Nyertes Zsuzsa: A lányomtól kérek engedélyt a vetkőzős szerepekhez

Mit gondol, mennyire befolyásolja az életünket a nevünk? 

Az apukám Niederkirchnerről magyarosította a nevét, én már Nyertes Zsuzsaként születtem. Minden dicsekvés nélkül mondhatom, hogy tényleg sikeres életem van és lett egy csodálatos lányom. Persze kudarcok engem is értek, de abból is tanultam, amikor vesztes voltam. 

Mindig optimistának tűnik. 

Abban a korban születtem, amikor nehéz volt ennyi gyereket vállalni, mi pedig hárman vagyunk testvérek. Apukám két diplomásként egyszerre több helyen dolgozott, míg az édesanyánk az egész életét ránk áldozta, és a mai napig csak értünk él. Úgy gondolom, ez az optimizmus tőlük jött. Hittek abban, hogy képesek lesznek minket úgy felnevelni, hogy szép életünk legyen. A középső húgom Amerikában tanít az egyetemen matematikát, a legkisebb húgom szintén egyetemet végzett, én pedig sikeresnek mondható színésznő vagyok.

Milyen volt kislányként?

Idézőjelben véve rossz gyerek. Egy kis hisztis, nagyon eleven, örökmozgó és cserfes, ennek ellenére jó tanuló kislány. Folyton meg akartam felelni, főleg az édesapámnak. Azt akarta, hogy ne csak szép, hanem okos is legyek. Remélem, ezt még az életében be tudtam neki bizonyítani. Rendkívül szigorú volt, de a személyiségemet nem tudta igazából megváltoztatni. Hatvanon felül is örökmozgó, egyszerre több dolgot csináló valaki vagyok, de a hisztisség elmúlt. 

Az édesapja orvosnak szánta, miért?

Miatta jelentkeztem az orvosi egyetemre. Ő is orvosnak készült, de nem sikerült neki. A legtöbb szülő próbálja a saját álmait a gyerekein keresztül megvalósítani. A B-tervem az volt, hogy színésznő leszek, és láss csodát, elsőre felvettek a Színművészeti, utána már egyenes út vezetett a színpadig. 

Mennyire zavarják a külsejével kapcsolatos kérdések?

Fiatal koromban jobban megérintett, ha nem a színésznőt látták bennem. Természetesen sokan odajöttek gratulálni, de nem az mondták, hogy milyen jól játszottam, inkább, hogy milyen jól nézek ki. Most már nevetek rajta. Persze addig jó, amíg nem azt kérdezik tőlem, hogy: Művésznő, hogy tudott így tönkremenni? A közönség elvárja, hogy tartsuk magunkat, amiért én mindent meg is teszek. Nem a plasztikai műtétekre gondolok, a szépségápolásban és a prevencióban, azaz a megelőzésben hiszek. 

Előfordult, hogy utolérte a „népszerűség átka”?

Egyszer épp az anyukámmal beszélgettem, amikor csörgött a telefonom. Visszahívtam a számot, valaki felvette, de nem szólt bele. Ez többször is megismétlődött. Később megint hívott, és kérdőre vont, hogy miért zaklatom a barátját. Köpni-nyelni nem tudtam, rögtön kétszáz lett a vérnyomásom. De voltak más hasonló esetek is. 

Bizonyos helyzetek megúszhatatlanok az életben. Ön is megfizette a tanulópénzt?

Igen, kaptam pofonokat az élettől. Túlságosan naiv és hiszékeny vagyok, örülök, hogy a lányom ezt nem örökölte. Sokszor becsaptak. Azt gondoltam, ha jót adok, jót is kapok vissza. Ez az, amin talán megpróbálnék változtatni, ha újra kezdhetném. 

Hogy éli meg a csalódást?

Ha nagy csalódás ér, én is nehezen állok fel belőle. Csak nem mutatom, mert az emberek a mosolygós Nyertes Zsuzsát akarják látni. 

Van olyan vágyálma, amiről tudja, hogy nem valósulhat meg?

Nem ok nélkül mondják, hogy álmok nélkül nem érdemes élni. Fiatalként még mertem nagyot álmodni, de mostanában már nem. Ezzel is védem magam a kudarcoktól. Inkább kicsit álmodok, így nagyobb az esélye, hogy megvalósul.

A vetkőzős szerepeket tényleg nem vállalja el a lánya beleegyezése nélkül?

Minden nő szeretne minél tovább fiatal maradni. Azt szokták mondani, egy színésznő annyi idős, amennyinek érzi magát, vagy amennyinek a közönség látja. Van, amikor fiatalabbnak gondolja magát, és a publikum szemében nevetségessé válik. A lányom, Zsuzsó őszintén elmondja, hogy szerinte az adott szerep még belefér-e, és hogy nem leszek-e miatta ciki, és én hallgatok rá.

Zsuzsóhoz más esetben is fordulhat tanácsért?

Ő a pszichológusom, szerencsére van is ezirányú végzettsége. Fantasztikus módon teszi helyre a lelkemet, vagy oldja meg azt a problémát, amivel küzdöttem, legyen szó akár az apukájával való konfliktusról. 

Foglalkoztatja már a nagymamaság gondolata?

Próbálom magam fitten tartani, hogy majd el tudjak menni az unokámmal a játszótérre. A lányom nagyon fiatal, még csak 28 éves. Én 35 voltam, amikor megszültem, és ha ő is hasonló korában teszi, 70 körül leszek nagymama.

Mi a legidegesítőbb kérdés, amit valaha feltettek önnek?

Nem tudok ilyet mondani, mert nem hagytam magam felidegesíteni. Inkább megpróbáltam a kérdés kevésbé idegesítő részére válaszolni, közben meg azt gondoltam magamban, amit akartam…

Most mindenki az orosz–ukrán háborúról beszél. Mit gondol róla?

Nincs most olyan ember a világon, aki, ha hall róla, ne lenne libabőrös. Vagy ne öntené el a szemét a könny azokra az ártatlan emberekre gondolva, akik meghalnak. Nem hittem volna, hogy a 21. században ide jut Európa. Egyszerűen hihetetlen számomra. Eszembe jutnak azok a magyarok is, akik Ukrajnában élnek. Azt kívánom, hamar érjen véget ez a rémálom, és minél kevesebb emberéletet követeljen.