cukorforrásnak is tekinthető almalé drasztikusan megemeli a vércukorszintet.

Jobb a nádcukor mint a kristálycukor?

Az asztalunkra kerülő cukor (kristálycukor, porcukor, kockacukor) a diszacharidok közé tartozik: egy összekapcsolódott glükóz- és fruktózmolekula az építőeleme. Hazánkban a cukorrépából előállított cukor terjedt el, más vidékeken cukornádból állítják elő a nádcukrot, amely kémiailag megegyezik a „hazai” cukorral: mindkettő szacharóz! A néhány éve népszerűvé vált barna cukor valójában egy melaszt is tartalmazó nádcukor, azaz semmivel sem kedvezőbb a hatása a cukorháztartásunkra – viszont az ára többszörös!

Mesterséges intenzív édesítőszerek – támadások kereszttüzében

A túlzott cukorfogyasztás potenciális egészségkárosító hatása rendkívül népszerűvé tette az édes ízt adó, de teljesen energiamentes mesterséges intenzív édesítőszereket, amelyek folyékony vagy szilárd formában külön adagolhatók, illetve kész élelmiszerekben helyettesítik a cukrot. A különböző vegyületeknek eltérő az íze, hőállósága, épp ezért mindig az adott felhasználásnak megfelelő terméket érdemes választani, mást a kávéhoz, mást a sütéshez vagy épp befőzéshez. A szacharinok, a ciklamátok, az aceszulfám-K és aszpartam régóta használatosak, ezek édesítőereje a cukorénak akár kétszázszorosa. Amerikában népszerű édesítőszer a szukralóz, amely néhány éve a hazai palettán is szerepel, édesítő potenciálja a cukorénak mintegy hatszázszorosa!

A napi ajánlott fogyasztási mennyiséget ezekből szinte lehetetlen túllépni, kis mennyiségben fogyasztva nem mutatható ki semmilyen közvetlen egészségkárosító hatásuk. Ennek ellenére, különösen a mesterséges adalékanyagokat kerülő, natúr étrendre törekvő cukorbetegek vagy fogyókúrázók nem szívesen fogyasztanak édesítőszereket. Az alternatív medicina különböző fórumain rendszeresen írnak az édesítőszerek bélflóra-károsító, vagy épp inzulinháztartást felborító hatásáról. Mivel tudományosan alátámasztott állásfoglalás nincs erről, ezért kis mennyiségben, a különböző termékeket váltogatva szerepeltethetjük étrendünkben, de inkább csak alkalmi jelleggel. Semmiképpen sem édesítőszeres gyümölcsjoghurtból, cukormentes nápolyiból, light pudingból kell összeállítani a cukorbeteg étrend kisétkezéseit, különösen, hogy az ilyen termékek többi összetevőjének szintén van – akár jelentős – szénhidráttartalma, és energiatartalmuk is a normál termékhez hasonló. Szomjoltásra a cukormentes szénsavas üdítők helyett válasszunk tiszta vizet, citromos vizet, herbateát – külön édesítés nélkül.

Nyírfából lesz a nyírfacukor? – a modern cukorhelyettesítők szerepe

A természetes alternatívákat kedvelők körében gyorsan népszerű lett cukorhelyettesítőként a xylitol (xilit), köznapi nevén nyírfacukor, amelyet a közhiedelem szerint a nyírfa kicsorgó nedvéből állítanak elő. A cukoralkoholok közé tartozó xilit se nem cukor, se nem alkohol, és valóban megtalálható természetes formában is különböző növényekben. Mégis, az ipari volumenű gyártás során leggyakrabban a kukoricacsutkában található rostból állítják elő, rendkívül bonyolult kémiai eljárás során. Bár így a boltban kapható xilit nem minősül „természetesnek”, alacsony glikémiás indexe miatt kedvező választás lehet a cukor helyettesítésére. Felhasználását korlátozza, hogy sokaknál okoz emésztőszervi panaszokat: puffadást, hasmenést – ez esetben érdemes más alternatívát keresnünk helyette. Hűvös íze miatt jól használható fagylaltok, hideg desszertek édesítésére. Az élesztőt nem futtatja fel, és nem karamellizálódik. Sütés során veszít édesítőerejéből, és a xilittel készült süteményeknek az állaga is más: tömörebb, morzsálódóbb, de érdemes kísérletezni vele! Szénhidráttartalma és energiatartalma mintegy 60%-a a cukorénak. Számos további cukoralkoholt használ az élelmiszeripar, az összetevők között leggyakrabban a szorbit, maltit, mannit fordul elő. Ezek is okozhatnak emésztőrendszeri panaszokat, napi 20-30 g mennyiségnél többet nem javasolt belőlük fogyasztani. Ne felejtsük el: a xilithez hasonlóan szénhidrát- és energiatartalmuk beszámítandó! A felsoroltak közül a maltit glikémiás indexe magasabb, így az ezzel édesített bolti termékekből legfeljebb kis adagokat fogyasszunk, alkalmi jelleggel.

Eritrit és sztévia – ez a nyerő páros?

Több szempontból kakukktojás az eritrit: bár szintén a cukoralkoholok közé tartozik, eltérő módon, a vizeletkiválasztó rendszeren keresztül választódik ki, így egyáltalán nem befolyásolja a szénhidrátanyagcserét, nem számolunk rá energia- és szénhidráttartalmat. Ideális választásnak tűnik a cukorbetegek számára – bár korlátozza népszerűségét a xilithez hasonlóan magas ára, amely akár tízszerese is lehet a cukorénak. Hűvös íze miatt nem használható mindenhez, és hőállósága sem ideális: tapasztalatok szerint 160 Celsius-fok felett szinte teljesen elveszti édes ízét. Gyengébb édesítőerejű a cukornál, így viszonylag nagyobb mennyiség kell ugyanazon íz eléréséhez, ami felerősíti az eritrites termékekben a kellemetlen mellékízt. A többi cukoralkoholhoz hasonlóan nem karamellizálódik. A sztévia (stevia, sztívia) egy Dél-Amerikában őshonos növény, a jázminpakóca leveléből kivont vegyületek keveréke, a cukornál akár 300-szor édesebb. Kapható folyékony, tabletta és por formájában, a természetességre törekvők pedig a növény szárított levelét használhatják, például tea édesítésére. Hőstabil, így elvileg sütéshez-főzéshez is jól használható. Sajnos a sztéviának jellegzetes, kesernyés utóíze van, így egy-két próbálkozás után sokan felhagynak használatával. Szerencsés termékfejlesztésnek tartom az eritrit és sztévia felhasználásával készült, négyszeres édesítőerejű kész cukorhelyettesítőket: általában a név is utal az ígért intenzitásra: Édes négyes, 4édes, Négy az egyben stb. Az összetevőknek köszönhetően szénhidrát- és energiatartalma gyakorlatilag nulla, emésztőrendszeri panaszokat sem okoz. Az így készült édesítő állaga a cukoréhoz hasonló, hőállóbb a tiszta eritritnél. Mellékíze gyengébb vagy alig érezhető, és a sztévia hozzáadásával „felturbózott” édesítőerő miatt ár-érték arányban is kedvező választás lehet.