A profi és precíz híradósként és főszerkesztőként ismert Azurák Csaba érzékeny, vagány és vicces oldalát is megmutatta, amikor elárulta, mit olvas szívesen szabadidejében. Ha süppedős foteljában csendben lapozgat, végre befelé figyel, kizárva a folyton körülötte zsongó médiazajt.
A hírszerkesztőségben mindig pezseg az élet, több csatornán percről percre érkeznek az újabb információk, ezért mindig elfoglalt munka közben Azurák Csaba. Amióta a Tények főszerkesztője, ideje még jobban be van osztva. Aznap is így volt, amikor beszélgettünk, a tévés ennek ellenére az irodalomra szívesen szakít időt.
Apa és Manusz
Kislányainak szívesen olvas Azurák Csaba. Feleségével figyelnek, hogy hetente legalább háromszor-négyszer összebújva meséljenek elalvás előtt a gyerekeknek. A tévés most Csoda és Kósza történeteit, Ella naplóját, Ropi naplóját veszi elő a polcról a gyerekszobában, de legtöbbször Apa és Manusz történeteit követeli tőle Zsófi és Hanna. – Manusz a testvérem beceneve. Kalandos, gyerekkori emlékeimet kiszínezve gyakran mesélem a lányoknak, akik hatalmasakat hahotáznak például olyan történeteken, hogyan ettük ki úgy a szaloncukrot a csomagolásból, hogy ne tűnjön fel, nincs benne csokoládé – mesélte engem is megnevettetve a precíz főszerkesztő.
Villódzó hírek, nyugtató irodalom
Hírszerkesztőként, műsorvezetőként egész nap olvas, tájékozódik, éppen ezért látja, mennyire más, amikor szépirodalmat vehet a kezébe. – A figyelem-, illetve elmélyülésfaktor a legfőbb különbség a két műfaj befogadása között. Híreket a munkám miatt leginkább szelektíven, a főbb információkra koncentrálva olvasok: azt figyelem, mi történt, mikor, hol és miért. Kialakult a hírfogyasztás rutinja. A szépirodalommal egészen más a helyzet, a műfaj békésebb környezetet és részletes befogadást kíván. Akkor érek rá könyvet venni a kezembe, amikor elcsendesedett a lakás, kikapcsoltam a televíziót és belesüppedek az ágyamba vagy a fotelbe. Ilyenkor végre befelé fordulok, és jobban odafigyelek a történet részleteire, a gondolataimra – hasonlítja össze élményeit a műsorvezető. – Gyerekkoromban egészen máshogy éltünk, hétfőn televízióadás sem volt, nemhogy állandóan a kezünkben hordozható, miniszámítógép. A mai zajos körforgásban nekem kimondottan nyugtató a csendes lakásban elővenni kedvenc könyvemet, erre mindig hagyok időt.
Azurák Csaba mostanában esténként Puskás Öcsiről és régi barátjáról, Deák Buciról ismer meg egyre több kalandot. A téma azért is érdekeli, mert székesfehérvári születésűként sokáig focizott a Videotonban. – 2015-ben volt harminc éve annak, hogy a Videoton FC a Real Madriddal UEFA-kupa-döntőt játszott, magyar klubcsapat azóta nem jutott fináléba. Puskás Ferenc akkoriban nagy sztár volt Madridban, erről filmet is forgattunk a barátaimmal. A könyv futball- és kortörténelem egyben. Nagyon tetszik – mesélte olyan lelkesen, hogy úgy éreztem, legszívesebben hazament volna, hogy tovább folytassa az olvasást a ragasztóillatú könyvből.
Hősies, szószátyár, elemző
Szülei is sokat olvastak, de ami leginkább hajtotta az irodalom felé, az a mai napig benne munkálkodó nyitottság és kíváncsiság volt. – Ez az erő hajthatott az újságírói pálya felé is.
Meghatározó kötetek között tartja számon A Tenkes kapitányát és az Egri csillagokat: gyerekként rettentően érdekelték a történelmi regények a magyar regékről, Kinizsi Pálról és Mátyás királyról is. – Az a kisfiú, aki akkor voltam és a játszótéren kardozott, ugrabugrált, ezekben a történetekben megtalálta a hőst, akit aztán a barátokkal tovább formált a saját képére – ugrott vissza az időben.
