Dévényi Tibor kéthetes rehabilitációs kúrára vonult be
Mindenki ismeri a nevét, hiszen zenei műsoraival, és a Három kívánsággal generációk óta szórakoztat. Elárulta, a sok "három kívánság" mellett gyerekeiét hogyan teljesítette, és mi a fiatalosságának a titka. Dévényi Tibor nagyinterjút adott.
A lemezlovas a hot! magazin stábját a lakásában fogadta, ami egyben a munkahelye is: saját stúdiót rendezett be a karrierje relikviái között. Dévényi Tibor innen uralja az étert, hiszen – bár bottal jár – a lendülete és a hangja a régi!
hot!: Kezdjük a legfontosabbal: hogy vagy?
Dévényi Tibor: Nem panaszkodom. Igaz, hogy bottal járok, de attól még nyáron is fesztiváloztam. Októberben volt rá időm, így bevonultam egy kéthetes „rehabilitációs” kúrára. Még sosem voltam ilyenen, de most rájöttem, hogy nem lehet megúszni. Volt minden: mágneses alagút, gyógyító ultrahang, masszőr, torna, izomerősítés. Mindkét lábamban vasak vannak, az már nem javul. De mit tudok tenni? Megoldjuk!
hot!: Hogy alakulnak így a mindennapok?
D.T.: Reggel fölkelek, és Bizsuval, a kiskutyámmal sétálok egyet. Elmegyünk a közeli kávézóba, iszom egy kávét, tehát mozgásban vagyok. Mert amikor fellépésekre járok, akkor azért mozgok, de most egy kis csend van, és mozogni muszáj – így oldom meg.
Dévényi Tibor fiatalon és most is fesztiválozik
hot!: Gondolom, azért akad még fellépés is szép számmal.
D.T.: Hogyne. Már most felkértek a jövő évi EFOTT-ra és a Campus Fesztiválra is, én vagyok az első felkért fellépő. Mindkettőből ez lesz a 17. alkalom. Hihetetlen számomra, de öröm is egyben, hogy olyan fiatalok ugrálnak előttem, akik az unokáim lehetnének, és kiabálják, hogy „Tibi bácsi!”
hot!: Te milyen koncerten jártál utoljára?
D.T.:
Semmilyenen. Nem járok koncertekre, a saját programommal foglalkozom. Persze azért megnézem az új zenekarokat is YouTube-on. A régi nótákat pedig főleg olyan zenekaroktól játszom, akiket én is konferáltam.
Dévényi Tibi bácsira rálőttek
hot!: A Három kívánságban rengeteg gyerek álmát váltottad valóra. A saját fiaidét is sikerült?
D.T.: Tulajdonképpen igen, de igazságos voltam közben. Például egyszer elmentünk egy játékgyárba forgatni, és jött velem Dani fiam – akkor még csak ő volt meg. Persze jöttek ott a helyi emberek hízelegni, telerakták a kocsit játékokkal, hogy vigyem a kisfiúnak. Amikor hazaértünk, megálltam a ház előtt, és mondtam a fiamnak, hogy három játékot kiválaszthat, a többit visszük az óvodába. Dani meglepődött, azt hitte, ez mind az övé, de kiválasztott egy pici autót. Így próbáltam az ő kívánságaikat teljesíteni, de vigyázni, hogy ne csússzon el az értékrendjük.
hot!: Végül sikerült a helyén tartani az értékrendjüket?
D.T.: Erről beszélgettünk is. Gyerekként elvittem őket Óbudára, a Vihar utcába, ahol születtem. Egy nagyon egyszerű, egyszobás lakásban éltünk, de volt parketta, cserépkályha, szóval rendes volt. A kisebbik fiam természetes reakciója: „Apa, te ebben a lukban laktál?” Mire én: „Igen, apukám, én ebben laktam majdnem húszéves koromig, és nagyon jól éreztem magamat! Minden megvolt; a miénk volt az első televízió a házban. Jöttek a szomszédok sámlival, nézték a Ki mit tud?-ot, néztek engem, satöbbi. De én arra vagyok büszke, hogy ebből az egyszobás lakásból ti mind diplomás, jómódú felnőttek lettetek.” Ezt elértem, ennél többet én nem kívánhatok a sorstól.
Dévényi Tibor gyerekeivel idézte fel a múltat
hot!: Nosztalgiáztatok egy kicsit?
