Mindent megkapott az élettől Sinkovits

Egyik nagyapja a trianoni békeszerződés okozta veszteséget emésztette meg nehezen, és került ezért egy kis időre börtönbe, majd az Anschluss idején egy másik rokona járta meg a grüssingi várbörtönt. Szülei házasságát a családok ellenezték, de ők hittek kapcsolatuk erejében és egymásban.

Csodásan induló életüket vidékről felköltözve Budapesten teljesítették ki, Kispesten nyitottak kisvendéglőt, amely megalapozta a család életét. Csakhogy a gazdasági válság megfordította a szerencséjüket, a szegénység költözött be az életükbe. A Damjanich utcai nagy polgári lakásból az Attila útra költöztek egy sokkal kisebbe, majd a sorscsapások folytatódtak. Előbb egyik, majd a másik nagypapa is elhunyt, a Sinkovits család pedig elveszítette Imre kisöccsét, aki kétévesen halt meg egy agyműtét közben.

Hárman éldegéltek tovább, a legnagyobb reménytelenségben sem veszítették el a méltóságukat, édesapja pincér-, majd éthordó állást kapott, édesanyja varrásból jutott egy kis jövedelemhez, és előrelátóan németül tanította fiát. A második világháború idején is a hit tartotta életben a családot, amely időközben ötfősre gyarapodott: megszületett Imre öccse és húga. Óbudán lelt otthonra a család, itt vészelte át a német megszállást, majd az oroszok érkezését.

Imre 1947-ben érettségizett az Árpád Gimnáziumban, és egyből felvették a Színiakadémiára, ahol zseniális tanároktól tanulhatott, imádta hivatását, már húszévesen a színpadon volt. 1950-ben, első darabjai egyikében ismerte meg Gombos Katalin színésznőt, akit 1951-ben feleségül is vett. Ebben az évben szerződött a Nemzeti Színházhoz. Hamarosan két gyerme­kük született: András és Mariann, ők is színészek lettek.

Az 1956-os szerepvállalása miatt eltiltották a színészettől, végül a József Attila Színházban kapott lehetőséget. Feleségével kitartottak egymás mellett, kapcsolatukat semmi és senki nem tudta kikezdeni, szerelmük minden megpróbáltatást kibírt. Amikor Sinkovits filmszerepeinek köszönhetően egyre népszerűbb lett, akkor sem változott meg a családhoz való ragaszkodása.

Halála előtt néhány órával még játszott, a Magyar Színházban a Csongor és Tündében lépett fel. Lejönni már alig tudott a színpadról, Kozák András támogatta be az öltözőbe, rosszul érezte magát, légszomjjal küzdött. Még azon az éjjelen örökre lehunyta a szemét.

Sinkovits Imrét egészen biztos, hogy szerette a teremtő, mindent megkapott, ami a boldogsághoz kell: gyermekeket, tehetséget, sikert és egy csodás, szerető hitvest.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!