Vass Virág pont olyan sugárzó, kellemes és bájos volt, mint az a novemberi délután, melyen egy kávé mellett alkalmam nyílt vele beszélgetni és elkészíteni ezt az interjút. A Vulévu és a Ringass, Amadeus népszerû szerzôjével a női sorsokról, az irodalomról és az emberi kapcsolatokról beszélgettünk.
„A női-férfi kapcsolatok zsigerből működnek: kortalanok és időtlenek.”
Hamarosan megjelenik a Sohanő címû regénye, melynek egyik vezérfonala a ’20-as évek Amerikájában játszódik. Miért pont ezt a időszakot állította párhuzamba a mai korral?
A tavaly megjelent Sohaférfi-sztori a férfiak szempontjából – ha nem is sztereotip, de – elég életszerû képet adott az olvasóknak, ezért úgy éreztem, az lenne a fair, ha a nôket is górcső alá venném – így született a Sohanő. Az 1920-as éveket a modern nô bölcsôjeként emlegetik: a nôk egyre függetlenebbé váltak, de a férfiak lovagias gesztusai még élénken éltek a társadalomban. Akkoriban szinte aranyéletük volt a nőknek...
A cselekmény egy amerikai médiabirodalomban játszódik, melynek főhőse Miss Lipstick, a karakán újságírónô. Az ô karakterét Lois Longról formáztam, akit olvasóként fedeztem fel egy cikkben és azonnal magával ragadott a személyisége. Kicsit olyan lehetett, mint a mai Szex és New York Carrie Brad-
shaw-ja: egy „lifestyle” újságírónő volt, aki az akkori társadalmi változásokról, a női-férfi kapcsolatokról tudósított.
Mitől függ, hogy történelmi korszakot vagy mai modern társadalmat választ a regény helyszínéül?
Engem leginkább az örök emberi igazságok, tapasztalatok motiválnak, melyeknek értelmezéséhez teljesen lényegtelen, melyik földrajzi helyen és korban játszódik a cselekmény. Pontosan ettôl izgalmas az irodalom. Ezért lehet például az Anna Karenina is máig az egyik legizgalmasabb írás a nôi-férfi kapcsolatokról, mert ezek a folyamatok zsigeri szinten mûködnek az emberi személyiségben. Kortalanok, idôtlenek és mindenhol ugyanolyanok.
Milyen szempontok alapján alkotta meg a Sohanő főhősét?
A regény központi karaktere egy jól képzett, tehetséges lány, aki a karrierje területén könnyedén halad – mert erre volt szocializálódva –, de a magánéletben a saját és a társadalom elvárásaitól kicsit elbizonytalanodik. A XXI. században, amiben élünk, az utóbbi két nemzedéket már úgy nevelték, hogy tanuljanak, és arra kondicionálták ôket, hogy társadalmi területen állják meg a helyüket, ne pedig az intimitás terén.
Szerintem teljesen természetes, hogy mindannyian a külvilág felé orientálódunk, hiszen ott kell helytállnunk. Míg korábban a férfiakra olyan nyomás nehezedett, hogy a családját élete végéig támogassa, ma már a társadalom csak azt várja a férfiaktól, hogy a gyerekek nevelési költségének a felét állja. A házasságok több mint fele felbomlik és be kell látni, hogy egy nőnek muszáj felépítenie magát, és ez nem feltétlen karrierizmus vagy önzés.
„Sok nő nem tud igazi társsá válni, és ez tudattalanul kölcsönös bizalmi válságot eredményezhet.”
Szinte szakértői szemmel beszél a párkapcsolati problémákról, a nők társadalmi helyzetérôl és az egyetemes igazságokról. Tudatosan építi bele a szociológia fuvallatát regényeibe?
Újságíróként lehetőségem volt egy nemzetközi szűrőn keresztül megismeri a női sorsokat, rendkívül erôs élményanyaggal gazdagodtam és hála ennek a munkának, tele vagyok kutatási eredményekkel. Úgy vélem, az elkötelezôdés mindannyiunk számára probléma. A mai kor annyira identitásközpontú, hogy nehéz megélni együtt a párkapcsolat örömét.
