Milyen különös az élet: zenekarral először 16 évesen lépett fel, s éppen a Gundel étteremben. Az első igazi szárnypróbálgatásai, kihívásai azonban a Metró együttessel történt fellépések voltak.
– Másfél év kihagyással 18-tól 23 éves koromig a Metró tagja voltam. Itt kezdtünk el igazán nagy koncerteket adni, magyar zenét, szöveget írni. Zorán, Dusán, Schöck Ottó, Brunner Győző és én. A Metró arról szólt, hogy egyidősek voltunk a közönségünkkel. A Közlekedési Építő Vállalat klubja, a Metró, ahonnan a zenekar a nevét kapta, patinás hely volt, nehéz volt bejutni. Csak tagságival lehetett, még a haverokat felírni a listára is komoly feladatnak számított. A második nagylemezünk, az Egy este a Metró klubban az egyik élő koncertfelvételből készült. Jó időszak volt, de egy idő után egyre inkább arra tendáltunk, hogy a magunk útját járjuk. Emlékszem, Szombathelyen játszottunk, az egyik utolsó Metró-koncerten – már tudtuk, hogy feloszlik a zenekar – éppen nyitottuk a pezsgőt, hogy ünnepeljünk, amikor a helyi rádió általános iskolás riporterei megjelentek. Felkészültek, összeírták a kérdéseiket. Az első az volt: „Mikor alakultatok és milyen célkitűzéssel?” Zorán válaszolt: „Ehelyett kérdezz mást, ez most nem aktuális”.
Már nem volt köztük összhang, mégis sikerült veszekedés nélkül szétválniuk, de a barátság azért megmaradt.
– Negyvenhat éve zenekarvezetőnek szólítom Zoránt, ha találkozunk – neveti el magát. – Új együttesben, hasonló stílusú, komoly zenészekből álló csapatban gondolkodtam. Ezt az ötletemet vetettem fel Presser Picinek a Fészek Klubban, ahol összejártunk. Tetszett neki. Csatlakozott hozzánk Barta Tamás gitáros és Laux József dobos. Így jött létre az LGT. Szupergroupnak számítottunk, a saját kategóriánkban valamennyien az év zenészei lettünk. Ekkor 24 éves voltam.
Az LGT-ben töltött időszakát a sikeres koncertek mellett a tokiói Yamaha Fesztivál és az angliai Great Western Express Festival koronázta meg. Két év után Karesz mégis kilépett a zenekarból.
– Nem értettem egyet a popfesztivál tematikájával, amit ráhúztak a mi műfajunkra – utal a Vígszínházban játszott Déry Tibor-műre, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabra. – A zenekar kapta a felkérést, hogy játsszon a színpadon. Úgy döntöttem, ebben nem vehetek részt, mert azzal szemen köpném magam. Mindent, ami rossz volt – rasszizmus, erőszak, kábítószer – ráhúztak ebben a darabban a rockzenére. Csupán én léptem ki, de ezen sem vesztünk össze.
(Folytatjuk.)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.