Varga Feri: Nem a telefonnak csináltuk a gyerekeket

Varga Feri a feleségével, Balássy Bettyvel rendszeresen fellép, klipet forgat, úgy vezeti a háztartást, mint bármelyikünk, és egy szakajtónyi gyereket nevel. Van tapasztalata minden korosztályból. A lánya 25 éves, régóta a saját lábán áll, . A nagyobbik fia húszéves, szintén önálló életet él, de gyakran találkoznak, már csak azért is, mert technikusként is szokta kíséri őket a fellépésekre, ha a technikusuk nem ér rá. A három kicsi, akiknek Betty az anyukájuk, Róza hét, Dániel ötéves, Miksa pedig nyolc hónapos.

– Imádom, hogy ennyi gyerekünk van! – mondja Feri. – Valamelyik nap Róza a barátnőjénél aludt, és annyira csendes volt a ház. Mondtam is Bettynek, két gyerek kevés. Néha persze fárasztó, de álljuk a sarat. Rengeteget dolgoznunk, napi tizennégy, tizenhat órákat a háztartással együtt. Aki nem végzett házimunkát, az még nem dolgozott. Főzni, mosni, vasalni, takarítani nagyon kemény. Fontos, hogy a férfi segítsen a háztartásban, ha a nő is dolgozik.

Ha gyermek van a családban, pláne ennyi, akkor vidám pillanatokból sincs hiány.

– Minden napra adódik valami huncutság – mosolyodik el Feri. – Egyszer Róza eltűnt az állatkertben. Sokan voltunk felnőttek, mégis megtörtént. Mindent elmagyarázunk nekik, azt is, ha elvesznek, szóljanak egy felnőttnek, ha van információ, hangosbemondó, kérjenek segítséget. Be is mondták: Varga Róza Anna várja szüleit. Rohantunk érte, mire csak annyit mondott: „Anyuci, de jó, hogy megvagytok!” - mintha mi tűntünk volna el. Meg se ijedt, ment tovább. Hát ilyen történetből van szakajtónyi. Sokat kell velük beszélgetni, játszani, mesélni. Ezeket nagyon szeretik. De telefonozás nincs az asztalnál. Sokkal sziszifuszibb foglalkozni a gyerekkel, mint leültetni a tablet elé, vagy kezébe adni a telefont, de megéri. Nem a telefonnak csináltuk őket.