Jordán Tamás: Fájdalmas a sikertelenség

Az ókori Rómában játszódó előadás finoman szólva is megosztó, az igazgató például rajong érte, a közönség nagy része viszont elutasítja William Shakespeare korai darabját, a Titus Andronicust.

– Úgy gondoltam, hogy a szombathelyi társulat fogékony arra a világra, amely a rendező, Pálfi György munkáiban érzékelhető volt – nyilatkozta Jordán Tamás. – A Titus Andronicus színpadra állítása nagy kihívás volt. Ma is úgy gondom, hogy a művészek, a rendező és mindenki, aki a darab létrehozásán dolgozott, remekül végezte a mun­káját. De be kell vallanom, a nézőinknek nem igazán tetszik a darab, ki kell jelentenem: tüntetőleg nem jönnek el a drámára.

Jordán Tamás elmondta, számára mégis elbűvölő a darab, hiszen a rendező olyan eleganciával oldotta meg a feladatát, amelyet csak kevesen tudnak. Az eredeti Shakespeare-műben patakokban folyik a vér, fejek, karok, lábak hullanak, lépten-nyomon erőszakolják a nőket.

– Nálunk, egy csepp vér sincs, nem is érnek egymáshoz a szereplők az erotikus-erőszakolásos jelenetekben, igaz, a szöveg és a történet bonyolult, de azért érthető. Nem tudom, miért hagytak cserben bennünket a né­zőink, illetve miért keltették rossz hírét az előadásnak. A színházban előfordul, hogy a művészet nem találkozik a közönség elvárásával, ízlésével, de szerintem ez nem tragédia.

A direktor hozzáfűzte, egyáltalán nem bánta meg, hogy színpadra tűzték a Titus Andronicust.

– Shakespeare színrevitele mindig izgalmas volt, és mindig az is marad. Most sem volt egyszerű a római korban játszódó tragédiát modern felfogásban, mindenkit megdöbbentő, heavy metál kosztümökben előadni. Egy szó mint száz – zárta a be­szélgetést Jordán Tamás –, számomra nagy fájdalom a sikertelenség, de azt gondolom, a kudarcokból lehet a legtöbbet tanulni.