Felháborodást váltott ki Molnár Csilla szobra

Mindössze néhány percre, de végre ha nem is ruha, de egy kifutóra emlékeztető vörös szőnyeg került Molnár Csilla pőre testének bronznyomatára, ezzel is ráirányítva a figyelmet arra a szomorú eseményre és annak végkifejletére, ami az első magyarországi szépségverseny alatt zajlott 1985-ben. A versenyt a 16 esztendős Molnár Csilla Andrea nyerte, egy meseszép Balaton-parti lány, aki a megkoronázása után kilenc hónappal – nem bírva a rá nehezedő lelki nyomást – öngyilkos lett. A róla készült bronzszobor története pontosan mutatja, hogy három évtizeddel ezelőtt milyen szerepet töltöttek be a társadalomban a nők, főleg a szép nők: tárgyak voltak, játékszerek.

A Magyar Nemzeti Galéria performanszáról az Index közölt fotókat először. Az internet népe pedig nem titkolta a véleményét.

„Megalázó, muszájból készült szobor! Ha tudnád, hogyan született meg, és még miket követeltek és kik a szép lányoktól. Inkább olvasszák be, mint fotózzák!” – írta az egyik kommentelő, akivel sokan egyetértettek. „Miért nem lehetett rá alsóneműt ábrázolni a drága művésznek? Így nem csoda, ha vetkőztette a sok tahó.” A véleményét Osvárt Andrea is megfogalmazta: „Rosszul vagyok. Ez hányinger. Az egyetlen út a nők számára a sikerhez a testükön keresztül vezet? Metoo ide vagy oda, ez mióta tart? Bicskanyitogató. Nem elég, hogy életében nem, holtában sem tisztelik?”

A szobrot egyébként Pauer Gyula szobrászművész készítette közvetlenül a szépségkirálynő-választás után. Az alkotás elkészültének megdöbbentő történetét a Szépleányok című, 1987-ben készült dokumentumfilm mutatta be, itt a verseny harmadik helyezettje, Füstös Veronika azt mesélte, hogy az első három helyezett lányt „felkérték” arra, hogy modellt álljon. A felkérés valójában utasítás volt, egy nyitott ajtajú szobában kellett órákon át pózolniuk, miközben idegen férfiak kenték a teljesen csupasz testükre a gipszet. Sokszor olyan érzéketlenül, hogy a testnyílásaikba is jutott belőle… A szobába az ment be, aki akart, menet közben két fotós is megjelent és fázisfotókat készített a műveletről. Legalábbis a lányoknak ezt mondták.

A második helyezett Kruppa Judit és a harmadik Füstös Veronika csak hetekkel később tudta meg, hogy a fotóikat egy külföldi szexújságnak adták el.

Csilla nem sokkal a történtek után, 1986. június 10-én, önkezével vetett véget az életének. A róla készült szobrot pedig in­nentől kezdve képtelenség volt önmagában, művészi alkotásként vizsgálni, hiszen a Nemzeti Galériában – ahol állt – zarándokhellyé vált, az emberek virá­go­kat helyeztek a lábához. Egy idő után ezért a raktárba került, ahol évtizedeken át porosodott.

A napokban egy testről és lélekről szóló tárlatvezetéshez vették elő, Eperjesi Ág­nes képzőművész pedig egy performansz keretében felöltöztette a kamaszlányt. A test minden apró részletét megmutató alkotást egy vörös, divatbemutatókon használt hosszú anyaggal borította be, és azt írta a drapériára: érezze megtiszteltetésnek!

Ha a közvéleményt ennyire megrázta a szobor, akkor belegondolni is szörnyű abba, hogy mit érezhetnek azok, akik érzelmileg is kötődtek a szerencsétlen sorsú lányhoz. A Bors megpróbálta felkutatni a családtagokat, de kiderült, hogy Csilla édesap­ja pár évvel ezelőtt meghalt. Az öccse, Attila jelenleg gyilkosságért ül a sopronkőhidai börtönben, egy orosz nőt késelt halálra. A szépségkirálynő édesanyja elbújt a nyilvánosság elől, Ausztriában dolgozik bébiszitterként.

Csilla emlékét és emberi méltóságát most idegenek, az interneten kommentelők igyekeznek megvédeni azzal, hogy arra kérik a Nemzeti Galéria üzemeltetőit, ne mutassák meg soha többé senkinek ezt az alkotást.