Átengedte a férjét egy másik nőnek Szalay Kriszta

Megcsalták egymást, időnként idegenként éltek a másik mellett. Szalay Kriszta és Cserna Antal azonban újra egymásba szeretett, és megint boldog.
Megcsalták egymást, időnként idegenként éltek a másik mellett. Szalay Kriszta és Cserna Antal azonban újra egymásba szeretett, és megint boldog.

Szalay Kriszta nem színlel hamis idillt, nem hazudik boldogságot, amikor a magánélete válságban van. A színésznő már több mint harminc éve a szintén színész Cserna Antal párja, és lapunknak őszintén beszélt házasságuk legnehezebb időszakairól is. Sűrű évtizedeket tudhatnak maguk mögött – esküvő, gyermekáldás, küzdelem a kislányuk egészségéért, mindkét oldalon felbukkanó harmadik fél, szakmai sikerek és kudarcok –, de úgy tűnik, most teljes a harmónia közöttük.

– Nagy szeretet van, az élet ugyan mindig ad feladatokat, de együtt megoldjuk őket. Mi nem a másik mellett, hanem egymással élünk, így természetesek a hullámvölgyek. Volt időszak azonban, amikor elfogyott a szeretet, és olyan is, hogy idegenek lettünk. Időnként elfáradtam – ismeri el Szalay Kriszta.

A házaspárnak két lánya és egy fia született. Sajnos a kisebbik lányuk világrajövetelénél komplikációk léptek fel, ennek következményeként a kicsi súlyos egyensúlyzavarral küzdött. A szülők tizenkét éven át harcoltak, mire a fejlesztő terápiáknak köszönhetően a kislány meggyógyult. A stressz viszont kikezdte a kapcsolatukat, a színésznő szerelmes lett egy másik férfiba.

– Nem mondtam el Tóninak, nem akartam bántani. Csak jött egy „elszállás”. Hamar visszataláltam hozzá. Tóniban az a jó, hogy újra és újra szerelmes tudok lenni belé, és ő is belém. A jövőképemben csak ő szerepel, mindig együtt látom magunkat az unokáink gyűrűjében. Kriszta később átélhette, hogy milyen a másik oldalon állni. Negyvenkilenc éves volt, amikor – ahogy fogalmaz – az ő nem éppen macsós férjébe beleszeretett egy fiatal színésznő. – Rendkívül izgalmas, amikor belénk szeretnek, és én nem akartam megfosztani ettől az ajándéktól, nem lett volna méltó hozzám. Igyekeztem megértő lenni, de megviselt. Épp paráztam a korom miatt… Aztán valahogy mindig összekapaszkodtunk, visszataláltunk a másikhoz. Beszélgetni kell. Nem szabad, hogy az élet bekapjon minket.

Az ötvenhárom éves Kriszta a válság időszakait lelke fejlesztésére használta fel. Már nem érdekli az idő múlása sem, azt mondja, legbelül annyira fiatal, hogy valójában azt sem tudja, hány éves. A lelkét megedzette, és elmondhatja, boldogság várja férje oldalán.