Van-e annál nagyobb szerelem, mint hogy elnézzük életünk párjának, amint megcsal minket, és még asszisztálunk is hozzá? Kállai Ferenc felesége ezt is megtette.
Kállai Ferenc pályafutása során százhetvenhárom színházi premier és kilencvenhat mozifilm szereplője volt. És sok nagy szerelemé.
A feleségét, Csizmadia Marát, akit ő Zúzmarának hívott, a háború idején, egy légópincében ismerte meg. Amíg 1951-ben összeházasodtak – az akkori erkölcsi normák szerint –, vadházasságban éltek. A vidékről Budapestre került Kramper Ferenc, aki színigazgatójától kapta a Kállai nevet, soha nem végezte el a színművészeti akadémiát, karrierje ettől függetlenül megtorpanás nélkül szárnyalt felfelé, 1945-ben a Belvárosi, 1948-ban a Nemzeti Színházban kapott egyre fontosabb szerepeket.
Noha nyíltan soha nem politizált és nem vett részt az 56-os forradalomban sem, megvolt a véleménye a rendszerről, ezért is tudta hitelesen alakítani Bacsó Péter A tanú című filmjében Pelikán elvtársat. Bacsó alkotását azonban csak tíz évvel azután lehetett megnézni, hogy elkészült. Ez volt Kállai legmarkánsabb, legemlékezetesebb filmszerepe, színpadon végigjátszotta az irodalom nagy alakjait Rómeótól Orgonon át Mefisztóig.
És az életben sem unatkozott. Marával különös párost alkottak, gyermekük soha nem született, mert amikor az asszony egyszer teherbe esett, a politika – azon belül is a pártot képviselő Szilágyi Bea, Páger Antal későbbi felesége – közbeszólt: a gyermek nem jöhet a világra, Marának pedig később nem lehetett gyereke.
Így is kitartottak egymás mellett, és az sem bontotta meg a közöttük lévő köteléket, hogy Kállai
Ferenc köztudottan többször félrelépett, a Mara iránt érzett szeretete ellenére más nőbe is bele tudott szeretni.
Első nagy fellobbanása a nála hat évvel idősebb Fényes Alice volt, akit kamaszkorában istenített, a Rómeó és Júlia közben pedig nem csak a színpadon, az életben is megélhették a tiltott szerelmet. Ruttkai Éva és Ferrari Violetta iránt sem maradt közömbös, de a mindent elsöprő szerelem egy francia nő személyében érkezett.
Colette Deréalt egy filmforgatás során ismeri meg, 1958-ban. Őrült érzelmek lángolnak fel közöttük, s a színész ugyan már korábban megígérte, hogy más nőkkel csak kéthetes viszonyt folytat, most nem tud gátat szabni vágyainak. Kállai válni akar, de Mara megkéri, maradjanak együtt, eltűr mindent. Sőt, ennél is továbbmegy, nemcsak tűri férje hűtlenkedését, hanem látva, hogy a szerelmesek nem értenek szót, ő tanul meg franciául, és fordítja Colette és az ura leveleit.
Colette többször járt Magyarországon, s a legenda szerint egyszer térden állva mondott köszönetet Marának, amiért nemhogy nem állt az útjukba, de támogatta is őket. A szerelmessztori szereplői nem csináltak botrányt a féktelen érzelmekből, megtette helyettük a politika, Colette egyik levelét a hatóságok félreértelmezték, Kállai otthonát megszállták a rendőrök. Mara okosan kivárt, tudta, hogy a férje hivatása a magyar nyelvhez kötött, és ezért soha nem hagyja el a hazáját. Így is lett, a szerelem kihunyt.
A színész 2010-ben bekövetkezett haláláig 65 évet éltek együtt, Mara mély szeretettel ápolta nagybeteg férjét. Mindent megbocsátott neki, vagy talán soha nem is haragudott rá, ahogy a gyermekére sem haragszik igazán az ember…
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
