Bolyki Balázs: A Jóisten alakította az együttesünket

Bolyki Balázs őszintén mesélt az életéről a hot! magazinnak.

hot!: Nemsokára ötvenéves leszel. Tervezel jubileumi koncertet?

Bolyki Balázs: Július 31-én töltöm be az 50-et. Szerettem volna megünnepelni egy koncerten a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, de ez különféle okok miatt nem sikerült.

hot!: Eredetileg öten voltatok fivérek. Mekkora a korkülönbség köztetek?

Bolyki Balázs: Attila, aki 1990-ben, 21 évesen meghalt egy autóbalesetben, most lenne 55. András 54, Gyuri 52, Lackó 51.

hot!: Édesanyátok, Bolyki Eszter kamaszkorotoktól egyedül menedzselte az öt fiú életét. Magára maradt a gyerekeivel. Hogy bírta ezt a nem könnyű feladatot?

Bolyki Balázs: A szüleim sajnos elváltak még gyerekkorunkban. Édesanyánk nagyon kemény munkát végzett értünk. Csodával határos módon mosott, főzött, takarított, és mellette tanított. 14 évesen már a Rádió Gyermekkórusát vezényelte a Televízióban, abban az időben, amikor lépcsőházanként még csak egy tévé volt. Fantasztikus zenepedagógus, zenével gyógyító szakember lett. Ahhoz ragaszkodott édesanyám, hogy mindnyájan tanuljunk zenét három évig, aztán mindenki eldöntheti, akar-e tovább muzsikálni. Én gyakorolni nem akartam. Rugdostam a zongorát, majd három év után azt mondtam, hogy nem folytatom. Meglepetésemre édesanyám azt mondta: jó. Megijedtem, hogy akkor most mihez kezdjek, hiszen ehhez értek. Évekkel később a zongorát végleg befejeztem, de a XIII. kerületi zeneiskolában maradtam, Ági néninél, klarinét szakon. A zongoratanárnőm nemcsak a hangszerre, hanem muzsikálni tanított meg, így később minden előképzettség nélkül váltottam a hangszerek között.

Bolyki Balázs szerint az énekes a hangjával levegőszobrokat formáz

hot!: Miért Budapestre, a XIII. kerületi zeneiskolába jártatok?

Bolyki Balázs: Mert akkor Biatorbágy környékén sehol nem volt zenetanítás. Vonatoztunk, buszoztunk, villamosoztunk iskola után a XIII. kerületbe, és általában utazás közben tanultunk, Később felvettek a Bartók Konzervatóriumba. De igazán akkor nyílt meg számomra a világ, amikor énekelni kezdtem. Van, aki fából alkot, más agyagból – az énekes a hangjával levegőszobrokat formáz. Úgy éreztem magam, mint amikor az ember a villamosvezetői székből átül egy vitorlásra, és ott az óceán.

hot!: Édesanyád módszerével hoztad közel a zenét a fiaidhoz?

Bolyki Balázs: Édesanyánk a legtöbbet hozta ki abból a tehetségből, amit bennünk látott. A fiúk valamennyien tanultak zenét. Én már a konzervatóriumban láttam, hogy ugyanazt a maximalista tempót erőltetik mindenkinél. De csak egy Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András emelkedik ki. Nem akartam egy zenekari árokban ugyanazokat a repertoárműveket játszani. A fiaimnak sem ezt szántam. Van polgári szakmájuk is, Dávid Testnevelési Egyetemet végzett, kosárlabdaedző szakon, Levente mérnök-informatikus és teológiára jár, Gergő az ELTE anglisztika szakán diplomázott, Máté a Baptista Teológia Akadémián, modern gos­pel-­ének szakon tanul, Dáviddal együtt, és a sport is érdekli.

hot!: A legidősebb fiad huszonhat éves, a legfiatalabb huszonegy. Nagyon korán nősültél…

Bolyki Balázs: 

 A Jóisten megadta azt is, hogy ahogy hajdan a bátyáimmal, az 1985-ben alakult Bolyki Brothersszel, úgy a fiaimmal, a B4-gyel, bejárjuk ugyanazokat a helyeket Amerikában; felléptünk később Izraelben is. Tulajdonképpen zene mellett nőttek fel, ott voltak a próbákon gyerekhordozóban, az öltözőben a koncerteken. Már olyan kicsi korukban felléptek velem, hogy a legkisebb, Máté egyszer el is aludt az előadás végére, így kimaradt a fináléból.

hot!: Hogy találtatok rá egymásra azzal a zenével, amit előadtok?

Bolyki Balázs: Elsősorban keresztény könnyűzenét énekelünk. Vagyis abban hiszünk, amiről énekelünk, és arról énekelhetünk, amiben hiszünk.

„Mindenkinek meglett a maga élete”

hot!: Nálad is első a gospel, de énekeltek, játszotok másfajta zenét is.

Bolyki Balázs: A fiaimmal olyan dalokat írunk, adunk elő, amik értékközpontúak, amik szólnak valamiről, és a refrén sem egy subidubidú. Ezek munka- és időigényes szerzemények. Jó hallani a végén a koncertről távozók véleményét, látni, ahogy a közönség közösségé alakul.

hot!: Kevesebbet léptek fel a Bolyki Brothersszel. Miért?

Bolyki Balázs: Mindenkinek meglett a maga élete, gyerekei születtek, akik szintén zenei pályán mozognak, így a családokon belül is már komoly zenei projektek alakultak ki, rengeteg tennivalóval. A mi együttesünket nem a marketing alakította, hanem a Jóisten. Ha megkeresnek minket, fellépünk. A család pedig együtt van. Érdekes módon, amikor még csak a távirat létezett, akkor is mindenki mindent tudott a másikról.

hot!: A Megasztár idején ott volt a lehetőség, hogy országos sztár legyél. Nem hiányzik?

Bolyki Balázs: Nem én jelentkeztem a versenyre – máig nem derült ki, ki nevezett engem. Kétszer csaptam le a telefont, amikor a tévétől kerestek: azt gondoltam, csak vicc. Aztán úgy döntöttem, kipróbálom magam.

hot!: Elégedett vagy a pályáddal?

Bolyki Balázs: Maximálisan. Két-három emberöltőnyi élményem van, tanultam és tanítottam, hazai és világsztárokkal álltam egy színpadon. Dolgozhattam Johnny Cash-sel, Al Di Meo­lá­val, a hússzoros Grammy-díjas Kirk Franklinnel, énekelhettem George Michael elő­ze­ne­ka­rá­ban – és még sok fantasztikus művésszel. Ősztől a Debreceni Egyetem könnyűzenei karán fogok tanítani. Régi küldetésem, hogy megalapítsam a Martin Luther King Gospel Akadémiát Magyarországom. És ott a négy fiam, a B4 együttes, a Bolyki Soul& Gospel Kórus, valamint a Pa­ra­ra Gospel Kórus.