Szűcs Judith akár házasodhatna is, de nem akar: „Nyolc évvel fiatalabb nálam, és besétált az életembe”
„Nincs időm esküvőre, és most már nincs is rá szükség” – mondja a diszkókirálynő. Szűcs Judith életét hatalmas sikerek, magyar és NDK-s szerelem, és egy angyal szegélyezi.
Fél évszázada töretlen a sikere, és csak a régi rendszer szigorúságán múlt, hogy ma nem nemzetközi szupersztár. Szűcs Judith itthon sem unatkozott, hiszen a diszkókirálynő életét szerelmek, veszteségek és sikerek tarkították – ezekről mesélt a hot! magazinnak.
Az interjúban Szűcs Judith elárulta:
- miért kell mindig dönteni
- mivel foglalkozik a lánya
- mi volt a legnagyobb fájdalom életében
- ki az a férfi, aki oltár elé vezetné
Szűcs Judith fiatalon befutott, de egy papír döntötte el a karrierjét
hot!: 1979-ben Németországban is elindult a karriered. Sosem próbáltak végleg Nyugatra szöktetni?
Szűcs Judith: Amikor a K-Tel lemeztársaság két válogatáslemezén szerepeltem, és kint vettük fel a dalokat, akkor kérdezték, hogy nem akarok-e végleg kint maradni. Mondtam, hogy engem otthon szeretnek, vár a közönségem, itt meg senki nem ismer. Az NSZK-ban pedig nem léphettem fel, mert piros útlevelem volt. Egyszer mondták, hogy tévéfelvételre kellene menni következő héten. Mondtam, hogy nekem két hét kell, mire megkapom a vízumot – hívtak mást. A piros útlevél döntötte el a karrieremet. De nem is tudnék máshol élni. Akkor még éltek a szüleim, és olyan honvágyam volt, hogy hazafelé mindig sírtam a repülőn a boldogságtól. Illetve ötvenhárom éve tart a szerelem a közönséggel, és ezt sem adnám semmiért.
hot!: De nem csak a közönség szerelmes beléd, mások is akadtak azért az évek során…
Sz. J.:
Nekem az NDK-ban is volt egy szerelmem, és itthon is. A kinti egy magyar táncos fiú volt, a zene hozott össze minket. Az itthoni „civil”, de vele addigra már nem tombolt annyira a szerelem. Be kellett osztani kettőjüket, szóval egyszer leültettem őket egymás mellé, és közöltem: döntsük el, kié legyek! Igazából nekem kellett döntenem, és egyiket sem választottam! Azóta beszéltem a kintivel; megnősült, gyereke született, de azt mondta, én voltam élete legszebb nője és a legnagyobb szerelme, és sosem tud elfelejteni. De ilyen az élet: mindig dönteni kell.
Szűcs Judith lánya édesanyját gyógyítja
hot!: Sosem szeretted volna, hogy a lányod kövessen a pályán?
Sz. J.: Timi nem szereti, ha róla beszélek, így ezt ne firtassuk. Amit szívesen elmondok, az az, hogy sok mindennel foglalkozik; ékszerkészítéssel kezdte, most már füstölőket és gyertyákat készít 40 alapanyagból – ezek nagyon sok embernek segítenek. Ezenkívül neki volt egy találkozása Jézussal, és azóta képes gyógyítani. Engem is gyógyít.
hot!: Téged? Hiszen te ragyogsz! Miért szorulsz gyógyításra?
Sz. J.:
Szép is lenne, ha mindent elmondanék… (Nevet.) Én már túl vagyok mindenen!
hot!: Mi mindenen?
Sz. J.: Negyvenéves koromban volt egy hatalmas törés az életemben. Timikém kilencéves volt, akkor kezdtem válni, és augusztusban anyukám rosszul lett: akkor derült ki, hogy agydaganata van. Megoperálták, és nagyon jól lett, de az orvosok mondták, hogy ez nem jó jel. Egy évet jártam vele a kezelésekre, velem lakott, én fürdettem. Korábban apukámmal már végigcsináltam ezt – igaz, ő nem rákos volt. Én vagyok a legkisebb testvér az ötből, de mindig én voltam a legerősebb. Viszont nem szeretném, ha engem ezért bárki sajnálna, hiszen mindenki elveszíti a szüleit.
Szűcs Judith fiatalon le volt maradva a zenében, de...
hot!: Előtte milyen volt velük a kapcsolatod?