D.T.: Mutattam nekik a ház falán egy golyónyomot. Ötvenhatban ott rám lőttek, mert kimentem a ház elé. Édesapám tudta, hogy szeretek katonásdit játszani, ezért korábban precízen készített egy géppisztolyt fából. Én azzal kimentem az utcára – abban a pillanatban dörgött is a sorozatlövés. Mindenhol fegyveresek voltak. Mutattam nekik, hogy ha az a golyó öt centivel arrébb megy, ma nem beszélgetünk itt.
„Dani fiam az én anyukám kívánságát is teljesítette”
hot!: Dani végül követett téged a pályán?
D.T.: Igen. Amikor először lépett fel a Rádió1-ben, szólt előtte. Éppen hazafelé tartottam, bekapcsoltam a kocsiban a rádiót, és megszólalt: „Egy új hang az éterben! Dévényi Dani vagyok, apukám után szabadon!”
Megkönnyeztem, amikor meghallottam a rádióban. Mert hiába vagyok én az apukája, ha ő nem lett volna olyan ügyes, hogy ezt elérte.
Volt olyan is, hogy mindketten ugyanazon a fesztiválon játszottunk. Odajött a színpad elé, és évődve felkiabált, hogy „Fater, ne hozz szégyent a nevemre!”
hot!: Mivel foglalkozik még a zenén kívül?
D.T.: Van egy étterme a Pozsonyi úton. Este tele van, és már dolgoznak azon, hogy munkaidőben is minél több vendég legyen. Én eleinte aggódtam, hogy a tapas ezen a környéken nem megy majd, de nagyon jól kitalálták. De ezzel ő az én anyukám kívánságát is teljesítette, aki mindig azt mondta, meleg lakás és ennivaló legyen. A fiamnak vendéglője van, úgyhogy anyukám láthatja, hogy ételre nincs gond.
hot!: Te is megtanultál főzni édesanyádtól. Szoktál még?
D.T.: Már kevesebbet. A feleségem, Bea nagyon jól főz, és nem is eszem sokat.
Amikor még agglegény voltam, akkor a kétszemélyes, előre főzött ételek ott várták a vendégeket celofánba csomagolva a frizsiderben. Vagyis a hölgyforgalmat minden szempontból kielégítette az étel, az ital, meg ami még járt hozzá…
hot!: Vannak ilyen sztorik is?
D.T.: Négy gyűrűs menyasszonyom volt, és mind a négy gyűrűt fogaranyból csináltattam. Akkoriban még aranytöméseim voltak, aztán, ahogy fejlődött a fogtechnika, ezek kikerültek a számból. Ezekből készíttettem gyűrűt, aztán a nyelvemmel tudtam számolgatni, hogy „kinek hol volt a helye”. Jó balhé volt.
Dévényi Tibor felesége az ideális
hot!: Aztán mégis megnősültél, ráadásul másodszor is. Miért?
D.T.: Két éve úgy éreztem, 14 év után valami hivatalos keretet kell adni a kapcsolatunknak. Most 78 éves vagyok, Bea 65, ez a korkülönbség már jó. Mindig cikiztem magamban az idős palikat, akik nagyon fiatal nőket vesznek el, mert azt hiszik, hogy attól fiatalabbak lesznek.
hot!: Te hogyan tudtál fiatalos maradni?
D.T.: Koncz Zsuzsa mondta, hogy az a mázlim, hogy fiatal maradt a hangom. Nyáron, a fesztiválokon nem lehet öregesen fellépni! Hangban nem változott semmi, de ne áltassuk magunkat: hetvennyolc az hetvennyolc. Innen egy ugrás a nyolcvan – utána már más minden. De a bakancslistám ki van pipálva.
Például az volt a vágyam, hogy egy tengerparti skót dombon whiskyzzek, teljesen egyedül.
Végül egy társasutazás során ez is sikerült.
hot!: Egy unoka nem szerepel azon a bakancslistán?
D.T.: Már régen szerepel a vágyaim között, függetlenül a listától, de a fiaim nem nősülősek. Azt mondja nekem a fiam, hogy én is 40 voltam, amikor nősültem, neki is van ideje. Erre azt válaszoltam, hogy neki van, de nekem nincs! Itt van persze a kiskutyám, Bizsu, ő amolyan unokapótló, de már ő is 14 éves, nem karonülő kutyuska.
hot!: Akkor már tényleg nincs más, amire vágynál?
D.T.: Egészségre és arra, hogy ne lógjak csöveken! Most a lábamon kívül nincsenek egészségi problémáim, a laborom jobb, mint egy húszévesé. Reggel beülök a mikrofon mögé, Beácskától kapok egy kávét, benyomom a gombot, és adásban vagyok. Lemegy a műsor, gomb ki, kávé be, és készülhet az ebéd – mondom. Azért ez egy nagyon nagy dolog!
