Különös szokás terjed a velencei filmfesztiválon részt vevő korosodó színészek között: sorra vallják be, hogy ők is depresszióval küzdenek, vagy legalábbis próbálják boncolgatni a mentális betegség mikéntjét, amely nemrég Robin Williams életét követelte.
Sikeresek a szakmájukban, felveti őket a pénz, s jószerivel a világ bármelyik nőjét megkaphatnák egyes 50-60-70 éves hollywood-i színészek, ám mégsem boldogok, s ezt immár nem is szégyellik vállalni.
Kár, hogy ehhez egyik társuk halála kellett. A Robin Williams okozta sokk úgy tűnik, áttört egy gátat: egyre több híresség beszél ugyanis arról a mentális betegségről, melyben az Oscar-díjas színész is szenvedett, vagyis a depresszióról.
Erre most a legjobb helyszín a Velencei Filmfesztivál, ahol egymást érik a bemutatók és a sajtótájékoztatók. A 74 éves Pacino két lefutóbbi filmjében is depresszióst játszik, így adekvát volt az újságírók kérdése, melyek lelkiállapotát firtatták. A "keresztapa" a Megaláztatás című filémben (The Humbling) egy öregedő, kiégett színészt játszik, aki szerelembe esik egy fiatal színésznővel, a Mangelhorn főszereplőjeként pedig egy válás utáni lévő férfit alakít, aki képtelen új életet kezdeni.
- Elképzelhető, hogy depressziós vagyok, csak fogalmam sincs róla - mondta Pacino a bemutatók utáni sajtótájékoztatók egyikén, amire természetesen egy emberként kapta fel a fejét a filmes szakma. A színész ezért sietve hozzátette, ha jobban belegondol, Don Corleone is depressziós lehetett a Keresztapa II-ben, csak nem volt tudatában a betegségével.
- Szó sincs róla, hogy lennének súlyos mélypontjaim, de az igaz, hogy néha én is komorabban látom a világot. Alapvetően nagyon szerencsés vagyok, mert hosszan nem szoktam szomorú lenni, inkább a gyors hangulatingadozások jellemzőek rám - folytatta Al Pacino
