Kóti Árpád: Túl őszinte vagyok

Óriási az öröm a családjában, hiszen Kóti Árpádot, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház művészét választották a nemzet színészének a november elején elhunyt Gera Zoltán helyére. A Kossuth-díjas művészt debreceni otthonában értük utol telefonon.

– Nagyon boldog vagyok, csak azt sajnálom, hogy a testvéreim közül egyik sem élte meg velem ezt az örömöt – mondta a Borsnak a színművész, aki néhány napja vírusos influenzával küzd. Most talán ez lehet az egyetlen bosszúsága. Ugyanis záporoznak felé a jókívánságok, a gratulációk a nemzet nagyjaitól, a kollégái­tól, ismerőseitől, barátaitól.  

Kóti Árpádnak két fia és két unokája van, azonnal hívták, amikor megtudták a jó hírt.

– A kisebbik unokám, Viktória kétéves, de már kész színésznő – mondta a művész. Ez az év sikerszéria volt számára, Kossuth-díjat kapott, 80. születésnapján a Nemzeti Színház színpadán köszöntötték kollégái, Törőcsik Mari – akivel együtt járt a színművészetire – az egyik legnagyobb magyar színésznek nevezte.

– Jólestek a szavai, számomra pedig ő az egyik legnagyobb magyar színésznő. Nagy művészeink voltak, vannak, de a példaképem Soós Imre. Ő a magyar színjátszás Petőfije – mondta Kóti, míg magáról így vallott: – Egy bajom van, hogy túl őszinte vagyok, és ezt nem sokan szeretik. Én pedig a rosszindulatot nem szeretem, egy gyilkossággal is felér.

Kóti Árpád munkásságát kitüntetések sorával ismerték el, őt tartják a legszebben beszélő magyar színészek egyikének. A közönségnek azonban csak egy szűkebb rétege ismeri. Ő ugyanis a vidéki művészpályát választotta, ötvenegy éve a debreceni színház tagja. Mégsem bánta meg, hogy nem szerződött Budapestre.
– Ha a fővárosba megyek – vagy bárhová –, már Hajdúszoboszlónál honvágyam van. Hívtak több színházba is, de nem mentem. Nekem Debrecen a minden.