Csonka András: Komolyan szorongok a koronavírus miatt

Ahogy mindannyiunk, úgy az ön életét is teljesen megváltoztatta a Magyarországon hetek óta jelen lévő koronavírus-járvány. Hogyan éli meg hipochonderként ezt az időszakot?

Közösségi krízisként, együtt éljük meg. De bátrabb is lettem, bekapcsol a túlélési ösztön és kevésbé figyelek a fóbiáimra. Másrészt viszont óriási szorongás tombol bennem, ami néha embert próbáló pillanatok elé tud állítani.

Mit ért ez utóbbi alatt?

Milyen lesz ezután az életünk? Hány ember betegszik még meg? Mikor nyitnak ki újra a színházak? Mikor állhatok újra színpadra a közönségem elé? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak a fejemben.

Félti a szakmai jövőjét?

Szerintem most mindannyian féltjük, hiszen sokunkban felvetődik a kérdés: szükség lesz még rám? A színházra és a kultúrára biztos, de kérdés, mikor és milyen mértékben. Ez csak a járvány után derül ki, illetve az is, mennyire íródik újra az életünk, mennyi pénz marad a kulturális intézmények támogatására. Több helyen játszom, és eddig szívesen vártak, de hazudnék, ha a folytatás miatt nem lenne bennem egy kis félsz.

A bátorság kérdésére visszatérve: igencsak meglepődtek a rajongói, amikor egy kórházból üzent nekik, ahol öt napig feküdt.

Gyorsan le is szögeztem a bejegyzésben, hogy nem a koronavírus miatt, bár így is rengetegen aggodalmukat fejezték ki, ami igazán kedves volt részükről.

Miért döntött egy orvosi beavatkozás mellett pont a járvány idején?

Az egész egyik pillanatról a másikra történt. Erősen bedugult a fülem, ami nem múlt el, megijedtem, és a gégész barátom hallásvizsgálatot rendelt el. Kiderült, hogy a bal fülemben akut halláscsökkenés következett be. Ez egy belső-fülprobléma, infúziós kezelést igényelt. Egyelőre semmi változás, de türelmes vagyok. Az ijesztő, hogy az okokról semmit sem tudni, így azzal sem vagyunk tisztában, hogy mikor és hogyan lesz ennek vége. Azt gondolom, a munkámhoz, de az életemhez is elengedhetetlen a megfelelő hallás. A továbbiakban gyógyszeres terápiát javasolt az orvosom.

Hogyan telnek most az önkéntes karanténban töltött napjai?

Biztos sokan azt gondolnák, hogy 60 liter fertőtlenítőt és esztelen mennyiségű védőfelszerelést vettem, de mindenkit megnyugtatok: egészséges mértékben készültem a vészhelyzetre, nem kezdtem őrült felhalmozásba. Annyi a változás, hogy most nem jár a takarítóm, így magam tartom rendben a háztartásomat. Nagy hiányosságom, hogy nem tudok főzni, ami pedig nagyon praktikus lenne, ezért aztán rendelek. Bár a kialakult helyzetben szinte hasonló árban van, mintha vásárolnék. Hetente azért kimegyek, és megveszem a legszükségesebbeket.

Igen, mint a közösségi oldalán megmutatta, mindezt komplett védőfelszerelésben. Jól érzem, hogy egy-egy posztolt képében azért megcsillantja a humorát is?

Persze, nem szabad a humorunkat elveszíteni, és teljesen átadni magunkat a félelemnek. Ami a lényeg, azt szerintem minden barátom és rajongóm megértette: oda kell figyelnünk magunkra és másokra is.  

Mi a helyzet az egyedül éléssel? Szingliként nehezebb az elzártság?

Most nem a randevúzások korát éljük, a szakértők is azt javasolják, hogy kerüljük az érintkezéseket. Sok házasságot is biztosan megvisel ez az időszak, mivel a bezártság felerősítheti a konfliktusokat. Jól érzem most magam egyedül, egyébként meg soha nem skype-oltam annyit a családommal és a barátaimmal, mint most, és mindennap alig várom az este hét órát, amikor a hivatalos Facebook-oldalamon találkozom a közönségemmel.