Azurák Csaba: Az irodalom menedék

A hírszerkesztőségben mindig pezseg az élet, több csatornán percről percre érkeznek az újabb információk, ezért mindig elfoglalt munka közben Azurák Csaba. Amióta a Tények főszerkesztője, ideje még jobban be van osztva. Aznap is így volt, amikor beszélgettünk, a tévés ennek ellenére az irodalomra szívesen szakít időt.

Apa és Manusz

Kislányainak szívesen olvas Azurák Csaba. Feleségével figyelnek, hogy hetente legalább háromszor-négyszer összebújva meséljenek elalvás előtt a gyerekeknek. A tévés most Csoda és Kósza történeteit, Ella naplóját, Ropi naplóját veszi elő a polcról a gyerekszobában, de legtöbbször Apa és Manusz történeteit követeli tőle Zsófi és Hanna. – Manusz a testvérem beceneve. Kalandos, gyerekkori emlékeimet kiszínezve gyakran mesélem a lányoknak, akik hatalmasakat hahotáznak például olyan történeteken, hogyan ettük ki úgy a szaloncukrot a csomagolásból, hogy ne tűnjön fel, nincs benne csokoládé – mesélte engem is megnevettetve a precíz főszerkesztő.

Villódzó hírek, nyugtató irodalom

Hírszerkesztőként, műsorvezetőként egész nap olvas, tájékozódik, éppen ezért látja, mennyire más, amikor szépirodalmat vehet a kezébe. – A figyelem-, illetve elmélyülésfaktor a legfőbb különbség a két műfaj befogadása között. Híreket a munkám miatt leginkább szelektíven, a főbb információkra koncentrálva olvasok: azt figyelem, mi történt, mikor, hol és miért. Kialakult a hírfogyasztás rutinja. A szépirodalommal egészen más a helyzet, a műfaj békésebb környezetet és részletes befogadást kíván. Akkor érek rá könyvet venni a kezembe, amikor elcsendesedett a lakás, kikapcsoltam a televíziót és belesüppedek az ágyamba vagy a fotelbe. Ilyenkor végre befelé fordulok, és jobban odafigyelek a történet részleteire, a gondolataimra – hasonlítja össze élményeit a műsorvezető. – Gyerekkoromban egészen máshogy éltünk, hétfőn televízióadás sem volt, nemhogy állandóan a kezünkben hordozható, miniszámítógép. A mai zajos körforgásban nekem kimondottan nyugtató a csendes lakásban elővenni kedvenc könyvemet, erre mindig hagyok időt.

Azurák Csaba mostanában esténként Puskás Öcsiről és régi barátjáról, Deák Buciról ismer meg egyre több kalandot. A téma azért is érdekeli, mert székesfehérvári születésűként sokáig focizott a Videotonban. – 2015-ben volt harminc éve annak, hogy a Videoton FC a Real Madriddal UEFA-kupa-döntőt játszott, magyar klubcsapat azóta nem jutott fináléba. Puskás Ferenc akkoriban nagy sztár volt Madridban, erről filmet is forgattunk a barátaimmal. A könyv futball- és kortörténelem egyben. Nagyon tetszik – mesélte olyan lelkesen, hogy úgy éreztem, legszívesebben hazament volna, hogy tovább folytassa az olvasást a ragasztóillatú könyvből.

Hősies, szószátyár, elemző

Szülei is sokat olvastak, de ami leginkább hajtotta az irodalom felé, az a mai napig benne munkálkodó nyitottság és kíváncsiság volt. – Ez az erő hajthatott az újságírói pálya felé is.

Meghatározó kötetek között tartja számon A Tenkes kapitányát és az Egri csillagokat: gyerekként rettentően érdekelték a történelmi regények a magyar regékről, Kinizsi Pálról és Mátyás királyról is. – Az a kisfiú, aki akkor voltam és a játszótéren kardozott, ugrabugrált, ezekben a történetekben megtalálta a hőst, akit aztán a barátokkal tovább formált a saját képére – ugrott vissza az időben.

