A Barátok közt Fekete Alizaként egy szeleburdi, szerelmet kereső lányt alakít. Az életben viszont most rátalált a boldogság. Eddig külföldi párt választott, s nemrég ért véget egy „se veled, se nélküled” kapcsolata.
- Fekete Aliz szerelmi élete a sorozatban finoman szólva is kusza. Valahogy mindig rosszul választ maga mellé társat. Mennyire áll közel önhöz a karakter ebből a szempontból?
- Inkább úgy mondanám, hogy Aliz naiv. Ádám az élete szerelme, vele csak nehezen tud összejönni – vannak az életében vakvágányok. Nekem, ha szerelmes vagyok, az az ember a legfontosabb, de ha azt látom, hogy kilátástalan a helyzet, más felé nyitok. Ebből a szempontból hasonlóak vagyunk.
- Az édesapja rendőr volt, mennyire fogta szigorúan kamaszkorában?
- Apu nagyon szigorú és következetes volt, de azt is hozzá kell tenni, hogy nem igazán találkozott a barátaimmal, mert csak egy nagy szerelmem volt magyar, a többi külföldi. Éppen ezért csak az igazán nagy szerelmeket mutattam be neki. Előfordult, hogy nehezebb volt megtalálni a közös hangot, sokszor az eltérő anyanyelv miatt. Apu inkább más dolgokban volt szigorú, nem a fiúügyekben: például a tanulásban, abban, hogy legyek udvarias. Egyébként mindig olyan férfit kerestem, mint ő. A társam legyen kemény, következetes, céltudatos, fontos, hogy fel tudjak rá nézni, és az is, hogy udvarias legyen, szépen beszéljen velem és a szüleivel is. Apu mindig öltönyben vagy egyenruhában járt, többnyire én is az öltönyös férfiakat kedvelem.
- Miért voltak inkább külföldi szerelmei?
- A barátaim között most is sok a külföldi. Tetszik a nyitottságuk, az, hogy más szemmel látják a világot. Bár semmi bajom a magyar férfiakkal, azt tapasztaltam, hogy sok szempontból mások, mint egy eltérő kultúrából érkező. A magyar férfiak nagyon szerencsések, hiszen itt nagyon sok jó nő jut egy férfira. Nem kell annyira harcolniuk, hiszen mindig jöhet másik jó nő. A külföldi férfiak viszont többet tesznek azért, ha meg akarnak szerezni és tartani valakit. Ezen kívül azt vettem észre, hogy a magyar férfiaknak vannak bizonyos berögződéseik. Például úgy kezelik a nőt, hogy abból egy hosszú kapcsolatban biztos, hogy hárpia lesz. A másik berögződés pedig, hogy ha választani kell a barátnő és a haverok között, akkor inkább az utóbbit választják. Ezzel szemben egy külföldi pasi szívesen vegyül a barátnője barátnőivel is.
- Daniel, a legutóbbi párja is külföldi volt. Többször szakítottak, de végül mindig összejöttek. Sikerült lezárni azt a kapcsolatot?
- Most már igen, három és fél évig életünk így. Daniel szerint a szerelem önmagában nem elég a szerelemhez, minden apró részletnek stimmelnie kell. Szerintem pedig pont a szerelem az, ami átvisz a kapcsolat hepe-hupáin. Élhetünk akár a híd alatt is, és rághatunk száraz kenyeret, ha igazán szeretjük egymást. Ő ennél sokkal realistább volt. A ritmusunk is eltért: amikor ő éppen közeledni, újrakezdeni akart, én nem álltam készen, és fordítva is így volt. De nagyon sokat tanultam a közös életünkből, ma már másként kezdek neki egy kapcsolatnak.
- Hogyan?
- Amikor Daniellel voltam, nem voltam még felkészülve arra, hogy milyen is egy kapcsolat. Apu nagyon sokat dolgozott, anyu csinált otthon mindent. Ezt a mintát láttam, én pedig nem ezt akartam. Nagyon szeretek főzni, és a házimunkával sincs semmi gondom, de tulajdonképpen megijedtem, hogy az elkövetkező években így fogok élni. Kötelezőnek éreztem a nő feladatát, és lázadtam ellene. Eddig. Most már tudom, hogy egy jó kapcsolathoz ez is hozzátartozik. Baj volt köztünk az is, hogy támogatás helyett egymással versenyeztünk. Például azon, hogy ki a viccesebb, de ma már azt is tudom, hogy nekünk együtt kell viccesnek lenni. Azt sem tudtam még, hogy akarok-e gyereket, akarok-e egyáltalán valaha is az életemben. Mára természetesen ez is változott: még mindig nem tudom, hogy mikor, de ma már biztos vagyok benne, hogy egyszer én is anyuka leszek.
- Talán mostanra nőtt fel?
- Talán igen. Amúgy is jellemző rám, hogy minden életszakaszomból későn lépek ki, le vagyok maradva a kortársaimhoz képest, akik már mind babáznak. Kiskoromban nem akartam óvodába menni, mindig baba akartam maradni. Az óvodából nem akartam iskolába menni, és így tovább. Ez szerintem egyfajta védekezés is, senkit nem akarok elijeszteni azzal, hogy az első randi után már a házassággal riogatom. Amúgy is fontosak a lépcsőfokok egy kapcsolatban: randi, összeköltözés, eljegyzés, házasság, gyerek…
- Ha jól értem, most ismerkedési szakaszban van. Könnyű vagy nehéz ismert emberként kapcsolatot kezdeni?
- Nagyon nehéz ismerkedni, elsősorban az előítéletek miatt. Nem is azért, mert összekevernek a sorozatbeli karakteremmel, hanem azért, mert azt gondolják, az ismertség miatt beképzelt lehetek. A másik ok pedig, hogy volt már példa arra is, hogy úgy hordtak körbe egy társaságban, mint egy „véres kardot”, akit mutogatni kell. Most úgy érzem, hogy a kedvesem, Tamás mellett jó helyen vagyok. Neki nem kell görcsösen megfelelnem. Olyannak szeret, amilyen vagyok.
Az első randi
A japán barátomat már rég kinéztem magamnak, de ő három évig észre sem vett. Amikor az első randin elkezdte birizgálni a hajam, majd megcsókolt, én olyan zavarba jöttem, hogy felpattantam, elkezdtem hadonászni, levertem az összes poharat az asztalról. El is szaladtam, és azt mondtam neki: „Most meg kell találnom önmagam”.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