Sz. J.: Anyukám takarítónő volt, ő varrta a ruháinkat, a kabátunkat, apukám pedig cipész, szóval nagyon gazdagok voltunk – szeretetben. Anyukámhoz nagyon szorosan kötődtem, pici koromban a szoknyáját cibáltam, ha ott akart hagyni valahol. Ötéves koromban levitt vidékre nyaralni, de addig ráncigáltam a szoknyáját, amíg végül nem hagyott ott, hanem hazavitt. Ő tanított nekem gyerekdalokat, apukám pedig egy kórusban énekelt, és mandolinozott. A három fiútestvérem mind gitározott, rám pedig másodikos koromban felfigyelt egy énektanárnő a mátyásföldi Táncsics Mihály Általános Iskolából. Két hét alatt behoztam az egy évet, amivel le voltam maradva a többiekhez képest. Oda jártam az iskolakórusba, és énekeltem, a szünetben pedig Aretha Franklin-dalokat adtam elő zongorával. Tizenhárom éves koromtól pedig a bátyám zenekarával jártam fellépni. Anyukám vágta a frufrumat, hogy csinos legyek, ő varrta a fellépőruhámat…
Az anyukám elvesztése volt a legnagyobb tragédia az életemben, nem a válás.
hot!: Az nem ütött szíven?
Sz. J.: Nem. Úgy látszik, a sors így akarta. Abban a kapcsolatban „én voltam a férfi”, a pénzkereső, mert nekem volt munkám: rengeteget hívtak, húsz lemezem jelent meg. Amikor elváltam, egyedül építettem egy házat öt és fél hónap alatt. Tehát nincs lehetetlen. Ez csak egy kis apróság ahhoz képest, hogy mekkora szerencsém volt az életben. Hetvenkét éves leszek, és amit ezen a világon el kellett végeznem, azt már túl is dolgoztam.
Szűcs Judith lánya születését betervezte a karrierjébe
hot!: Hogyan fért meg a karriered és a család egymás mellett?
Sz. J.: Beírtam a naptáramba, mikor kell megfogannom, mikor szülök, és három hónapig szoptattam. Az NDK-ba már előző évben megkötöttük a tévéfelvétel szerződését, így minden belefért az időmbe. Sosem féltem attól, hogy mellőznek majd, mert abban az időben nem volt divat, hogy aki éppen a legnagyobb sztár, azt mellőzik. Négyszer voltam az év énekesnője, az első négy lemezem aranylemez lett, a Táncolj még! pedig platina, ami 250 ezer eladott példányt jelent. Később már én adtam ki a lemezeimet. Megtanultam, hogyan kell ezt csinálni, hogyan kell borítót készíteni, és megbíztam valakit a terjesztéssel.
hot!: Mi az, amit mindebből a legfontosabbnak tartasz?
Sz. J.: A lányomat és a családomat.
Szűcs Judith párja nem fehér lovon érkezett
hot!: Apropó, úgy tudom, menyasszony vagy.
Sz. J.: Igen, már tizenhat éve.
De nincs időm esküvőre, és most már nincs is rá szükség. Így is feleségnek érzem magam. (Nevet.)
hot!: Elárulsz valamit a vőlegényedről?
Sz. J.: Ő üzletember, nyolc évvel fiatalabb nálam, és besétált az életembe. Nem fehér lovon, sportautóval. Televíziót akartam vásárolni, és ő otthon van ebben a szakmában, a bátyám mutatott minket be egymásnak, anno ő segített, és csak úgy kipattant a kapcsolat. Én lepődtem meg a legjobban, hogy ebben a korban még van férfi, ráadásul nem is tudta, ki vagyok, ő ugyanis nem magyar, hanem lett nemzetiségű. A dalaimat ismerte, de nem tudta, hogy én vagyok az. Ugyanis amikor kérdezte a bátyámat, hogy mivel foglalkozom, a szemtelenje azt válaszolta, hogy „énekelgetek”. (Nevet.)
hot!: Soha nem is akartatok megesküdni?
Sz. J.: De, volt olyan idő, amikor arra gondoltunk, hogy „Na, majd most!”, de akkor nagyon sokat utaztam. Ha összeszámolnám, hogy hány órát töltöttem a levegőben a karrierem alatt, azért már biztosan kapnék valamilyen díjat. (Nevet.) Ahová hívnak, oda ma is elmegyek, de utazással telt az életem. Volt olyan év, hogy a tizenkét hónapból nyolcat az NDK-ban töltöttem. Vagy a Dinamit együttes kísért vagy a bátyám, Szűcs Antal Gábor zenekara. Szegénynek mindig ott kellett lennie a turnén, mert nélküle nem voltam hajlandó elutazni.
hot!: Hogyan látod magadat ma?
Sz. J.:
Én megmaradtam annak a sashalmi lánynak: soha nem felejtem el, honnan jöttem. Így nem eshetek le túl magasról. Inkább csak hullámvölgyek legyenek az életemben, de nagyon rossz dolgok már ne.
hot!: Mi volt a legrosszabb az életedben?
Sz. J.: Az anyukám halála után az, hogy ott maradtam egy kilencéves kislánnyal, akit egyedül neveltem fel – azért az húzós volt. De ügyes voltam, mert Timi tehetséges és sikeres. Tulajdonképpen egy angyalt szültem, egy gyógyító angyalt.
