Oszvald Marika: hűséges vagyok férfihez, színházhoz

– Tényleg érzelmi sokként élte meg a kitüntetést?
– Meglepett, nem számítottam rá. Egy művész nem azért dolgozik, hogy díjat kapjon, hanem a közönség szeretetéért. Noha ez is egy visszaigazolás, amire büszke vagyok, de azért kicsit félelmetes is, mert felelősséggel jár. Remélem, nem okozok csalódást.

– Miért okozna? Negyven éve az Operettszínház elismert művésze…
– Remélem, még sokáig így lesz. Amíg az egészségem engedi, addig reményeim szerint színpadon leszek.

– Ennyi ideig ugyanott. Hűséges típus?
– A magánéletben is az vagyok, mert stabilak az érzéseim, érzelmeim. Például már korán biztos voltam abban, hogy ha valakit megszeretek, akkor azt életem végéig szeretni fogom. Ezt is bizonyítja, hogy kétszer mentem hozzá ugyanahhoz a férfihoz.

– Az évtizedek alatt mennyit változott a mestersége?
– Bátran ki lehet mondani, hogy felhígult a szakma, ma már mindenki színész és énekes, sztár akar lenni, mert csak a csillogást látják, dolgozni viszont nem akarnak. Az nem elég, ha valaki tehetséges, mert az egy idő után elmúlik. Nekem is sokat kell dolgoznom azért, hogy ápoljam, amit a sorstól kaptam.

– Ezek szerint tudatosan éli a művészéletet?
– Amikor nem a színpadon vagyok, szeretek és tudok is egyedül lenni, filozofálok és építem magam testileg, lelkileg és szellemileg.

– A Csínom Palkót próbálja. Lesz benne cigánykerék?
– Tudom, hogy ez már a védjegyem, de ezúttal más meglepetésre készülünk.