Nem kell éleslátás ahhoz, hogy párhuzamot véljünk felfedezni Ridley Scott 2000-ben készült első Gladiátora, illetve a 2024-es Gladiátor 2 között. Majdnem negyed évszázad telt el a két mű között, ám rengeteg téma és körülmény megegyezik a két moziban. Nem beszélve arról, hogy a Paul Mescal által megformált Lucius, a Russell Crowe által sikerre vitt Gladiátor Maximusának mostanra felnőtté vált fia.
A 2000-es éveket valósággal berobbantó, első Gladiátor római császára, Commodus – akit Joaquin Phoenix alakított kiválóan – a 155 perces játékidő minden másodpercében az őrület határán billegett. A Gladiátor 2 viszont átesett azon a bizonyos holtponton, hiszen már a 200-as években járunk, ahol Caracalla és Geta (Fred Hechinger és Joseph Quinn) császárok közösen és őrültek módján uralkodnak. Biztosan sokak fejében megfordult, hogy a Gladiátor-mozik rendezője mégis miért viszi filmvászonra komplett elmebetegekként a római császárokat. Ridley Scott erről így nyilatkozott a Hollywood Reportnek:
Sajnos az emberek elfelejtik, hogy abban a korban az összes római arisztokrata, szenátor és így a császárok is olyan vizet használtak, ittak, amelyeket ólomcsöveken és ólomtartályokon keresztül vezettek el hozzájuk. Ezért is számított jobb választásnak a bor, mint a víz. Választani kellett, hogy bor vagy víz – és aki a vizet választotta, az egy ólomrendszeren át fogyasztotta, ez pedig addigra akár 200 éves is lehetett. Nem csodálkozom, hogy megőrültek. Mindannyian az Alzheimer-kór felé tartottak
– mondta a Hollywood Reporternek a legendás rendező, azzal kapcsolatban, hogy miért mutatta be az egykori római császárokat megalomániás őrültként.
Ridley Scott ólomteóriáját alátámasztva érdemes szemügyre venni az USA bűnözési statisztikáját, amely tökéletesen szemléltette, hogy a XX. század közepétől egészen a ’80-as évek végéig rendkívül szélsőséges bűntettek sorozata ment végbe a tengerentúlon. Gondoljunk csak Jeffrey Dahmerre, Ted Bundy-ra John Wayne Gacy-re, vagy Rodney Alcala és megannyi olasz-amerikai maffiózócsalád igencsak morbidra sikeredett bűntetteire. Aztán mikor a ’90-es évek elején kutatócsoportok észrevették, hogy rengeteg fogyasztásra alkalmas termék tartalmaz ólmot, a fogyasztóvédelem lecsapott és teljes ólomkorlátozás lépett életbe Amerikában. Tippelj, kedves olvasó, hogy mi történt ezt követően! Bizony, visszaesett a bűnözési ráta. Ezt az amerikai szociológusok azzal magyaráztak, hogy azon a gyerekek, akik a ’40-es és ’50-es években születtek, úgy nőttek fel, hogy a szervezetük folyamatos ólommérgezésnek volt kitéve, amely következtében többen váltak erőszakos bűnelkövetőkké. A latin mondás, a Plata O Plomo így azért igencsak más értelmet nyer. Scott megint csak bizonyította zsenialitását.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.