Szelektíven gyűjti a hulladékot, só nélkül főz, nem eszik édességet, és a város levegőjét védve tömegközlekedéssel rója az utcákat. Igyekszik egészségesen élni, hogy minél tovább maradhasson energiabomba anyukája kisfiának, Gergőnek.
– Viszonylag későn, harmincnyolc évesen vállalt gyermeket. Miért várt ilyen sokáig az anyasággal?
– Későn érő típus vagyok. Apukám mindig azt mondta, ne siessem el a dolgot: „gyereknek gyerek nem való”. Aztán a legjobb dolog, ami történhetett velem az életben, Gergő érkezése volt. Ennek immár két és fél éve. Minden pillanatot igyekszem kihasználni, amit vele tölthetek. Ő a legfontosabb a számomra.
– Fél évvel ezelőtt mégis újra dolgozó nő lett.
– Eredetileg azt terveztem, hogy három évig csak babázni fogok, azonban az RTL Klub megkeresett, és hívtak az Egészségkalauz című műsorba. Örömmel igent mondtam erre a visszautasíthatatlan ajánlatra, ami csupán heti néhány nap elfoglaltságot jelent. A stáb igen gyerekbarát, a kollégák rendkívül megértőek, mindenben próbálnak alkalmazkodni hozzám. Gergő közben bölcsődés lett, így kora délutánig foglaltak a napjai. Ha azonban adódik egy kis szabadidőm, akkor nem viszem bölcsibe, hanem együtt töltjük a napot.
– Egy egészségmegőrzésre buzdító műsor háziasszonyi posztja a magánéletben milyen felelősséget ró önre?
– Olyan szakemberekkel találkoztam, akik rávilágítottak több dologra. Egészségesebben étkezem, rendszert vittem az életembe, bár ez Gergő miatt már valamilyen szinten megvolt, de semmit nem csinálok betegesen, csak mértékkel. Kinyílt számomra a világ. Próbálok jobban vigyázni magamra és a gyerekemre is az élet minden területén, mert szeretném, ha sokáig fitt anyukája lehetnék. Azt hiszem, viszonylag egészségesnek mondhatom magam. A biciklibaleseteimet leszámítva azelőtt sem voltak nagy bajaim. Előfordult, hogy egy nap akár 50-60 kilométert is kerékpároztam Budapesten belül. Szerencsére soha nem dohányoztam, nem fogyasztok alkoholt, viszont rendszertelenül étkeztem, és nem szántam időt a pihenésre. Ma már ebben is sokkal tudatosabb vagyok. Az elmúlt években a kerékpározás helyett inkább a tömegközlekedést választom. Se jogosítványom, se autóm nincs, próbálom óvni a környezetet. Ugyan néha kezdem feladni az elveimet, mert mondjuk szakadó esőben pontosan odaérni a gyerekorvoshoz a soron következő oltásra valóságos mutatvány.
– Konkrétan hogyan óvja gyermeke és önmaga egészségét?
– Rengeteget gyalogolunk. Előfordul, hogy napi 5-6 kilométert is megteszünk, és ez a pici emberke élvezi, és egyszer sem kéri, vegyem fel a kezembe. Cuki, vagány kissrác. Aztán odafigyelek arra, mi kerül az asztalunkra. Többfogásos ételeket készítek, gyorsan, egyszerre, a legtöbbször éjszaka, hogy ne vegyem el az időt a Gergővel való szórakozástól. Amennyire lehet, igyekszem a sót, az erős fűszerezést mellőzni az étrendünkből. Javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki! A brokkoli például kifejezetten finom só nélkül, és arra is figyelek, hogy a gyereknek nem adok édességet. Lesz idő, amikor úgysem tarthatom vissza ettől.
– Egy kisgyereket hogyan lehet egészségtudatosságra, környezetvédelemre tanítani?
– Saját tapasztalatról tudok csak beszámolni. A kicsik a felnőtteket utánozzák. Példát kell mutatni, és önkéntelenül is utánunk csinálják a dolgokat. Gergő már szelektíven gyűjti a hulladékot. Sajnos az utánzásnak nem örülök mindig, mert azt is eltanulta tőlem, hogy az utcán összeszedjük a szemetet, mert én néha ott is takarítok mások után. A kedvenc mondatunk, hogy tiszteljük a természetet, ugyanakkor élvezzük is. Nálunk nem ritka, hogy pocsolyában fetrengünk, sárban tapicskolunk. Igazi kisfiú, meg sem foszthatnám ezektől az élményektől. Felejthetetlen perceket élünk így át.
– A játék a nevelési trükkje?
– …és a humor, a szórakozás. Vannak különböző tematikus estéink. Imádok táncolni, és igyekszem Gergőt is megtanítani rá. Nemrég tangóesténk volt. Rengeteget nevettünk. Igazi mókamester vagyok. Saját gyártású mesékkel szórakoztatom, melyekbe beleszövöm a napi történéseket. Ettől függetlenül senki ne gondolja, hogy egy gyermek nevelése rózsaszín álom. Örök aggódás. Állandóan azt halljuk, milyen gyönyörű a babavárás kilenc hónapja, de arról alig beszélnek, hogy az első három hónap iszonyú nehéz. Képesek vagyunk azt hinni, az egész házibuli jellegű. Nem az! Hatalmas felelősség és önzetlenség szükségeltetik hozzá. A döntéseimet az a kérdés előzi meg: vajon ez jó lesz Gergőnek?
– Az elmúlt két és fél év legnagyobb tanulsága?
– Egyetlen mondatom sem kezdődik többé én-nel…
Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!
