Tízszeres amatőr, hatszoros profi magyar bajnok, a Szombat esti láz állandó szereplője Keleti Andrea táncművész. Férjét is a tánc kapcsán ismerte meg, és amikor már biztos volt, hogy múló szerelem nem veszélyezteti a közös munkát, együtt versenyeztek. Házasságuk azóta is harmonikus és kiváló példája annak, hogy a korkülönbség egyáltalán nem számít.
Autóval a világversenyekre
– Férjével, Kovács Zoltánnal profiként táncolt évekig, hogyan kezdődött a közös munka?
– Egy iskolába jártunk, versenyzőtársak voltunk. Mikor kiderült, hogy komolyabb a kapcsolat közöttünk – nem veszélyezteti múló szerelem a közös munkát –, akkor kezdtünk fellépésekre járni. Mivel mind a ketten jól képzett táncosok voltunk és azonos stílusban tanultunk, így technikailag sem jelentett problémát összehangolódni.
– Versenyzőként beutazta Európát, úgy tudom, nemegyszer aludt parkolókban, kalandos helyeken – hiszen akkor nem mindig volt pénz szállásra, utazásra. Miként emlékszik ezekre az időkre?
– Ez még a férjem előtti időszak volt, amikor amatőr magyar bajnokként igyekeztünk a világranglistán is minél jobb helyezést elérni. Presztízskérdést jelentett a nemzetközi versenyeken szerepelni, ahová általában autóval mentünk, és a legtöbbször valóban nem volt szállásunk. Parkolókban aludtunk a másnapi megmérettetés előtt. Számtalanszor jártunk Párizsban, de az Eiffel-tornyon kívül nem láttam mást, mert városnézésre már nem tudtunk menni. Ugyanígy volt ez például Londonnal, Koppenhágával... Zolival természetesen már úgy utazunk, hogy látom is a környezetemet. (Nevet)
– Mit jelent a tánc az életében?
– Mindent. Az egész életem köré épül. Minden pillanatban ezzel élek együtt, még az ebédlőasztalnál is mindig szóba kerül.
Kiságy az edzőteremben
– Hogyan élte meg a váltást, ami a családalapítással járt együtt?
– Nem volt könnyű helyzet, tudtuk, hogy felfordul majd az életünk. Akkor még nem is gondoltuk, mennyire. Tizenhárom évvel ezelőtt Viki egy márciusi napon megszületett, novemberben már egy versenyen indultunk. Az edzőteremben állt egy kiságy, amíg a pici baba benne szunyókált, addig gyakoroltunk. Amint felkelt, felvettük, ringattuk, visszaaludt, aztán újra próba. Ez egészen addig működött, amíg a kislányunk nagyobb nem lett... Utána beláttuk, hogy így nem mehet tovább. A versenyzés világába a 2006-os a Szombat esti láz rántott vissza, akkor kisfiunk, Máté egyéves volt, így ő is sokat járt velünk a próbákra.
– Ilyen előzmények után készül valamelyik gyermek a szülei útjára lépni?
– Viki kicsi kora óta táncol, a hiphopot jobban szereti. Versenytáncos nem lesz, de egy jó tanár még igazán lehet belőle. Egyébként inkább a lovaglás érdekli, míg Mátét a focipálya foglalkoztatja.
– Több mint húsz éve saját tánciskolát vezet. A televíziós szereplések mellett ez biztos pontot jelent, vagy egy megvalósult álomnak is nevezhetjük?