– Gárdonyi regényét még azelőtt kezdtem el olvasni, mielőtt kötelező feladat lett volna – lepett meg a hírszerkesztő. Nevetve avatott be az akkori gyermekek gondolataiba, amikor elmondta, kortársai azért féltek a regénytől, mert a nyolcvanas évekbeli kiadás, a film jeleneteiből kifotózott borítóképpel, rettentően vastag volt. – Emlékszem olyan osztálytársamra, aki aszerint szelektálta a kötelező olvasmányokat, hogy lemérte, hány centi szélesek. Ami másfél centiméteren túl volt, azt nem is kezdte el. Engem nem nyomasztott az ötszáznál is több oldal, a történet magával sodort – nosztalgiázott és elmondta, természetesen Bornemissza Gergővel azonosult akkoriban. A fiatalságot, a tudást, a szerelmet, a feltaláló-megmentő hőst szimbolizálta számára a karakter.
Kedvenc művei között említi Louis Pergaud Gombháború című könyvét is, ami olyan alapmű Franciaországban, mint itthon A Pál utcai fiúk. Tükör a folytonos gyűlölködés előtt.
A tartalomból
Csernus Imre: Brutális szeretetéhség
Hegedűs Péter: Az éjszaka fantomja
Radó Sándor: Tessék nevetni!
Kiss Judit Ágnes: Ilyen egyszerűen
KétHarisnya könyvet olvas: Budapest az irodalomban
– Sosem akadtam volna rá, ha általános iskolában nem kapom meg a jó sportoló, jó tanuló teljesítményemért. Szerettem azért is, mert tele van argó és szleng kifejezésekkel, amik felemlegetésével akkoriban vagány lehettem. Mennyit kuncogtunk ezeken a barátaimmal! Társadalmi, politikai ellentétek feszülnek egymásnak, most ez tetszik benne jobban, de kiskamaszként ezzel kevésbé foglalkoztam. Érdekes, mivel tud beszippantani egy könyv: a szerzőnek sikerült, nyolcszor olvastam végig a történetet.
George Orwell 1984 című művéhez is erősen kötődik, ugyanis lenyűgözi időtállósága. Kíváncsi voltam, hírszerkesztés közben szokott-e párhuzamot vonni a kötet momentumai és a jelen között. – Nem kötöm össze a jelent a híres író meglátásaival – szögezte le.
– Politikatudományt is hallgattam egyetemistaként. A különböző rendszerek működése, a társadalom, a manipuláció kifejezetten érdekelnek. Foglalkoztat, hogyan irányíthat tömegeket egy csoport. A témát lenyűgözően rajzolja körbe Orwell, rávilágít, hogy nincs új a nap alatt. A világ összes elnyomó rendszere ugyanúgy működik alapjában véve és száz év múlva sem lesz változás.
A líra kapaszkodó volt
Ahogy az élet sem fekete és fehér, Azurák Csaba sem kizárólag történelmi regényt olvas. Szívesen nevet a vígjátékok poénjain és kikapcsolja a humoros irodalom. A kék hírekkel, terrorizmussal, háborúkkal átszőtt munka után a viccek segítenek neki leginkább ellazulni, elengedni a megrázó eseményeket. A korábban népszerű vicclapokra, a Hahota-sorozatra és a Ludas Matyira örömmel gondol vissza.
A fikció műfajban szereti Dan Brown könyveit, amely valóságon alapuló történelemmel, művészettörténettel átitatott regénysorozat. – Nagyon izgalmas, hogy a kötetekből kaphatunk kis információmorzsákat például da Vinciről, amelyeknek aztán utánajárhatunk – dörzsölte a tenyerét és kiemelte, egy manapság mostohábban értékelt műfaj, a versek rengeteget adtak számára. A kortárs lírát ritkábban fogyasztja, de a nyugatos klasszikusokért rajong a mai napig. Gyűjteményében megtalálható Radnótitól József Attilán, Juhász Gyulán át Vörösmartyig minden jeles magyar költő műve, amelyek közül is a szerelmes darabokért dobban meg igazán a tévés szíve.
– Ezek a híres sorok segítettek át lángoló lelkű fiatalként szerelmi bánatokon. Kapaszkodót találtam bennük, amiért most is hálás vagyok. Ma hála istennek szerelmes, szép kapcsolatban élhetek, ezért csak hébe-hóba akadnak kezembe a lírai sorok, de akkor is nagyon jól tudnak esni – mutatta meg érzékeny oldalát a romantikus férj és gondoskodó apa.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