Ám a nőket valamiért jobban befolyásolják a konvenciók, ezért náluk az elköteleződés problémája gyakran úgy jelentkezik, hogy nem tudják megélni igazán a kapcsolatot. Legyen szó házasságról vagy csak együttélési formáról, folyamatosan egy látszatot tartanak fent. Pontosan emiatt sok nô nem tud igazi társsá válni, és ez tudattalanul kölcsönös bizalmi válságot eredményezhet. Ez egy rendkívül összetett probléma, ezért soha nem is akartam semmiféle szociográfiát írni. Inkább maradtam a szórakoztató regény műfajánál.
Újságíróként kezdte, majd 2009 óta írónôként ismeri az ország. Mennyire érzékelte önmagán és írásain a szakmai fejlődést?
Kicsit olyan ez, mint az autóvezetés: az első köteteknél nagyon tudatosan kellett erre figyelnem, most pedig már rutint szereztem. Újságíróként szerkesztői szempontból szûkebb tér állt rendelkezésemre és a fikciót is kevesebbet használhattam. Persze a prózánál is megvannak azok a technikai szabályok melyeket el kell sajátítani ahhoz, hogy készséggé váljanak. Ennek pedig a legjobb módja, hogy írni kell. Érzékeltem például, hogy a dialógusaim regényről regényre egyre inkább írói eszközzé váltak.
Hogyan jellemezné a Vass Virág-stílust?
Amit már mások is kiemeltek, hogy könnyeden tudok írni fontos témákról. Az cikkeimben és a regényeimben is a népszerű műfajok minôségi változatának megjelenítése volt a célom, de sosem tudatosan. Az ember maga dönti el, hogy magas irodalmat ír – legfeljebb rosszul – vagy a szórakoztató műfajt választja. Azonban az utóbbi sem mûködik a gondolatébresztés nélkül. Ha az olvasás során nem tudok egy élethelyzetet továbbgondolni, az nem is szórakoztat. Olvasóként is próbálok arra törekedni, hogy a sorok közt megtaláljam azt a szálat, melyet vissza tudok forgatni a saját életembe.
„Íróként igyekszem elkerülni, hogy más szerzôk befolyása alá kerüljek.”
Eleinte sok támadás érte, amiért fôszerkesztôbôl írói pályára lépett. Hogyan élte meg az elismeréshez vezetô utat?
A népszerűség és a negatív kritika egy elkerülhetetlen fázis ebben a szakmában. Ma már úgy gondolom, hogy a kezdeti nehézségeken azért tudtam felülkerekedni, mert fontosabb volt, hogy olyasmivel foglalkozhatok, amit szeretek, mint hogy mindenáron megfeleljek a környezetemnek. Szerettem az újságírást, de nem tudnék már visszafordulni, annak ellenére, hogy regényt írni iszonyú nagy munka. Ha a téma személyesen nem foglalkoztat és nincs azzal kapcsolatban mondanivalód, akkor elveszel a monotonitásban. Csak akkor tudok hónapokra eltemetkezni egy kézirattal, ha az engem komolyan érdekel és van hozzá élményanyagom. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a férjem is maximálisan támogat a munkámban, és türelmesen nézi végig, ahogy hónapokat töltök bezárkózva a kéziratom felett...
Úgy tűnik, egész évben regényt ír. Mikor van ideje kikapcsolódni?
Az elmúlt pár évben nem sok szabad hétvégém volt, de nem bánom. Rengeteget olvasok, és szükségem is van rá. A szavakból élek, így az olvasás olyan nekem, mint az énekesnek a skálázás – muszáj folyamatosan gyakorolnom.
A további tartalomból:
Németh Hajnal Auróra - Hímzések újraértelmezése mesélő ékszerekben Párkapcsolat - A titkokat a mélységek rejtik
Nevelés: A szex még mindig tabu?
Megfázás vagy influenza? - Vészelje át a kritikus időszakot!
Életmód - 7 tipp, hogy több férjen bele a napba Szépségtippek molett hölgyeknek Újra divatban a magyar – Hazai trendek a kifutóról Kormos Anett – Anya vicces Intim Zóna - Kérdések és válaszok - tabuk nélkül
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