– Még amikor amatőrként táncoltam, tudtam, hogy kezembe akarom venni a dolgokat, szeretnék egy tánciskolát. Ebben később Zoli is partner volt, tudtuk, mik az álmaink és követtük azokat. Idővel az ország egyik legnagyobb iskolájává nőtte ki magát, rengeteg versenytáncos karrierje indult nálunk. Például a Szombat esti lázból is ismert Markó Robi, Südi Iringó, Molnár Andrea is az iskolánkban tanult. A versenyzőkkel foglalkozni azonban komoly elhivatottságot jelent, és miután a gyermekeink megszülettek, ezen a téren is változás történt. Beláttuk, ha azt akarjuk, hogy a családi élet olyan legyen, amilyennek szeretnénk, akkor itt is szemléletet kell váltanunk. Célunk ma már nem a versenyeztetés, hanem az, hogy a gyerekeket kevés szabadidejük figyelembevételével, de mégis hatékonyan és látványosan tanítsuk a szép mozgásra, harmóniára. De az egészen kicsi gyerekektől a nyugdíjasokig várjuk a jelentkezőket, foglalkozunk velünk egykorú házaspárokkal is, vagy olyan felnőttekkel, akiknek bizsereg a talpuk, ha zenét hallanak, de partnerüket szívesebben hagyják inkább otthon.
– Azért ez így is nagyon sok elfoglaltságot jelent, ráadásul ott van a Szombat esti láz is. Van szabadidejük?
– Nincs. De nem panaszkodom, mert élvezzük.
– Milyen zsűritagként részt venni a műsorban?
– Lényegesen könnyebb, de azért hiányzik a másik oldal. Nem is a fellépéseket, hanem magát a munkafolyamatot hiányolom: amíg összeáll egy produkció. Azt nagyon szeretem.
Mindegy, hogy ki hány éves
– Még egy kicsit magánélet: tíz év korkülönbség van ön és a férje között, de hosszú évek óta élnek boldog házasságban. Mi a titok?
– Az a fontos két ember életében, hogy azonos céljaik legyenek a kapcsolatukban. A meghatározó időszakok, mint például a karrierépítés vagy a családtervezés, egy időbe essenek, egyformán gondolkodjanak arról, hogy minek mikor jön el az ideje. Így tud működni a kapcsolat, természetesen ezermillió más fontos szemponttal együtt. Szeretni, elfogadni a másikat, a hétköznapi nehézségeket áthidalni.... Minden család így működik, mindegy, hogy ki hány éves, nem számít a korkülönbség.
– Gyakran táncolnak még együtt?
– Ha van rá lehetőség... Nemrég a házassági évfordulónkon elutaztunk kettesben külföldre, és olyan helyen is voltunk, ahol egész este táncoltunk. Ha jó zene szól, akkor mindenképpen.
– Mit jelent a „jó zene”, milyen dalokat hallgat?
– Magamtól egyáltalán nem hallgatok, örülök, ha csend van otthon. (Nevet.) A lányom által viszont ismerem az aktuális slágereket, a kedvenceit gyakran hallom. De például az autóban sem kapcsolom be a rádiót, inkább beszélgetünk. Ráadásul mindig annyi gondolatom támad, hogy jegyzetfüzetet is tartok az autóban, a táskámban.
– Család, tánc, munka... Hobbira marad idő?
– Hát azzal tele vagyok! Nemrég költöztünk, most a lakberendezés tart lázban. Van varrószobám, gyakran veszem birtokba – ruhaipari szakközépiskolában érettségiztem, férfiszabó az alapszakmám. A jelenlegi állás szerint egyébként a lányom divattervező szeretne lenni...
– Írásban nehezebb érzékeltetni, ezért jegyezzük meg: érezhető, hogy humorban nincs hiány Keleti Andreáéknál.
– Szerencsés vagyok, a férjem is fantasztikusan jó fej, a gyerekek pedig követik az apjuk humorát. (Nevet.)
Névjegy
• Keleti Andrea 1969. május 30-án született Budapesten.
• 1987-ben ruhaipari szakközépiskolában érettségizett, férfiszabó az alapszakmája. Ezután 2 egyetemi diplomát szerzett: a táncpedagógusit Budapesten, illetve Szegeden a közoktatási intézményvezetőit.
• 12 évesen (1980) kezdett el táncolni, volt ifjúsági magyar bajnok, később 10-szer lett magyar bajnok.
• Profiként férjével táncolt és lett ötször magyar bajnok.
• Andreának két gyermeke van: Viki (2001) és Máté (2005). 2001 óta, miután kislánya megszületett, nem versenyez, hanem tanít.
Még több interjú, tanács és ezoterikus téma a holnapi Borsban megjelenő Lilla mellékletben.
