Elég meredek a párhuzam, de valamiért ennek a cikknek a témája rögtön előhozta emlékeinkből Az élet szép című filmet. A történetben az olasz Roberto Benigni által alakított Guido humorral és játékkal próbálta oldani a II. világháború borzalmait, hogy gyermeke - akit vele együtt koncentrációs táborba hurcoltak - minél kevesebb traumát szenvedjen el. A jelenlegi járvány idején egészen más a probléma súlyossága, de mégis jó az irány, ha arra keressük a választ, hogy miként magyarázzuk el a gyerekeinknek a koronavírussal kapcsolatos helyzetet.
Az, hogy valaki humorral tud kezelni egy nehéz helyzetet, egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem veszi komolyan, vagy épp elvicceli. Óriási a különbség aközött, hogy valaki megkeresi a pozitívumokat a rengeteg rossz között, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja a nehézségeket. Az, hogy miként lehet a gyerekeknek beszélni a koronavírussal kapcsolatos problémákról, a megelőzésről, hogy mennyit érdemes elmondani a valóságból, és mit lehet kicsit könyedebben kezelni, arról sokan és sokféleképpen írtak már, de van néhány olyan pontja ezeknek a beszélgetéseknek, amiben a legtöbb szakértő egyetért.
A legtömörebb összefoglaló talán az UNICEF oldalán található. Ez amolyan gyorstalpaló azoknak, akik nem tudják, hogy mi lenne a legjobb az adott helyzetben. A szervezet öt pontban foglalta össze a fontosabb tudnivalókat, melyek röviden ezek: hallgassuk meg a gyerekeket, ragaszkodjunk a tényekhez, beszéljünk a lehetőségekről, legyünk tudatosak és figyeljünk a hatóságok tanácsaira. Mivel az adott szituációban nemcsak nagyobb fizikai, hanem nagyobb érzelmi biztonságra is szükségük van a gyerekeknek, ezért nagyon lényeges a velük való kommunikáció. Adjunk nekik időt az esetleges félelmeikről való beszélgetésre, legyünk hozzájuk őszinték, de ne felejtsük el, hogy nem kis felnőttekkel, hanem gyerekekkel van dolgunk.
De térjünk csak vissza egy picit a bevezetőben már említett humorhoz, amely a legfontosabb része a kommunikációnak. Az, hogy őszinték vagyunk, még nem zárja ki, hogy sok ötlettel tálaljuk a történéseket. Mutatunk is egy videót példaként arra, hogy miként lehet elmagyarázni házi módszerekkel a koronavírus mibenlétét.
A finn apuka fekete bors, víz és szappan segítségével szemléltette gyermekének, hogy mi történik, ha nem mos kezet szappannal, hogyan tapadnak meg rajta a vírusok (vagyis a példában a borsszemek), és mi lesz akkor, ha a szappan messzire űzi őket. Nem szépített, nem font tündérmesét a téma köré, mégis megtalálta a módját annak, hogy egy hosszadalmas kézmosós videó helyett egy jópofa kísérlettel beszéljen fiával a vírusról.
És íme, még egy példa arra, hogy egy kis játékosságot csempésszünk az ismeretterjesztésbe. Mit szólnak mondjuk a mancsaikat mosó állatokhoz?
És hogy miért ennyire fontos a tálalás? Azért, mert nem megijeszteni kell a gyerekeket, hanem felkelteni az érdeklődésüket – ez pedig azért lényeges, hogy megértsék a szabályokat, vagyis a gyakori kézmosás, a távolságtartás, a zsebkendőhasználat és a többi elővigyázatosság fontosságát.
A finn apuka ötletét lopni ér, de ha szeretnének egy hitelesebb forrást mutatni, akkor tökéletes példa Dr. Kőnig Róbert videója, aki szuper kedves doktor bácsiként beszél a gyerekekhez a koronavírusról az ő nyelvükön.
Nem felnőttesen, nem lekezelően, nem bonyolultan, és éppen ez a jó a dologban. A gyerekek unják a statisztikákat, és az őszinteség nem azt jelenti, hogy minden számadatot megosztunk velünk – ez egyébként lehet, hogy meg is ijesztené őket. Nekik arról kell tudniuk, ami az ő életüket érinti, de természetesen korosztályonként eltérő az, hogy miről és hogyan tudunk beszélni a gyerekekkel.
Nagyon jól elmagyarázza a helyzetet annak a pszichológusnak az írása is, aki épp a nyitottság és az őszinteség fontosságáról beszél, pontosabban arról, hogy a szülő vevő legyen a témára, ne söpörje a szőnyeg alá, és ne tegyen úgy, mintha semmi baj nem lenne. Az egyensúly kényes, de aki ismeri a gyermekét, az szülőként valószínűleg nagyon jól fogja érezni a határokat. Ámítani a gyerekeket értelmetlen, mert megérzik, ha valami nem tiszta; ráadásul, ahogy az idézett cikk is írja, amikor a gyerekek nem tudnak valamiért beszélni a félelmeikről a szülővel, akkor egyedül maradnak a kérdésekkel, és jönnek a fantáziák – amik sokkal vadabbak lehetnek a valóságnál.
És ha már a félelmeknél tartunk. A koronavírus a legtöbb családban valamilyen szinten napi témává válik, egyrészt azért, mert a felnőttek beszélnek róla, lehet hallani a hírekben is, másrészt maga a helyzet teremti a témát, hiszen nincs suli, nem lehet játszótérre menni, és időnként felmerül a kérdés, hogy meddig?
A szülő nem mindenható, és nem is kell úgy tennie. Meg lehet mondani, hogy a választ nem tudja senki, de nagyon sokan dolgoznak azért, hogy minden újra rendben legyen, sőt, ő maga, azaz a gyerek is rengeteget tehet érte. És akkor itt újra elő lehet hozni a kézmosás kérdését, hogy miért nem lehet most nagyihoz menni, és miért nem jöhet át a legjobb haver játszani. Nagyon aranyos videót készített a témában az RMDSZ – és most hagyjuk a politikát, mert ehhez a témához tényleg semmi köze, csak nézzék meg, hogy milyen egyszerűen és viccesen meséli el egy rajzfilm a helyzet lényegét.
Mindenkit másképp érint meg a kérdés, de attól, hogy a gyerekek a felnőttektől eltérően reagálnak vagy másképp jutnak információhoz, még félhetnek. A WHO egy Facebook-posztban adott egyszerű, könnyen megfogadható tanácsokat a szülőknek, hogy miként tudják csökkenteni a szorongást, és a helyzet miatt előálló stresszt.
Előfordulhat, hogy gyermekünk mással is szeretne a témáról beszélni, vagy egyszerűen csak szüksége van egy hangra a külvilágból. Amellett, hogy telefonon továbbra is lehet mindenkivel tartani a kapcsolatot a nagyitól egészen az osztálytársakig, nem baj, ha a nagyobbacska gyerek tud róla, hogy létezik olyan segélyvonal, amit neki hoztak létre. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány lelki segélyvonala 24 órában működik, és többek között a koronavírussal kapcsolatos félelmek miatt is egészen nyugodtan fel lehet hívni őket.