Bár az alkotók az első trilógia teljes színészgárdáját lecserélték a Transformers: A kihalás korában, s a főszerepet Mark Wahlbergre bízták, hogy az anyukáknak is legyen kedvük jegyet váltani, a lényeg nem változott. Ez a film is a gyűjthető-átalakítható játékrobotokról, az áramvonalas hősnőről (Nicola Peltz) és verdákról (Bugatti, Pagani, Lamborghini), no meg gigantikus akciókról szól.
Négy évvel a Transformers 3 civil áldozatokat követelő chicagói összecsapása után járunk. Kormányszerv vadászik a transformerekre: titkos akciókon nemcsak a gonosz álcákat, de a jó autobotokat is begyűjtik, így a véletlen folytán egy feltaláló-ezermesternél landoló Optimus fővezér-rel együtt filmünk főhőse és családja szintén célkeresztbe kerül. Összeesküvés, új főgonosz, dinobotok és az előző rész zseniális holdraszállás-teóriája után ezúttal sajátos őslénykiha-lós elmélet is dukál a látvány mellé.
Michael Bay védjegyei, a hatalmas robbantások és akciójelenetek, erőteljes színek, lassítva lobogó USA-zászló és szereplők mellé kisebb-nagyobb poénokat, sőt öniróniát is kapunk. – A mozi halálát a remake-ek és a folytatások okozzák – mondatja a rendező egy lebontásra ítélt filmszínház tulajával a széria negyedik, nyitva hagyott végű részében, melynek újabb felvonása 2016-ban várható.
Ajánljuk
Mindent a szemnek, semmit az észnek – igazi agykikapcsolós nyári mozi a Transformers: A kihalás kora, ami látványban, történetben és poénban is messze felülmúlja a sorozat első két részét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.