A színpadon vad amazon, indián sámánnő, akinek egyik pillanatról a másikra változik a hangulata, személyiségének más-más árnyalata tör elő belőle. Anya, feleség, színész- és énekesnő, a „magyar Lady Gaga”, a Rising Star zsűritagja – Pásztor Anna, aki a színpadon ugyan csapongó, a magánéletben viszont 24 éve van társa.
- 15 évesen elköltözött otthonról, 18 évesen pedig az országot is elhagyta, s külföldön tanult, dolgozott. Mióta hazajött sem állt meg, folyamatosan pörög, pedig már 40 éves is elmúlt.
- Vannak olyan típusú emberek, akikben egy életen át lehet koptatni a szabadság iránti vágyat, de kiirtani sosem. Ilyen vagyok én is. Ezzel születtem, tinédzser koromban pedig ez az érzés tombolt. Felnőtt koromban is a szabadságot, az igazságot keresem, az életet úgy harapom, mint egy falat kenyeret, az hajt egy életen át, hogy minél nagyobb részét magamhoz öleljem a világnak. A zene és a művészetek ezt segítik. Jelenleg ezt az érzést az Anna and the Barbiesban élem ki, ami az öcsémmel közös, családi vállalkozás – az én zenei gyermekem. Az egész életem, mint egy nyitott könyvbe, bele van írva a dalokba, minden rezdülésem és érzésem a számainkban jelenik meg. A zenekar a legőszintébb dolog, amit éle-temben csináltam, a vadságom és a szelídségem is ebben élem meg.
- Meddig lehet ezer fokon égni?
- Nem 24 órában vagyok vad lángoló, a stégnek mind a két oldalára kimerészkedem. Ugyanúgy megvan a tejesen szélsőséges, vad énem, mint a mackónadrágban babázós, piacra járós. Ez a szelídebb én szeret egyedül, magában lenni, csak a tíz hónapos babával, Benivel foglalkozni, jógázni. Ha felborul a két én közti egyensúly, akkor van baj, ugyanis a kettő egymásból táplálkozik. A nyugalomból töltekezem a színpadra és fordítva, a színpad is kell a nyugalomhoz. Szükségem van arra, hogy ezer fokon égjek.
- A magánéletben is ennyire szélsőséges?
- Egyáltalán nem, a kedvesemet már 24 éve ismerem, a gimnáziumból. Volt akkoriban egy Beatles zenekara, a diákönkormányzati választáson azzal nyertek, én meg ott sikítoztam neki az első sorban. A szerelmünk és a barátságunk tulajdonképpen azóta töretlen. Nagyon erős kapcsolat van köztünk, egymás legjobb barátai is vagyunk, összekapaszkodva csinálunk mindent. Alapvetően hűséges típus vagyok, a magánéletemben nincsenek akkora amplitúdók, mint a munkámban. Ő nagyon tudja és nagyon meg is érti, hogy a színpadi énem milyen, és milyen felfokozott lelkiállapotban megyek fel énekelni. Otthon ezzel szemben teljesen elviselhető, bújós vagyok, sokat kertészkedek a fűszernövényes kiskertemben, főzök, kézműves dolgokat készítek. A kedvesemmel sokat sétálunk, moziba járunk, mint bárki más. Azt hiszem, teljesen élhető énem van. Abszolút nem megyek az idegeire, nem vagyok egy megértetlen művészlélek, aki a színpadról lejőve bebújik egy sötét szobába… Ha jógázom is, tudunk egymás mellett lenni, ő számítógépezik vagy tévét néz. Amikor pedig megőrülök, és átmegyek a színpadi átváltozáson, akkor azt ő is élvezi.
- Ezek szerint a párja kifejezetten jó helyzetben van, hiszen két nővel él együtt: egy vad amazonnal és egy bújós kiscicával.
- Nem, nincs két nő, ez egy nő. Vallom, hogy ez a fajta sokszínűség mindenkiben benne van, sőt nem is két alteregó, hanem több száz is akár. Nekem is mind a saját személyiségem. Egy nőben annyi szín van: anya, kislány, szerető, család, manapság már családfenntartó is.
- Huszonnégy éve ismerik egymást, mégsem házasok. Nem is tervezik?
