Molnár Andi: Tudni kell nevetni a saját bénázásunkon

Molnár Andi ha kicsit más formában is, de végül csak a színpadon kötött ki.

– Szeretem azt a fajta csillogást, amit a színpadról tudok közvetíteni mint táncos, de ezenkívül még egy csomó minden érdekel. Idegenforgalmi közgazdász diplomám van, mert bár felvettek egy drámatagozatos gimnáziumba, végül nem oda kezdtem el járni. Nagyon jól mentek nekem a nyelvek, a szüleim pedig azt mondták, hogy a művészi pálya bizonytalan, először nyelvi irányba menjek, színésznő később is lehetek. Az érettségihez közeledve, 17 évesen aztán találkoztam a tánccal. Aminek a kedvéért a végsőkig elmegyek, de azért szívesen kikacsintgatok. Ha felkérnének például egy filmszerepre, örömmel elvállalnám.

Hajlamos magát túlvállalni, ami a magánélete és a családalapítás rovására megy.

– Sok mindennel foglalkozom egyszer­re, ami rosszat tett a párkapcsolatomnak. Imádtam, hogy a pandémia alatt hetekig nem mentünk el otthonról a férjemmel. Előtte már épp elkezdődött egy kiégési folyamat az életemben, a táncklub annyira megterhelő volt, hogy nem tudtam to­vább egyedül csinálni. A karantén alatt jött vissza az életembe a tanítás, online tartottam magánórákat. Nagyon szeretek tanítani a családom révén, akik pedagógusok. Bár az élet visszaállt a rendes kerékvágásba, én már nem kívánok ugyanebbe az őrült mókuskerékbe visszatérni.

Megfogadtam, hogy megtartom a magánélet és munka közti egyensúlyt, de ez sajnos szeptemberben már felborulni látszik. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy feltöltődjön.

– A Dancing with the Stars első évada idején minden más- vagy harmadnap elmentünk kirándulni a férjemmel és a kutyánkkal. Aki a médiában vagy a színház világában dolgozik, ahol állandóan csak ad és ad, annak meg kell tanulnia visszatöltekezni. Éveken keresztül csak szolgálni a szórakoztatóipart teljesen kiszipolyozza az embert. Próbálunk egy-egy mini utazást beiktatni, telefon nélkül, ha lehet. Több időt akarunk együtt tölteni, de sajnos mindig megállapítjuk, hogy okosabban kellett volna terveznünk. A férjem büszke a sikereimre, előfordul, hogy telefonon hív fel, hogy megkérdezze, el tudunk-e menni valamikor ezt vagy azt megünnepelni. Erre most nincs lehetőségünk, pedig már nagyon várjuk. Zsolttal szeretnénk családot, de a pályám miatt kitolódik a gyerekvállalás. Néhány év múlva egy kertes házban, gyerekekkel és kutyákkal körülvéve képzelem el magam. Fontos számomra a természetközeliség, de a tánchoz és a médiához közeli világ is. Olyan életre vágyom, amibe mindkettő belefér.

Jól viseli a kritikákat, amiket a zsűrizés miatt kap.

– A műsor kapcsán kaptam olyan kommentet, hogy túl szigorú vagyok. Én annyira ebben a világban élek, annyira közelről élvezhettem, tanulhattam és tapasztalhattam meg a táncot, hogy talán élesebbnek tűnik a mondandóm. De teljesen önmagamat adom, ez nem egy rám akasztott szerep. Emlékszem, gyerekként en­gem a szigorú tanáraim motiváltak, akik megszabták a kereteket, a szabályokat. Soha nem mondanék olyat, hogy egy produkció nézhetetlen volt, abban is van munka, amit tisztelni kell, de tudjunk már együtt nevetni a bénázásainkon, vagy ha kétballábasak vagyunk.