Sztárok, akik árvasorból jutottak a csúcsra

Árvaként felnőni olyan teher, amitől egy életen át sem lehet megszabadulni – állítják azok, akiknek nem adatott meg gyermekkorában az a feltétlen szeretet, amivel csak egy szülő képes szeretni a gyermekét. Aki ilyen hátránnyal indul, annak két lehetősége van: vagy áldozatként éli le az egész éle­tét, vagy minden erejével azon lesz, hogy megmutassa a világnak, itt igenis szükség van rá.

A Saul fia című film főszereplőjét, Röhrig Gézát sokan és sokszor kérdezték már arról, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle az árvaság, hogy sikerült ezt feldolgoznia, és miként volt képes a drámai gyermekkorát szakmai katalizátorként használni.

Gézát az édesanyja a születése után nem sokkal elhagyta, ezután az édesapja nevelte, de nem adott nekik sok közös időt a sors: az apuka négy év múlva meghalt. Az alig négyéves fiúcska árván maradt, nevelőintézetben nevelkedett, majd nagy szerencséjére tizenkét éves korában a Rosenthal családhoz került.

A sorsa itt fordult jóra. Géza kitartó volt, elhivatott és mélyen vallásos. „Apám volt négy­éves koromig az, akivel rengeteget beszéltem. Hetente egyszer láttam a hétvégenként, nagyon vártam a találkozásokat. Amikor eltűnt, akkor is folytatódott a beszélgetésünk, legalábbis én beszéltem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy akihez én beszélek, az már nem az apám. Így jött Isten az életembe” – mondta Röhrig Friderikusz Sándornak 2015 májusában.

Bagi Ivánnak – aki szintén árván nőtt fel – is fontos a hit, hiszen ez ad számára bátorságot és eltökéltséget a mindennapjaihoz. – Az árvaságot, a szülőktől meg nem kapott szeretet miatti fájdalmat muszáj feldolgozni, különben elemészti az embert – mondja a Borsnak Bagi Iván.

– Hogy lehet ezt túlélni? Biztos kell hozzá humorérzék és bölcsesség. Közhely, de igaz: ami nem öl meg, az erősít. Egy árvának tudnia kell nem haragban lenni a világgal, törekednie kell a belső békére – magyarázza a humorista, majd így folytatja: – Az árvasággal viszont kapunk különleges képességeket is: nyitottságot és rugalmasságot, ami folyamatosan megmarad a biztonság hiánya miatt. Talán ez segít minket a karrierünkben. És a folyamatos szeretetre vágyás. Legtöbbünk azért lesz sikeres, mert úgy érzi, akkor végre fontos a jelenléte a világnak.

Oláh Ibolya énekesnőről is lemondott az édesanyja.

– Nem haragszom a vér szerinti anyámra, nagyon nehéz helyzetben volt, amikor terhes lett velem, alig volt 18 éves, és még a nagymamámnak sem kellettem – magyarázza, és egyetért Ivánnal. – Tényleg igaz lehet, hogy mi árvák azért küzdünk, hogy mindenki minket szeressen!