- Úgy gondolom, ha valakik 24 év után sem házasodtak össze, azok már nem is fognak, de erre nincs is szükségünk. Minket az egymás iránti tisztelet, őszinteség, szeretet, barátság tart össze, az, hogy ő a legelső ember, akinek bármit el tudok mondani, felnézek rá, igénylem a kritikáját. Cinkostársak vagyunk az életben. Egyébként mi voltunk külön. Először akkor, amikor én New Yorkban tanultam a kortárs táncművészeti iskolában, ő pedig itthon. Kérhettük volna egymástól, hogy ücsörögjünk otthon, és várjuk a másikat csendben, de úgy döntöttünk, hogy szabadon engedjük egymást. Mindig tartottuk a kapcsolatot, nem szakítottunk. Amikor évek múlva hazajöttem, ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Később ő dolgozott külföldön építőmérnökként, akkor én engedtem el. Most, folyamatosan nyolc éve vagyunk együtt, akkortól kezdtünk el azon is gondolkodni, hogy családot alapítunk.
- Ahhoz képest csak elég sokára született meg a most tíz hónapos Beni. Miért vártak majd nyolc évet a családalapítással?
- Nem volt még hol laknunk… Sokáig egy kilenc négyzetméteres, plusz galériás mosókonyhában éltünk. Még egy babakocsi sem fért volna be, nemhogy egy kiságy. A kedvesemnek alig volt az építőiparban munkája, s az alternatív zene sem fizetett jól soha. Aztán eldöntöttük, hogy babázunk, és hirtelen kivettünk úgy egy nagyobb lakást, hogy még nem volt meg a fedezet a lakbérre sem. Volt, hogy csak egy ezres volt a pénztárcánkban. Pár hónap kellett, mire megélhetést biztosított a zenekar. De nem bánom, hogy így alakult, mert ha húszévesen egyből jött volna a siker, talán nem is értékelem. Beni pedig a második próbálkozásra megfogant.
- Mennyiben változtatta meg az anyaság?
- Már majdnem negyven voltam, amikor jött a baba, de sosem aggódtam, hogy baj lesz. Erő-sebb voltam és vidámabb terhesen, mint előtte bármikor, valóban úgy éreztem magam a kilenc hónap alatt, mint egy amazon. A koncertjeinken csak azon kellett változtatni, hogy a színpad legyen halk, hiszen a hangzavar nem tesz jót a babának, de egyébként mindent úgy csináltunk, mint előtte. Sosem kivételezett velem sem a zenekar, sem a családom, nem pátyolgattak egy percig sem, és én ennek nagyon örültem. A szülés után persze minden megváltozott: fenekestül felfordul az ember élete. Míg a kilenc hónap minden pillanata könyvek tucatjaiban van rögzítve, arról az őrületről, ami aztán vár a kismamákra, már sehol nem írnak. Az első pár hónap érzelmi hullámvasút, már csak a hormonális változások miatt is. Nem minden rózsaszín és világoskék, hanem kőkeményen fekete és fehér. Egy fiús lány egyszer csak ott találta magát anyaként. Benivel együtt az anyuka is megszü-
letett.
- Ezért van az is, hogy Beni már másfél hónapos korától jár a koncertjeikre?
- Fizikailag rosszul vagyok, ha a baba távol van tőlem. A harmadik héten már a próbateremben voltunk a babával, és pont ebben a szülés utáni kuszaságban hatalmas erőt adott, hogy tudtam zenélni. Sokkal teljesebb úgy az élet, ha az embernek anyaként sem kell lemondania semmiről, nem szakad ki teljesen a szülés előtti hétköznapokból.
- A kedvesével soha nem szoktak veszekedni?
- Alapvetően nem vagyok veszekedős típus, kerülöm a konfliktust, mert egy vita nagyon sokat vesz ki belőlem. Nehezen is lehet felhúzni, inkább faképnél hagyom a másikat, nem állok le veszekedni. Ha már nagyon erős a konfliktus, előbb verekszem, mint, hogy ordibáljak. Nőt sosem ütnék meg, de arra már volt példa, hogy fesztiválon megütöttem, vagy megharaptam egy pasit. Ez jellemzően akkor szokott előfordulni, ha az adott férfi többet iszik a kelleténél, és az italtól felbátorodva azt képzeli, előjogai vannak velem szemben, vagyis hogy akár meg is fogdoshat. Ilyenkor fizikálisan is megmutatom, hol vannak a határok. Ez is csak a tiszta, őszinte, nyers érzelmek kifejezése.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