– Gárdonyi regényét még azelőtt kezdtem el olvasni, mielőtt kötelező feladat lett volna – lepett meg a hírszerkesztő. Nevetve avatott be az akkori gyermekek gondolataiba, amikor elmondta, kortársai azért féltek a regénytől, mert a nyolcvanas évekbeli kiadás, a film jeleneteiből kifotózott borítóképpel, rettentően vastag volt. – Emlékszem olyan osztálytársamra, aki aszerint szelektálta a kötelező olvasmányokat, hogy lemérte, hány centi szélesek. Ami másfél centiméteren túl volt, azt nem is kezdte el. Engem nem nyomasztott az ötszáznál is több oldal, a történet magával sodort – nosztalgiázott és elmondta, természetesen Bornemissza Gergővel azonosult akkoriban. A fiatalságot, a tudást, a szerelmet, a feltaláló-megmentő hőst szimbolizálta számára a karakter.

Kedvenc művei között említi Louis Pergaud Gombháború című könyvét is, ami olyan alapmű Franciaországban, mint itthon A Pál utcai fiúk. Tükör a folytonos gyűlölködés előtt.

– Sosem akadtam volna rá, ha általános iskolában nem kapom meg a jó sportoló, jó tanuló teljesítményemért. Szerettem azért is, mert tele van argó és szleng kifejezésekkel, amik felemlegetésével akkoriban vagány lehettem. Mennyit kuncogtunk ezeken a barátaimmal! Társadalmi, politikai ellentétek feszülnek egymásnak, most ez tetszik benne jobban, de kiskamaszként ezzel kevésbé foglalkoztam. Érdekes, mivel tud beszippantani egy könyv: a szerzőnek sikerült, nyolcszor olvastam végig a történetet.

George Orwell 1984 című művéhez is erősen kötődik, ugyanis lenyűgözi időtállósága. Kíváncsi voltam, hírszerkesztés közben szokott-e párhuzamot vonni a kötet momentumai és a jelen között. – Nem kötöm össze a jelent a híres író meglátásaival – szögezte le.

– Politikatudományt is hallgattam egyetemistaként. A különböző rendszerek működése, a társadalom, a manipuláció kifejezetten érdekelnek. Foglalkoztat, hogyan irányíthat tömegeket egy csoport. A témát lenyűgözően rajzolja körbe Orwell, rávilágít, hogy nincs új a nap alatt. A világ összes elnyomó rendszere ugyanúgy működik alapjában véve és száz év múlva sem lesz változás.

A líra kapaszkodó volt

Ahogy az élet sem fekete és fehér, Azurák Csaba sem kizárólag történelmi regényt olvas. Szívesen nevet a vígjátékok poénjain és kikapcsolja a humoros irodalom. A kék hírekkel, terrorizmussal, háborúkkal átszőtt munka után a viccek segítenek neki leginkább ellazulni, elengedni a megrázó eseményeket. A korábban népszerű vicclapokra, a Hahota-sorozatra és a Ludas Matyira örömmel gondol vissza.

A fikció műfajban szereti Dan Brown könyveit, amely valóságon alapuló történelemmel, művészettörténettel átitatott regénysorozat. – Nagyon izgalmas, hogy a kötetekből kaphatunk kis információmorzsákat például da Vinciről, amelyeknek aztán utánajárhatunk – dörzsölte a tenyerét és kiemelte, egy manapság mostohábban értékelt műfaj, a versek rengeteget adtak számára. A kortárs lírát ritkábban fogyasztja, de a nyugatos klasszikusokért rajong a mai napig. Gyűjteményében megtalálható Radnótitól József Attilán, Juhász Gyulán át Vörösmartyig minden jeles magyar költő műve, amelyek közül is a szerelmes darabokért dobban meg igazán a tévés szíve.

– Ezek a híres sorok segítettek át lángoló lelkű fiatalként szerelmi bánatokon. Kapaszkodót találtam bennük, amiért most is hálás vagyok. Ma hála istennek szerelmes, szép kapcsolatban élhetek, ezért csak hébe-hóba akadnak kezembe a lírai sorok, de akkor is nagyon jól tudnak esni – mutatta meg érzékeny oldalát a romantikus férj és gondoskodó apa. 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!