Azt beszélik, magához képest is kemény kézzel hajtja a színészeit a Marie Antoinette próbáin, nem kíméli őket, ahogy magát sem.
Kiabálás, vehemens instrukciók, repülő bútorok – Kerényi Miklós Gábor rendez a Budapesti Operettszínházban. A Marie Antoinette című Lévay-musicalt állítja színpadra a tőle megszokott harsány szenvedéllyel. Még arra sem volt rest, hogy otthagyja Izraelben vendégszereplő társulatát, és előbb hazajöjjön, hogy őrült tempót diktálva tovább hajtsa az itthon maradt színészeket.
– Közelít a főpróba időszaka, március 4-én premier – magyarázza döntését Kero.
– Egyébként is így szoktam. Úgy szeretem, hogy színpadra teszem a darabot, ott vagyok az első két előadáson, az első sikereknél, aztán hazajövök. Dolgom van a világban. A pályám csúcsán járok, sokat dolgozom, szeretem a munkám. Elkezdtem tanítani a Színművészeti Egyetemen is, azzal is örömmel foglalkozom – magyarázza, majd lázas lelkesedéssel mesél az új darabról.
– Marie Antoinette osztrák királylány volt, aki Franciaország királynéja lett, és a francia forradalom idején kivégeztek. A darabban olyan témák jelennek meg, amelyek ma is égetően aktuálisak. Például a divat, a női szépség fontossága. Erős benne az idegengyűlöletről szóló vonal. És szól az első bulvárlapról is, amely felforgatta a történelmet, döntően befolyásolta a világ menetét. Óriási csapat játszik a darabban, többek közt Polyák Lilla, Szabó P. Szilveszter, Mészáros Árpád Zsolt és a feltörekvő új sztárok közül Gömöri András Máté és Gubik Petra.
A vehemens természetéről, a kiabálásokról, vitákról szóló történeteket egyszerűen félresöpri.
– Ezek mesék! – legyint Kero. – Rólam mindig is azt mesélték, hogy szigorú vagyok, kiabálós, pedig csak határozott. Elvárom, hogy mindenki a maximumot teljesítse, és azt a boldog őrületet, amit érzek, átvegyék. A színészeim ugyanolyan százhúsz fokos hővel égjenek, ahogy én. Úgy látom, örömmel jönnek velem. Azt mondják, balhé volt? Ha jó viszonyt ápolunk egymással, akkor a balhé is belefér!
Kero mögött sok év áll már, nem kérdés, hogy túlhajtja magát. Szerinte viszont erről szó sincs.
– Nem örülök, ha az éveim számát emlegetik – vonja össze a szemöldökét. – Abszolút fiatalnak érzem magamat. Őszintén mondom, nem csak a munkában, de az élet minden terén bírom a tempót – teszi hozzá huncut mosollyal. – Lekerült a vállamról a főigazgatóság terhe, „csak” művészeti vezetőként teszem a dolgom. A legjobb barátom, Lőrinczy György a főigazgató, akivel bármikor hátat merünk fordítani egymásnak, és ez ritka kincs.
