Az örökifjú énekes egy házmesterlakásból indulva vált a magyar könnyűzene állócsillagává. Korda György élete kész kalandregény: siker, szerelmek, utazások – ezekről mesél sorozatunkban.
„Haver, a nőkkel jól vigyázz!” – szól az egyik Korda-sláger. De az énekes nem vigyázott. Imádták a nők, és ő kihasználta a sűrűn kínálkozó alkalmakat, nagykanállal habzsolta az életet. Már akkor is, amikor még nem volt országosan ismert. Hát még utána!
– A nők mindig nagy szerepet játszottak az életemben – árulja el.
– Mindig szerettem, tiszteltem őket. Inspirációt adtak azzal, hogy szerettek, hogy hol ők, hol én hagytam el őket. Büszke vagyok arra, hogy a legtöbb hölggyel, akivel együtt jártam, éltem, a mai napig barátságban vagyok. Nem ejtettünk egymáson gyógyíthatatlan sebeket. Mindig úgy igyekeztem alakítani, hogy inkább ők rúgjanak ki. Az egyik legdurvább eset az volt, amikor együtt éltem egy gyönyörű manökennel, akiről nem tudtam, hogy énekesi ambíciói vannak. Egyik este bekapcsolom a magnómat, és hallom, ahogy a felvételen skálázik. Akkor meg is kértem, hogy menjen haza az anyukájához. Nem bírtam a hamis hangokat...
Korda még csak 21 éves volt, amikor feleségül vette Kovács Ibolyát, az Operettszínház ünnepelt primadonnáját. A szülei ellenezték a frigyet, nem is mentek el az esküvőre.
– Négy hónap után elvittek katonának, ezzel vége is lett. De jó barátságban maradtunk. Olyannyira, hogy amikor 1980-ban Klárit szerettem volna feleségül venni, az anyakönyvvezető azt mondta: művész úr, nem nősülhet meg. Miért nem? Mert felesége van, Kovács Ibolya. Húsz év után felhívtam: Ibikém, el kéne válnunk. Mire ez a nagy sietség? – kérdezte. Hála istennek még ő is jó egészségnek örvend.
A táncdalénekes Mátrai Zsuzsával hat évig éltek együtt.
– Nem volt a legbékésebb kapcsolat, néha-néha akadtak nézeteltéréseink. Egyszer együtt turnéztunk a Szovjetunióban. Abban az időben a szállodában minden emeleten ült egy gyezsúrnaja, aki felügyelt a rendre. Nagy hangoskodás hallatszott a szobánkból, mire azonnal hívta a tolmácsot: ezek itt veszekednek. A tolmács csak nevetett: nem, ezek itt csak szeretik egymást. Zsuzsival is jóban vagyok, nemrég találkoztunk egy könyvbemutatón.
1970-ben az énekes Pécsett lépett fel, amikor a vacsoránál felfigyelt egy szép pincérnőre.
– Megtetszettünk egymásnak... Úgy búcsúztam tőle: ha egyszer Pesten jársz, keress fel! Rá fél évre, egy este csengettek. Ő állt az ajtóban, két bőrönddel: „Te mondtad, hogy keresselek meg.” Két évig éltünk együtt. Ilyen lezser pasi voltam.
A gyönyörű, Jászai-díjas színésznővel, Balogh Zsuzsival hat évet éltünk együtt. Tőle a versek szeretetét kaptam. Imádta Nagy Lászlót, József Attilát és Szécsi Margitot. Nem szégyelltem tanulni a nőktől. Volt, akitől irodalmat, mástól világlátást, festészetet, lakberendezést tanultam. Én azt mondom, nő nélkül nem lehet élni. Soha nem számoltam, hányan voltak, soha nem dicsekedtem, nem adtam ki senkit. De annyit mondhatok: nagyon nagy svihák, nagy gazfickó voltam nőügyekben. Nem sok nő maradt állva mellettem.
De harminchat éve az egyetlen, az örök szerelmem, a társam, a feleségem, a szeretőm, a barátom, a művésztársam Balázs Klári.
(Folytatjuk)
4. rész: A nagy szerelem: megismeri Klárikát
5. rész: Idős korára nemzedékek kedvence lett
