origo.hu
A visszatérést tervezi Tahi Tóth László, aki a Borsnak elárulta, agyvérzése után fura álmok, hallucinációk és találkozások részese volt.
Tahi Tóth László rövidesen visszatérhet a világot jelentő deszkákra – erről ő maga is mesélt a TV2 Mokka című műsorában tegnap reggel. A színész a József Attila Színház A Hattyúdal című előadása közben lett rosszul, rohammentő vitte kórházba, életmentő műtétet hajtottak végre rajta. A műsorban mindent felidézett, amire az ominózus napból és előadásból emlékszik, és azt sem titkolta, van valaki, akinek külön hálás lehet.
– A feleségem, Kárászy Szilvia az én őrző angyalom, aki éjjel-nappal velem volt, és visszahozott, hogy itt lehessek most veletek! – mondta a műsorban, majd a felvételt követően a Borsnak különös élményeit is felidézte azokról a sötétben töltött napokról, amelyeken csak magára s a sportolói múltjából táplálkozó küzdőszellemére támaszkodhatott.
– Hallucinációim voltak, főként vizuális jellegűek. Olyan volt az egész, mintha álmodnék. Sok helyre eljutottam így, és nem csak olyanokra, amelyeken már a múltban jártam, újakra is – magyarázta, és hozzátette, ezekben a különleges pillanatokban másokkal is találkozott.
– Színházi dolgozók is felbukkantak bennük, többen a szinkronstúdiókból is. Valamint az egyikben, a talán legkülönösebben ott volt az öcsém is. Volt egy hatalmas, balatonfüredi nyaralója, egy kastélyszerű épület hatalmas medencével. Ott nyaraltunk lent sokan, ismerősök, fürödtünk, élveztük a napsütést. Ott találkoztam az öcsémmel. De nem beszéltünk, egyébként sem csevegünk különösebben. Tudni kell, heten voltunk testvérek, öten fiúk. Úgy gondolom, a férfiak között ez normális. Ünnepekkor, karácsonykor például természetes, hogy találkozunk, és köszöntjük egymást, de egyébként nem sűrűn. Most is megvolt köztünk a férfias távolságtartás – emlékezett az „álombéli” viszontlátásra Tahi Tóth.
A színész rémálma
A TV2 élő műsorában Tahi Tóth felidézte, mit élt át, amikor a színpadon kapott agyvérzést. „Az történt velem, ami a színészek és nyilvános szereplők rémálma: hirtelen elsötétül a világ, elfelejt mindent, elkezd az ember összevissza beszélni, nem tudja kontrollálni magát, úgyhogy szegény kollégáimra vagyok rászorulva, hogy segítsenek, és segítettek is. (…) Valahogy ez az előadás végefelé volt, amikor van egy ilyen nagy monológom, nagy áriám, amikor énekes prózát is mondok. (…) És ez volt még hátra! És valahogy, mint egy automata, mint egy robot, mondtam valamit, csináltam valamit (...) és befejeztem az előadást. És jött a taps, és mondták, hogy látták, hogy itten elég nagy baj van. Nemcsák Karcsi mondta, hogy ne gyere tapsra! És mondom, dehogynem megyek! És emlékszem, erőszakoskodtam, hogy tapsra meghajolni, még bemegyek a színpadra! És aztán hívták a mentőt...”
Ez is érdekelhet
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
