Forrong a világ, új népvándorlás indult el, mi pedig félünk az idegenektől. Olyan hírességeket kerestünk, akik maguk is menekültek, bevándorlók voltak, aztán vagy ők maguk vagy utódaik híresek, sikeresek és gazdagok lettek új hazájukban.
Schwarzi a csúcson
Amerika persze a bevándorlók lehetőségeit tekintve a világ valamennyi országánál különlegesebb hely. Tudna mit mesélni erről a magyar Andy Vajna vagy az osztrák Arnold Schwarzenegger; utóbbi nem amerikai születésűként elérte az USA-ban lehetséges legmagasabb politikai tisztséget: Kalifornia kormányzója lett.
„Ha semmi egyebe nem volna, csak a hangja, azzal is képes lenne szíveket összetörni.” Ezt írta Ernst Hemingway (állítólagos szeretőjéről) Marlene Dietrichről, akinek a nácik uralta Németországban nem volt maradása. Hollywood tárt karokkal várta az énekesnőt, aki ezért rendkívül hálás volt: „Németnek születtem, és mindig is az maradok, de az Egyesült Államok befogadott, amikor szülőföldem már nem volt méltó arra, hogy a hazámnak nevezzem.”
Bartók Béla is az USA-ban talált menedéket; 1940-ben a háború borzalmai elől kelt át az óceánon.
Tegyük hozzá: Dietrich és Bartók már világhírű volt, amikor új hazát keresett. A legtöbb menekült, illetve bevándorló azonban a nullánál is kevesebbről indul…
Bebe papája még fél
„Igen, még mindig előfordul, hogy félek a bőrszínem miatt. Félek az új hazámban, amely befogadott, és ahol családot alapítottam” – vallotta egy rádiós beszélgetésben dr. Asszefa Abebe. Ő a hatvanas évek közepe óta nálunk élő, etióp származású sebész a Back II Black frontembere, Bebe édesapja.
De nem Bebe az egyetlen magyar zenész, akinek édesapja afrikai. Sena szülei Miskolcon ismerkedtek meg, az énekesnő Ghánában született, ott is járt iskolákba, s csak az egyetemi évek alatt költözött Magyarországra. „Két hazám van. Ghánába hazamegyek, mert ott nőttem fel, ott is vannak barátaim, de most már Magyarországra is hazajövök” – nyilatkozta az Irie Maffia énekesnője.
Hazánk egyik legsikeresebb tévése Joshi Bharat, aki 1980-tól él Magyarországon, családot is alapított nálunk.
„Amikor idejöttem, előtte nyolc hónapot töltöttem Svédországban, voltak ott is barátaim, de itt egészen másképp fogadtak, több szeretettel. Indiában vagy Stockholmban soha nem mondták, hogy milyen szép, fekete hajad van, de itt igen, ehhez pedig melegség kell” – mondta új hazájáról Joshi.
Válogatott futballzsenik
A német statisztikai hivatal pár hete hozta nyilvánosságra megdöbbentő adatát, miszerint az országban 16,4 millió olyan ember él, aki bevándorló vagy azok gyermeke. Elég csak a világbajnok futballválogatottra tekintenünk: lengyel, török, afrikai szülők gyermekei hozzák a sikereket, közülük is kiemelkedik a muszlim vallású Mesut Özil. „Török vagyok, mindig az is maradok, de Németországhoz köt minden, ezért képviselem a futballban új hazámat” – mondta a török–német mérkőzés előtt.
Gula, a leghíresebb menekült
Sharbat Gulára egy afganisztáni menekülttáborban talált rá Steve McCurry fotós. A portré az 1984. júniusi National Geographic címlapján jelent meg, és azóta ez az arc a menekültek, a magukra hagyottak, az elesettek jelképévé vált világszerte. Húsz évvel később a fotós és az asszonnyá érett Gula egy eldugott afgán hegyi faluban ismét találkozott egymással.
A Marsailles-ben született zseniális Zinedine Zidane algériai édesapja soha nem vette fel a francia állampolgárságot, Zizou pedig egy edző őrült nagy tévedése nyomán választott: a legenda szerint mielőtt Zinedine francia válogatott lett, az akkori algériai szövetségi kapitány nem tartotta őt elég gyorsnak. A franciák köszönték szépen.
És még mindig futball: napjaink legfénylőbb csillagainak egyike ugyancsak bevándorlók gyermeke. Zlatan Ibrahimovicban bosnyák, horvát, cigány vér egyaránt csörgedezik, öt nyelven beszél folyékonyan, és immár 98-szoros svéd válogatott. Tizenöt éves korában a bevándorló család (szülei és öt testvére) olyan nehéz helyzetbe került, hogy Ibra dokkmunkásként akart segíteni; szerencsére edzői inkább a profi futball felé terelték.
Magyar sikersztorik
Mariska Hargitay (édesapja, Hargitay Miklós 1955-ben Mr. Universum lett), Adrien Brody (édesanyja Plachy Szilvia híres fotóművész), Rachel Weisz (édesapja, Weisz György a holokauszt elől menekült Nagy-Britanniába) vagy éppen Alain Morisette (édesanyja 1956-os kivándorló). Mi a közös bennük? Hogy legalább egy szülőjük Magyarországon látta meg a napvilágot, és hogy az „őshazát” üldözöttként kellett egykor elhagyniuk. Menekültként, bevándorlóként kezdtek új életet, alapítottak családot és adtak új hazájuknak világsztárokat.
De hosszú még a magyar sor...
