Az Éjjel-Nappal Budapest fényűző életet élő vállalkozója imádja a kaszinók vibráló hangulatát, de különös fóbiái miatt leginkább csak a rulettasztaloknál próbálta megsokszorozni a pénzét.
– A kártya azért maradt ki az életemből, mert sohasem szerettem egy helyben ülni. Egy komoly pókerpartin pedig sokáig kell rostokolni. A félkarú rablókat pedig azért nem szerettem, mert van egy olyan paranoiám, hogy a rengeteg ember, aki a gombokat nyomogatja, vírushordozó lehet. Ezt arra alapozom, hogy egyszer az egyik ismerősöm így szedett össze egy csúnya körömágybetegséget – árulta el a szándékosan tájszólással beszélő milliomos.
– Maradt a rulett. Százalékos arányban nagyon kevés ember hagyja el profittal a kaszinókat. Én azonban közéjük tartozom. Többször előfordult, hogy bementem százötven dollárral, és kijöttem nyolcszázzal. Viszont a rulettezésből nagyon nehéz kiszállni. Az ember belelendül, és egy nyerő széria után azon veszi észre magát, hogy a felét elbukta. Aztán ilyenkor abban a reményben folytatod, hogy hátha megint nyerésben leszel, a végén annyival szállsz ki, amennyivel beléptél. Vagyis általában nulla forinttal jön ki az ember – ecsetelte Bécy, aki az utóbbi időben keveset ül rulettasztalhoz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.