Csuti új barátnőjét már az anyukája is elfogadta
Anya és fia teljes szimbiózisban éltek – és ez a mai napig nem változott. Ugyan Csuti és Erzsébet időnként összekapnak apró dolgokon, de ez csupán a generációs különbségek miatt van, amit felülír az a mélységes szeretet és hála, amit az üzletember édesanyja iránt érez.
Anya és fia együtt vészelték át a válás utáni válságot
Mindössze hatéves volt Csuti, amikor elváltak a szülei, és ő új lakásba költözött az édesanyjával. A mai napig élénken élnek benne a hetedik emeleti csepeli panellakásuk részletei és a szűkös, ugyanakkor rendezett mindennapok, amelyeket az anyukája gondos szervezésének köszönhetett.
Csuti vallomása: Nem hagyta, hogy úrrá legyen rajta a fájdalom
Erzsébet ma is szívesen meséli el azt a kedves gyermekkori történetet, amikor meglepte a fia nagylelkűsége. A kissrác a napköziben süteményt kapott, és a felét hazavitte neki – ezen még a tanárok is elcsodálkoztak!
– A legfontosabb volt számomra anyukám – árulta el az üzletember. – Érzelmileg a mindent jelentette nekem. Immár szülőként visszagondolva óriási logisztika kellett ahhoz, ahogy szervezte az életünket. Korán keltünk, vitt a napközibe, majd sietett a munkahelyére. Délután másik munkája is volt, közvélemény-kutatásokat végzett, gyakran elkísértem. Hétvégente sapkákat varrt, amelyekre én raktam rá a pomponokat. Tíz forintot kaptam tőle érte, amiket összerakosgattam, így hétvégén több buktát vehettem. A munka szeretetét, a spórolást, a temperamentumomat is tőle örököltem. Mindenben kikérem a véleményét, legyen szó üzleti döntésről vagy párkapcsolatról. Biankáról már a legelején meséltem anyunak, megmutattam a fotóit is – mosolygott.
– Féltem, hogy mi lesz a fiammal a válása után, de hála Istennek, már újra önmagára talált, és kijött az érzelmi gödörből. Örülök, hogy mellette van Bianka, nagyon szimpatikus nekem. Akit a fiam szeret, az én elfogadom, csak ő legyen boldog – kezdte Erzsébet a hot!-nak.
– Nem engedhettem meg magamnak, hogy úrrá legyen rajtam a fájdalom.
Tudtam, nem megoldás, ha elkezdek bulizni vagy esetleg az italba menekülök, mert van felelősségtudatom. Szükségük volt rám a gyerekeimnek, a szüleimnek és a kollégáimnak is. Igyekeztem továbbvinni azt, amit anyukámtól kaptam, és arra koncentráltam, hogy jó apa, gyerek és munkatárs legyek
– vette át a szót az üzletember.
„Ha nálam vannak a gyerekek, időnként összekapunk”
Csuti már kiskamasz volt, amikor az édesanyja párra talált. A fiú önzetlenül örült a mama boldogságának.
– Már kisgyerekként is vigasztaltam anyut, amikor a válásáról beszélt a barátnőjével. Mondtam neki: „Nem dőlt össze a világ!”
Tizennégy voltam, amikor megismerte a nevelőapámat, akit a nagyszájú kamaszos megnyilvánulásaim ellenére jól fogadtam. Örültem, hogy anyu mosolyog. A nevelőapukám úgy játszik a gyerekeimmel, mintha vér szerinti unokái lennének!
Amikor a gyerekek velem vannak, anyuék sokszor átjönnek hozzánk: mindenki örül, hogy együtt lehetünk. Persze nem mindenben értünk egyet – árulta el, és példával is szolgált. – Igyekszem következetes szülő lenni, anyukám pedig a kényeztető nagyszülő. Mondom, hogy rendes ételt is kell enniük, a nagyi közben az asztal alatt nyújtja nekik a csokit, ezek szülnek feszültségeket. Időnként máshová tesz dolgokat a konyhában, én pedig nem találok semmit. Ezek apró generációs nézeteltérések, de a következő pillanatban már nem is emlékszünk a szóváltásra – tette hozzá mosolyogva az édesapa.
